Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2016. április 14.

Kelley Armstrong, Melissa Marr - Loki farkasai (Blackwelli históriák 1.)

A napokban beszélgettem Timussal arról, hogy mennyire nehéz az, ha valakik párban (vagy még többen) írnak egy könyvet. Ha a két illető nem passzol nagyon egymáshoz, az eredmény katasztrofális lehet.

Aztán elkezdtem olvasni ezt a könyvet, és rájöttem, hogy még a szimbiózis sem segít néha, mert mindenki bele fogja vinni a saját elképzeléseit a dolgokba.

Kelley Armstrong (Sötét erő trilógia) bevallom őszintén, anno levett a lábamról a könyveivel. Hasra nem estem, de néhány órára kirángatott a világból, és noha ifjúsági irodalom területén mozgatott, mégsem éreztem nyögvenyelősnek. 

Melissa Marr (Tündérvilág sorozat) már kissé más tészta. Egy elmegy kategóriás író, aki igazán kreatív tud lenni, de a kivitelezés hébe-hóba kissé sántikál. Nem mondom, hogy rosszul ír, mert akkor hazudnék. Egyszerűen ő egy limonádé olvasmány, aki ad pár órányi szórakozást, és semmi extrázis.

Matt és Fen összecsapása a Portyázókkal
(Forrás)
Nos, amikor két ilyen jellegű ifjúsági író összedugja a fejét, és kihoznak egy olyan könyvet, mint a Loki farkasai... Az a legnagyobb problémám, hogy mivel mostanában túl sok jó könyvet olvastam, még abból a kategóriából is, ami 10 év körülieknek szóló darab, az ember érthetően magasabb elvárásokkal indul neki az olvasásnak. Talán a szerzőpárosnak ebbe tört bele a bicskája...



Az igazság az, hogy semmi nem könnyítette meg a dolgomat az olvasás során. Nem tudtam eldönteni, hogy a szerzőpárosnál áll e fenn az, hogy a jobbkéz nem tudja, mit csinál a bal, vagy a fordítónak is volt beleszólása a dologba.

De kezdjük a történettel. Adott nekünk Matt, aki elméletileg Thor leszármazottja, a mitológiák nagy ismerője, és Thor kalapácsának örököse. Egy medál lóg a nyakában, ami felismeri a rossz fiúkat, és egy pöröly erejét adja neki. Mellette adott nekünk egy unokatestvér páros Laurie és Fen, akik közül előbbi nem tudja, mire képes, utóbbi pedig farkassá tud válni. Ők az alap trió, akik kiegészülnek egy-két taggal a későbbiek során.
Matt kiválasztott, aki arra hivatott, hogy a közelgő Ragnarökön ő legyen a bajnok, aki megküzd az óriáskígyóval. Viszont addig még van némi teendője. Például fel kell fedeznie az igazi erejét, meg kell találnia pár holmit, és csapattá kell kovácsolnia Észak gyermekeit. Kik ők? Isteni leszármazottak. Fen és Laurie Loki leszármazottaiként lépnek be Matt oldalán, de akad mellettük egy sejtelmes ikerpár, egy szinte sebezhetetlen fiú, illetve egy boszorkány lány, aki elméletileg Odin barátnője.
A hét tagú kis csapatnak össze kell dolgoznia, hogy megszerezzék a kijelölt tárgyakat. Az első kötetben éppen egy pajzsot, és feltételezhetően a többi dolog majd jön a folytatásokban. Persze valami nem oké, hiszen áruló kerül a csapatba. A tagok elkezdik felfedezni az erejükben rejlő lehetőségeket, és ezek segítségével próbálják legyőzni a trollokat, megtalálni Észak minden gyermekét, ellopni a Portyázóktól (farkassá alakulni képes rossz fiúk) a pajzsot, megküzdeni a marákkal (rémálomhozó lények), stb.

Matt, Laurie és Fen menekülése
(Forrás)
Szóval említettem ezt a jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a fordító dolgot. Néhány esetben olyasfajta ugrálás figyelhető meg, mintha az olvasó kimaradt volna imitt-amott. Egyszerűen az ember néha kapkodja a fejét, hogy kerültek át a gyerekek egyik színről a másikra. Egyszer még egy nyugis szobát látunk, aztán hirtelen mondjuk belekerülünk Matt rémálmába. Nincs átvezetés, csak annyi, hogy új fejezet kezdődik, ami azért irritáló, mert csak megy a pislogás, hogy ez hogyan? Mikor? Elmentek időközben lefeküdni? Ehhez társul a sokszor különös, és érthetetlen szóhasználat. Gondolok itt az olyan részekre, mint például ez:

"Valaki oldalba lökte az állatot, és lerepítette Mattről. A fiú feltápászkodott, szerelte a farkast. Megmentője ugyanígy tett. Megragadták a fenevadat, közös erővel próbálták leteperni." (idézet a könyvből)

Nem csak azzal van gond, hogy darabos, mint a rosszul összetört krumplipüré, hanem valahogy a szavak sem mindig illenek egymás mellé (miért kell szerelni a farkast? ahogy molyon írták: fociközvetítésnél még elmegy ez a fajta szóhasználat, de ide valahogy nem illett).
Egy másik jelenetben valahogy sehogy nem tudtam elképzelni, hogy mi a manó az a "pamat".  (Gyors közvélemény kutatást követően kiderült, hogy nem vagyok egyedül a tudatlanságommal.) Először azt hittem, hogy elírták a "pamacs" szót, de kiderült, hogy ilyen szó létezik... Amit teljességgel nem értek, hogy miért nem a pamacs szó szerepelt a szövegben, mely némileg jobban kifejezte volna.
Egy kis "pamat-talpaló" a szóról: Egyesek állítják, hogy a pamacs szó rokona csupán, mások szerint annak egy eltorzult alakja. Elsődleges jelentése "vékonyabbféle szálas testekből álló csomó, kötés" (wiki-szotar).

Szövegkörnyezet, ahogy a könyv használta (lehet, hogy csak nekem hat ennyire furán?):
"A ködöt nézte. Ezt ő csinálta volna? Néhány pamatot fel tudott verni a pöröllyel, de ez olyan volt, akár a lobogó máglya füstje, olyan gyorsan borította el a tábort..." (idézet a könyvből)

A fura, gót ikrek a marák támadásakor
(Forrás)
A darabos (jóformán 90%-ban tőmondatos) írásmód mellett a furcsa (némileg agyonbonyolított) szóhasználat miatt valahogy nemigazán tudtam belehelyezkedni a történetbe. Észre kell ugyanis venni, hogy ez gyerek- /ifjúságiregény, tehát úgy is kell fogalmazni, hogy a célközönség értse.

Maga az alapkoncepció egyébként nem rossz, mely szerint újradolgozzák a viking mitológiai világot, és némileg modernebb hacukába bújtatják. Természetesen a gyerekek mai gyermekek fejével ugranak a feladatba. Imádom a mitológiákat, Thor és Loki történeteit (minden köntösben), ennek ellenére valahogy a Portyázóknak drukkoltam, hogy vessenek véget a gyerekek szenvedésének. Ez már nem a stílus, mint inkább a karakterek hibája. Nagyon sok esetben a hőskomplexus annyira irracionálissá teszi a gyerekeket, hogy az fantasztikus.

SPOILER!

Például amikor Észak gyermekei megküzdenek a marákkal. Van egy szereplő, aki annyit mond, hogy menjenek a gyerekek a pincébe, majd ő elhajtja őket, mire észak gyermekei, hogy majd ők megoldják... A marák csőbe húzzák a csapatot, aminek az a vége, hogy annak az egy szereplőnek, aki korábban már megoldotta volna a problémát, ha a kölykök hajlandóak lemenni, nekiállnak kuncsorogni a kölykök, hogy oké, oké, hajtsd el őket!

SPOILER VÉGE!

Lényegében ugyanazon eredményt érnék el sok esetben, ha nem akarnának belehalni a hőskomplexusba. De hőseink be akarják bizonyítani, hogy igenis minden szituáció veszélyes, és hogy  ők elég erősek natúrba is, hogy bármivel megbirkózzanak... pedig nem.
Tetszett, hogy igyekeztek a fejüket használni, a naivságuk ennek ellenére lenyűgözően ront az összképen. Matt és Fen az örök ellenfelek pikk-pakk haverok lesznek (nem tudni, miért), majd Matt Fen megmentő akcióit úgy hálálja meg, hogy a fiú bármit mond, elhiszi neki. Ennyi erővel azt is mondhatta volna, hogy sajtból van a Hold, Matt akkor is azt mondta volna: "Hiszek neked."

Laurie tipikus, magáért küzdő csaj. A fiúk természetesen féltik, úgy bánnak vele, mint a hímes tojással, amit teljességgel nem értek. A csaj vagány, többször ő menti meg a helyzetet, neki van az egyik legmenőbb ereje, és egyszerűen a sarokba akarják vágni a srácok. Értem én, hogy maszkulin kultúra, de hát azért no... Agyon van erőltetve ez a dolog, pedig Laurie szedi legtöbbször ráncba a csapatot, sokkal összeszedettebb vezető lehetne, mint Matt (akinek a döntéseivel nagy átlagban nem is értettem egyet).

Összességében nézve most egynek elment a kötet, és ha lesz folytatás, természetesen elolvasom (sorozatot nem hagyunk félbe elvnek engedelmeskedve), viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy nem szabad nagy elvárásokkal hozzáállnom, mert akkor újra és újra csalódást fog okozni. Aki szerette a Percy Jacksont, annak ez is tetszeni fog (karakterekre és nagyjából még a félistenes szállal is hasonló vonulat, csak viking mitológiás kiadásban). Nálam fiatalabbaknak meg abszolút kedvenc lehet.
Jelenleg a sorozatnak három kötete jelent meg angolul, magyarul eddig egy kötete olvasható. Valószínűleg minden tárgy megkereséséhez írtak egy-egy könyvet, de hogy a tollakat, vagy a kalapácsot keresik meg legközelebb, majd kiderül.

GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger