2017. október 10.

John Steinbeck - Kedves csirkefogók

John Steinbeck először megvett kilóra, aztán megrágott, most meg ki is köpött... Az Egerek és emberek rövid, zseniális iromány. A Lement a hold -nak is láttam értelmét, bár már nem annyit, úgyhogy nem jött be. És ezek után jött a Kedves csirkefogók, amit egyszerűen nem tudok hova tenni.

Teljesen olyan, mintha az Egerek és emberek után szükség lett volna arra, hogy legyen neki egy hosszabb testvére, ami lényegében ugyanaz, a mondanivalója kevesebb.

Akad ugyanis Danny, aki örököl két házat. Elhatározza, hogy az egyiket kiadja. Barátai ki is veszik, viszont nincs egy vasuk se, amiből tudnák ezt fizetni. Ezért átejtenek minden gyanútlan lelket, hátha valakitől kapnak annyit, hogy ki tudják fizetni a lakbért. A gond csak az, hogy kezükben a pénz nem áll meg, rögtön vándorol valakihez, akitől bort tudnak szerezni...

Ezek az emberek egyszerű léhűtők, akikkel akár az utcákon is találkozhatunk napjainkban. Csavargók, akik ahelyett, hogy dolgoznak, inkább élősködnek. Egy olyan társadalmi problémát feszeget, ami napjainkban is igen jellemző, majd a lezárásnál a tanulság az, hogy ezek a csirkefogók más tulajdonát rongálják, herdálják mások pénzét, lóvá tesznek mindenkit, majd mikor már mindent feléltek, és halálba hajtották még a barátjukat is, aki jószívű volt irányukba, akkor nemes egyszerűséggel tovább állnak.

A tanulsága maga rémes, elrettentő. Nem tudom eldönteni, hogy arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy ne adakozzunk a koldusoknak, mert úgyis csak átverésből csinálják, vagy azt akarja tanulságként adni, hogy a jó szív sirba visz...

Sajnálom, de teljesen kiábrándultam Steinbeckből. Kezd olyan érzésem lenni, hogy az Egerek és emberek merő mázli volt. Neki nem valók ezek a hosszabb lélegzetvételű sztorik. Ez a kötet is túlírt, unalmas, a tanulság/a végkifejlet kb. 100 oldal alatt bőven megvan. Ennyi idő alatt el is rettenünk a főszereplőktől, mindegyiket megráznánk, és kihajtanánk őket a gyapotföldekre dolgozni.

Összességében nézve Steinbeck egyre inkább nem meggyőző figura. Ez a története már sokszor unalmas volt, vontatott, a kiszámíthatósága és a főszereplői miatt pedig egyszerűen émelyítő. Nem akarom elfogadni normának azt, amit ő felvázol. Nem akarom elfogadni azt, hogy a naplopók ennyivel megússzák. Nem akarom elfogadni, hogy annak, akinek semmilye sincs, mindent szabad - többek közt tönkre tenni mások életét... Nem akarom elfogadni...

GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger