Néha elgondolkozom, mikor egy-egy írónak a pályáját nyomonkövetem, hogy egy újabb könyv esetén mennyire figyelhető meg fejlődés.
Benina a Bíborhajú sorozatával tűnt fel jópár éve, amikor a három muskétás debütált. Azóta annak a sorozatának megjelent a 4. kötete is, és sorra érkeztek tőle a kötetek.
Így első ránézésre nekem ez a regény egyfajta kakukktojás a sorban, és mégsem.
Ezúttal a kalandozó magyarok időszakáig, a 900-as évek közepéig megyünk vissza az időben. Abba az időszakba, amikor Ottó császár uralkodik, amikor a különböző törzsek élén fejedelmek vannak, és épp csak kezdi felütni a fejét a pogányság elleni "küzdés".
Fülszöveg:
"Kr.u. 955.
Egy bajor lány:
Flaviát elragadják otthonából a portyázó magyarok. A lány rabszolgasorsra jut, és az ellenség táborának vezére, Daval dönt az életéről. Flavia minden alkalmat megragad a szökésre, ám a férfi nem ereszti.
Egy Farkas:
Daval a nemzetség élén állva testvéreivel együtt hűen harcol a hazáért. Szünet nélküli kalandozások, csaták teszik ki a mindennapjaikat. A bajor rabszolgalány jelenléte alapjaiban kavarja fel a Farkasok nemzetségének családi békéjét. Daval küzd megmagyarázhatatlan vonzódásával, miközben a világa darabokra hullik, a jövője feketeségbe burkolózik, míg végül az egyetlen, amit biztosnak hisz, hogy Flaviának mellette a helye.
Egy alku, mely megpecsételi mindenkettőjük sorsát.
Önmaguk számára is képtelen érzések kelnek életre, és nem tehetnek mást, mint engednek a sodrásának. Rabsága közben Flavia szembesül a valósággal: a magyarok talán nem is olyan barbár népség, mint gondolta.
Csakhogy a lányt, és szerelmének kibontakozását egy nap utoléri a múlt. Mi lehet az, ami még a barbár magyaroknál is jobban megijeszti Flaviát?
A Megsebzett szabadság Daval és Flavia szerelmének nem mindennapi története a magyarok kalandozásának idején.
A véredben lobog az ősi láng!"
Nem tudom, mit mondhatnék. Kapunk egy alapötletet, ami nem túl erős. Egy szimpla szerelmi történet, amiben semmi kiemelkedő nincsen. Az egyetlen egyedisége, hogy kalandozó magyarok korában játszódik. Ehhez képest némi történelmi áttenkintőn kívül nem sokat kapunk abból a korból. A gyógyfüves gyógyítás, a jurták, meg az akkori viselet, a házasságkötés visszaköszön, de semmi több.
Találkozunk néhány ponton modern vonással is (például a kézmosás a gyógyításban, az írni-olvasni tudás tanulmánya stb.) amit nem feltétlenül tartottam helyénvalónak. Néhol olyan fordulattal találkoztam, amivel ezen a szinten már nem gondoltam, hogy foglalkozni kell: a folyamatos ismételgetése az egyes szófordulatoknak. Így az egész könyvben egy adott szókészlet figyelhető meg. A párosunk mindig pontosan ugyanúgy néz egymásra, ugyanazok a jelzők jönnek elő, és sokszor igen szembetűnően, pár sor különbséggel.
A történet során sejthető volt, hogy az elrabolt lány stockholm-szindrómás állapotba esve egyszer csak szerelemre gyúl a fogvatartója iránt, viszont még én is látom, hogy Daval (a Farkasok nemzetségének vezetője) nem valami kemény figura. Többen kijelentik a könyv folyamán, hogy egy rabszolga nem alkudozhat ennyire a rabszolgatartóval. A magyar rabszolgatartók nem voltak félelmetesek. Az pedig, hogy ilyen egyszerűen rajtuk lehet ütni annak ellenére amatőr, hogy egy harcos népről beszélünk, akik valahogy biztos védték a csapataikat. Oké, utána mindig visszaverték a támadókat, akik ilyenkor mindig csak menekülni tudtak, de ez egy idő után unalmassá vált ez a megtámadnak, észrevesszük, visszaverjük, ellenfél menekül...
A szerelmi szál... kiszámítható. Sablonos...
Igazság szerint nincs semmi igazlomra okot adó jelenet, mert 300 oldalon keresztül semmi nem történik.
Összességében nézve nekem ez most egy közepes élményt nyújtó darab volt, sok kiszámíthatósággal, adott szókészlettel, amin nem lépünk túl. Értékelhető momentum, hogy a történelmi háttérnek utána van járva, és ki van dolgozva. A karakterek átlátszóak, és még az ijesztőnek szánt magyarok sem ijesztőek eléggé...
Azt hiszem, nagyobb volt az elvárásom, mint kellett volna...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése