2017. május 6.

Jane Stubbs - Thornfield Hall lángokban

Nagyon szeretem a Jane Eyre című Charlotte Bronte regényt. Mostanában pedig külön divatja van annak, hogy régi klasszikusokat alakítsanak viccessé (lásd: Büszkeség és Balítélet meg a zombik stb.), vagy éppen felvázoljon alternatív történést (lásd: Jasper Fforde: Jane Eyre eset).

Ez a kötet azt az alcímet viseli, hogy "Ami a Jane Eyre-ből kimaradt".

Röviden: Mrs. Fairfax meséje arról, hogy is zajlott az élet Thornfield Hallban Jane Eyre felbukkanása előtt, alatt és távozása után. 

Őszintén szólva a végére rájöttem, hogy egy közepes minőségű könyvről beszélünk. Ami a legelejétől fogva nem tetszett, hogy nem éreztem a hitelességet. Adjunk egy 1800-as évekbeli ember szájába modern szavakat, és máris megértjük, hogy nem passzol össze a kettő.

Ezen felül az egész olyan volt, mintegy belemagyarázás. Míg például Jasper Fforde-nál logikusan voltak a dolgok alátámasztva, itt minden úgy hatott, mintha például Berthát, az őrült feleséget fel akarnák menteni az őrült dolgai alól. Mintha őt akarná mindenáron a jó karakternek feltüntetni. Emellett viszont elsikkad a lényeg, hogy Mrs. Fairfax milyennek látta valójában Jane Eyret. Róla alig esik szó. Mrs. Fairfax itt inkább tűnik egy rosszindulatú, pletykás vénasszonynak, aki él-hal az intrikákért, a titkokért, mint annak a bájos, idős házvezetőnőnek, akit az eredeti Jane Eyre -ben megismertünk. Számító, a gazdájához cseppet sem hűséges nőnek ismerjük meg, akitől néha kavarogtam. Egyszerűen nem tudtam összeegyeztetni a dolgokat. Miért kell egy klasszikus szereplőről ennyire más képet festeni?

Bertha nagyon sok bizonytalan mozdulatot tesz. Sokáig mindenki figyeli csak, hogy valóban meggyógyult, avagy sem. Mindenki aggódik a törékeny egyensúly miatt... Bármi kizökkentheti a "javult" állapotából Berthát. Akkor miért is beszélünk arról, hogy ő egy jóságos lélek, aki valójában nem is volt az az őrült feleség, mint akinek beállították? Persze, egyre hosszabb pórázra engedik, valakinek mégis mindig vele kell lennie, hátha valami rohamot kap, vagy ilyesmi.

Grace Poole az eredeti történetben sokszor felöntött a garatra, mert nem bírta a stresszt másként elviselni. Itt ennek nyomát sem látjuk.

Az egész kötetben igazándiból a "belemagyarázás" szag terjeng. Teljesen logikátlan magyarázatok vannak az egyes eseményekre. Grace Poole hisztérikus kacagása az eredeti történetbe illett, itt a magyarázat, hogy miért volt... harmat gyenge.

Összességében nézve szerintem néhány klasszikust meg kellene hagyni a maga klasszikus módján, és hagyni a csudába. Lehet, hogy megismertük közelebbről a Rochester ház személyzetének tagjait. Lehet, hogy volt néhány humoros húzás. De ahogy végignézünk a fő csapáson látszik, hogy kacifántosabban akarta megtenni az utat a történet, mint ahogy kellett volna, ahogy célszerűbb lett volna. Úgyhogy egyelőre egyszer olvasós lett a kötet...


GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger