A fiatal,sikeres amerikai újságíró első regénye. Krómtól csillogó országúti cirkáló repeszt át Amerikán. Csomagtartójában sporttáska, abban Albert Einstein formalinba áztatott agya. A volánnál egy ifjú maine-i újságíró, Michael Paterniti, mellette egy nyolcvannégy esztendős kórboncnok, Thomas Harvey, aki 1955-ben Einstein halottkémi szemléjét végezte; és egyszerűen kiemelte, hazavitte, majd több mint negyven éven át őrizte az agyat. A két férfi New Jerseyből Kalifornia felé autózik, ahol Einstein unokája, Evelyn értetlenül várja őket. Képzeletben velük tart maga Einstein is, a csillagokban járó lángelme, az utánozhatatlan galaktikus hobó.
Eleinte azt hittem, ez egy vicces történet lesz. Elvégre elég abszurd, hogy Einstein agyát valaki fogja, kiveszi a helyéről a halála után, és átcibálja magával fél Amerikán. A könyv finoman végigvesz néhány Einsteinnel és életével kapcsolatos dolgot, ugyanakkor a reflektorban végig Harvey szerepel. Einstein agya csak utazik, meg utazik, meg utazik... néha történnek érdekes dolgok az úton, de zömében csak mászkálnak, emberekkel találkoznak. Egy ideig ott leng a levegőben, hogy üldözi őket az FBI, meg sokan le akarnak csapni az agyra, de aztán ez a szál is megszakad. Ahogy az is, hogy Harvey vizsgálja az agyat.
A végére nagyon eluntam a történetet, ami akár érdekes is lehetett volna több Einstein hozzáadásával, és a bóklászások izgalmasabbá tételével. Például hogy belerángatja az FBI-t, de aztán nem csinál vele semmit... Maga a sztori eléggé keretes, tehát a boncteremtől a boncteremig jutunk, ami egész jó ötlet.
Összességében nézve ez egy szimpla útinapló, Einstein agya csak úgy ott van, de semmi extra. Kalandokban annyi nem aktív a történet, úgyhogy nem is tudok mit hozzátenni/mondani róla...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése