Akkor sikerült találkoznom ezzel a könyvvel, mikor az antikvárium kínálatát szemeztem át. Egyszerű meséskönyvet kerestem, és azt hiszem, megtaláltam a tökéletes választást...
Félix átlagos, mindennapi kisfiú, aki szüleivel új helyre költözik. A gyermek nem érzi jól magát az új környezetben. Egyedül van, a szülei se igazán figyelnek rá, barátai sincsenek...
Úgy dönt, kilesi a furcsa viskó lakóit a szomszédban. Az elhagyatottnak tűnő házról kiderül, hogy annyira nem elhagyatott, ugyanis egy kislány lakik benne.
Sarolta egy egyszerű lányka. Fiatal, és az emberi világból még annyit sem ismer, hogy meg tudja mondani, mi az a teflon... vagy telefon... szóval elvileg van valami zsinórja, és nem kell macskákkal üzengetni, ha van ilyen kütyüje az embernek...
Sarolta az utolsó boszorkány, aki csúnyán elhasal a végső vizsgán. Veszélybe kerül, ezért átviszik az emberi világba. Mikor Kara mama (Sarolta védelmezője, akivel átmennek az emberi világba) nem tér vissza az emberi világba, a kislány gyanút fog.
Új legjobb barátjával, Félixszel tehát elmennek a falu könyvtárába, ahol ráakadnak a Hexilon nevű mágikus könyvre, amiből azonnal megtudják, mi történt. A gyerekeken múlik, hogy Kara mama és a boszorkányok megmenekülnek e.
Elcsépeltnek fog hangozni tőlem, de igazán bájosnak találtam ezt a mesét. Olyan, mint a még fiatalabb gyerekeknek íródott Harry Potter. Sarolta naiv ártatlansága, Félixnek pedig a bűvésztehetsége igen jó párosítást ad. A történet maga egyszerű, aranyos, és nem is várja el, hogy az ember többet belelásson, mint ami. Persze, azért egy tanulságot kapunk, méghozzá azt, hogy figyeljünk a részletekre, arra, hogy mi vesz minket körbe, és igenis vegyük észre, hogy nem mi élünk egyedül a világban. Néha gondolni kell másokra is, és észrevenni, ha tudunk nekik valamiben segíteni. Mert bizony lehet, hogy valakinek szüksége van egy szál gyertyára azért, hogy jobb kedvre derüljön.
A gyerekeken nagyon látszik, hogy még gyerekek. Sarolta csak meglátja a bokorban bújkáló Félixet, máris ráfogja, hogy ők mostantól akkor a legjobb barátok. És mint olyan, a barátok nem hagyják cserben egymást. Félix még varázslóvá is képes "átvarázsolni" magát azért, hogy Sarolta kedvére tegyen, és bármennyire is fél, végig kiáll a kislány mellett.
A gyerekeken nagyon látszik, hogy még gyerekek. Sarolta csak meglátja a bokorban bújkáló Félixet, máris ráfogja, hogy ők mostantól akkor a legjobb barátok. És mint olyan, a barátok nem hagyják cserben egymást. Félix még varázslóvá is képes "átvarázsolni" magát azért, hogy Sarolta kedvére tegyen, és bármennyire is fél, végig kiáll a kislány mellett.
A különös, mágikus könyvhöz persze saját varázsvilág és saját varázslények dukálnak. Maga a kidolgozás ötletes, viszont nem megy bele a részletekbe. Megtudunk egy-két dolgot úgy mindenről, de a kötet túl rövid hozzá, hogy részeletesen taglalja, hogy a lények honnan jönnek, vagy mit tudnak. Vagy hogy egy seprű bemohásodása vajon mit is jelent ténylegesen... Persze, sejtésünk van róla, hogy nem éppen pozitív jel, de hát no... Félix szülei csak úgy elő-előkerülnek, nincs nagy jelentőségük a történésekben, úgyhogy ez is elhanyagolható momentum.
Tehát nem derül ki túl sok a kezdő kötetből. Az izgalmak, a gyerekek kalandja kb. az utolsó 30-40 oldalon kezdődnek, és fejeződnek is be. Kissé gyors vágtában végigfutunk valamin, és ennyi, úgyhogy nagy tartalmat ne várjunk tőle.
A sorozat mindösszesen két kötetes, melyből mind a két kötet megjelent magyarul is (eredeti nyelve német, ha valaki gyakorolná a nyelvet). Ha módomban áll, biztosan olvashattok majd a folytatásról is, de egyelőre még nem található meg nálam.
Összességében nézve aranyos, kedves mese. Az ajánlók a hátulján számomra kissé érthetetlenek. Nemigazán találtam kacagtató momentumot benne, de szerintem legalább annyira lekötött, mint egy kisgyereket. A korhatár besorolás szerint 10 év fölöttieknek szól, valójában szerintem kisebbeknek is remek szórakozást nyújthat például esti mese olvasások formájában.
GR-ezők szerint:
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése