Robert Merle - Mesterségem a halál

Annak idején, mikor megismerkedtem párommal, egyszer elmentünk egy antikváriumba. Úgy távoztunk, hogy ajándékba kaptam tőle egy példányt a Védett férfiak című Merle kötetből. Szerelem volt Merlével első olvasásr, így egyértelmű volt, hogy olvasok még tőle. 

 

Ezt a kötetet párom polcáról kölcsönöztem, aki lelkesen ajánlgatta már egy ideje. 

 

Rengeteg féle borítóval jelent meg, így azzal a borítóval blogolok róla, amilyen változatban olvastam.

 

 Rudolf Lang anyjával, apjával és két lánytestvérével él H-ban. A vallásos családfő szeretné, ha fiából pap lenne és elmorzsol jópár imát is, hogy ez megvalósuljon. Rudolf azonban más utat választ. 

Megszökik otthonról és többszöri próbálkozás után végül bekerül a seregbe. Fiatal kora ellenére háborúba vonul, majd leszerel és hazatér.

Odahaza már minden más. Anyja és apja halott, így egy gyám vigyáz a két lánytestvérére. Rudolf ismét szembemegy apja akaratával és elutasítja, hogy papnak álljon. 

 

Rudolfnak már nem jut hely a gyámoknál, így maga keres megoldást a szállás gondjára. Egy bajtársánál húzza meg magát, majd együtt mennek dolgozni.

Ajtókat szerel. Csak dolgozni akar, de túl gyors a társainak, akik hiába kérik, nem vesz vissza a tempóból mondván, hogy a főnök utasításaival ellenkezik, amit a kollégák kérnek. A parancs az parancs.

Miután elküldik, ismét úgy határoz, hogy beáll a seregbe. Végül pedig egy tanyán lyukad ki, ahol elrendelik, ki legyen az asszonya. Hiszen csak így telepedhet le. Így veszi el feleségül Elsiet, így szaporítja a német népet, és innen cibálják el Auschwitzba, hogy a lager vezetője legyen...

Nem tudom, hol is kezdjem. A pontozás inkább a mesélésnek, mintsem a témának, vagy a történetnek szól. Szeretem a holokausztos történeteket, mert mindig emlékeztetnek rá, hogy bármely emberből kitörhet egy ilyen elborult lény. Emlékeztet rá, hogy a történelem során rengeteg borzalom közül ez az egyik leg... maróbb? Nem találok rá jó szavakat, úgyhogy hagyjuk is. Sokan, sokféle módon dolgozták már fel a holokauszt témáját.

Yann Martel, hogy úgy mondjam, ötletesen mutatta be. John Boyne kegyetlenebbül, mégis "emészthetően". Kertész Imre meg mondhatni úttörő volt ezen a téren, hiszen a Sorstalanság nagyobb port kavart, mint addig bármi.

 És akkor jön Merle, aki beleképzeli magát Rudolf Höß bőrébe, kicsit átnevezi magát (Rudolf Lang) és végigmegy a férfi egy elképzelt életútján. Láthatjuk az elvakult parancskövetés mintapéldányát, ahol az ész és az érzelem nem dominál. Hisz ő csak parancsot kapott minden esetben. Láthatjuk, mi vezette odáig, hogy Auschwitzban lehorgonyozzon, kiépítse a haláltábort, és gyorsabb tempóra kapcsolja a zsidók kiirtását a világból. Egy ponton azt mondja, a Biblia alátámasztja mindazt, amit a zsidókról mondtak a németek. És a Bibliát úgy mutatja be, mint a zsidók gaztetteinek és kegyetlenségének gyűjteménye.

Erről a témáról sosem egyszerű beszélni. Több formában (múzeumok, filmek, könyvek, színházi előadások) tolják az ember orra elé. Számtalan dokumentumfilmben szólalnak fel a haláltáborok túlélői, akik egyre kevesebben vannak. Nem tudjuk elképzelni sem, mit kellett átélniük. 

Rudolf Lang úgy meséli el a kegyetlenségeket, mintha csak úgy megtörténtek volna. Egy pszichopata nyugalmával menti fel magát azzal, hogy ő csak parancsot követett. Ebből senki és semmilyen érv nem tudja kibillenteni. És hány Rudolf Lang sétálhat még napjainkban is az utcán. Olyan R.L. -ok, akiknek a kegyetlenkedései változatosak, újságból, tévéből és internetről tájékozódunk róluk. Azt hisszük, velünk nem történhet ilyesmi, meg biztos látnánk a jeleket a másik emberen. Higgyük el, ez nem így van.

 Nemigazán tudok szóhoz jutni a könyv kapcsán. Lehet azt mondani, hogy a nácik kegyetlenek voltak, de a kötet lapjain is megmutatkozik, hogy ők is csak emberből voltak. Akad köztük, aki nem bírja feldolgozni, amit a táborban az emberekkel művelnek, és inkább öngyilkos lesz. Vannak, akik a felelősségrevonás elől menekülnek a halálba (Himmler). Akadnak, akik elvakult, fanatikus hívői a rendszernek és nem gondolnak bele a másik oldal helyzetébe. És persze vannak, akik önös érdekből, a saját jobblétük miatt kockáztatják az emberségüket - például ellopják a zsidók értékeit.

Összességében nézve életrajzi alkotásnak jó, fogyasztható formába hozza a történéseket. Átlátható, így történelmet tanuló ifjúságnak is remekül átadja a lényeget, a hangulatot, és az akkori kort.
Másik oldalról máshogy szemlélem az eseményeket, és a könyvben leírt "alkalmazott technikát" az irtásra annak fényében, hogy jómagam is láttam belülről egy ilyen haláltábort. Átmentem egy "zuhanyszobán", majd az égetőhelyiségen. Kicsit visszarepültem arra a helyszínre olvasás közben. Rudolf Höß és a többi náci tettére nincs emberi magyarázat, ép ésszel fel nem fogható. És milliókat a halálba küldeni azért, mert "parancsba adták"..., ez nem kielégítő válasz a tettükre...

 GR-ezők szerint: