Régi vágyam volt, hogy elolvasom ezt a könyvet egyszer. A Könnyű nőcske című film hozta meg hozzá a kedvemet anno, de aztán feledésbe merült a dolog. Mos, hála az Athenaeum kiadónak végre valóra vált, ezúton is köszönöm nekik!
Engedjétek meg, hogy kicsit a külcsínről is beszéljek, mert nem egy hétköznapi darab. Az itt látható borítókép borzasztó, egyáltalán nem adja vissza azt a csodálatos borítót, amit kapott a kötet. Kidolgozott, igényes, tényleg egy klasszikus darabhoz illeszkedő stílus. Egyszerűen gyönyörű. Az egyetlen klasszikus dolog, amit hiányolok róla, az egy "beépített" könyvjelző. Tudjátok, mire gondolok... De ez amúgy nem hibája, de jó lett volna, ha van.
Most pedig a belbecsről. A történet végtelenül egyszerű. Hester Prynnet elítélik, és szabadulása után kénytelen egy bélyeget viselni a mellkasán. Állandóan egy vörös A betűt kell a szíve fölött hordania, amely annak jele, hogy házasságtörő. Férjét senki nem ismeri, Új-Angliába egyedül érkezett, hogy majd jön utána a férje is, de ezidáig senki nem találkozott vele. A nő félrelépésének bizonyítéka egy kislány, Gyöngy, aki mindig az anyjával megy, bárhova menjen is a nő.
A dolgok bonyolódnak, mikor Hester találkozik a férjével, és az bosszút akar állni, hiszen ezt a bűnt egy ember egyedül nem követhette el. A másik fél kilétét viszont Hester makacsul titkolja... már ami a nagy nyilvánosságot illeti. Úgy kell tehát mindennapjait élnie, hogy a társadalom kiközösíti őt is, gyermekét is, és a bélyeg nem is hagyja az embereknek, hogy megfeledkezzenek róla, az asszony bűnös. Ugyanakkor senki sem firtatja, ki a másik fél, hiszen házasságot törni egyedül nem lehet.
Nagyon érdekesnek találtam a regényt. Néhány éve (5-10) nálunk vidéken is ilyen volt a társadalmi berendezkedés. A régi öregek mindig azt mondták: "Viselkedj jól, mert megszólnak." És falun valóban megszólták az embert, kiközösítették, ujjal mutogattak rá. A gyerekeknél a hírük előbb hazaért, mint maga a gyerek, ha valami rosszat csinált.
Egy ilyen társadalmi berendezkedést ír le a szerző az 1800-as évekből, ahol egy házasságtörő asszony legnagyobb büntetése a kiközösítés. Senki nem akar hozzá szólni, mert az olyan, mintha pártolná a bűnt, amit a nő elkövetett. Mindenkinek mindene az egyház, a hívek vakon követik a vezetőiket.
Hester szerencséje az, hogy olyan dolgot tud, amire sokaknak van szüksége. A varrótudománya meglehetősen ismert és híres, ezért sokan szorulnak rá. Hester meglehetősen erős karakter. Nem áll neki ujjal mutogatni, vagy az igazát bizonygatni. Nem menti fel magát, és nem tiltakozik a sorsa ellen. Nem foglalkozik azzal, hogy a nép kiközösítette, ő csak próbál jó keresztény módjára élni, segít, ahol és akinek csak tud. Virrasztásokon vesz részt, meghúzza magát, mégis mindig ott van a köztudatban. Egy másik érdekes momentum, hogy kislányát (a "bűn tárgya/eredménye") mindig kirakatba állítja a gyönyörű ruhákkal, amikbe öltözteti, míg magának szép, de ugyanakkor egyszerűbb ruhákat készít és visel. Ez az éles kontraszt végig kíséri a regényt.
A másik főszereplő, akit látunk, Dimesdale tiszteletes, aki befogad a fedele alá egy orvost. A nép tiszteli és becsüli a tiszteletest, aggódnak az állapota miatt, amely folyamatosan romlik. Az orvosa, és egyben barátja folyamatosan próbálja kúrálni testileg és lelkileg, de a jó plébános valahogy nincs jobban. A maga egyszerű módján próbál kiállni Hester mellett, bár a végletekig azért nem menne el.
A regényt rengeteg kettősség hatja át: a gyenge tiszteletes és az erős női főhős. A szép, de jellegtelen ruhájú főhősnő, szemben a szemet gyönyörködtető ruhákba öltözött kislánnyal. A tündéri küllemű gyermek, aki mindig csak ördögfiókának (gonosz manónak) van beállítva. A bűnos, és az ártatlan, akik elkövették a bűnt, amiért csak az egyik fél kapott büntetést. Aztán itt van a mély vallásos áhitat, és a fekete mágia kontrasztja, ellentéte.
Ami a mai modern felfogásban már nem állja meg a helyét feltétlenül (sajnos) az a közösségi összefogás. Hester bűne a mai kor szemüvegén át nézve nem túl jelentős, az emberek félre mennek, na bumm... az erkölcsi normák a modern korban eléggé lazák, míg az akkori korban ez egyfajta főben járó bűnnel ért fel, amelyért elvették az ember szabadságát, és kiközösítették. A közösség kivetette magából a "rossz magokat", és ez nagyon nagoyn nagyon hiányzik a mai társadalomból. Manapság ugyanis a liberalista hozzáállásnak köszönhetően az emberek elmennek egymás mellett és mindenre bólogatnak, hogy élni és élni hagyni... Viszont az a baj, hogy ezzel azt értük el, hogy mindenki megtehet mndent, nincsenek következmények, nincs hatása semminek. Az emberek egyre jobban individumokká válnak, és nincs közösségi összefogás, nincs közösségi kontroll, mint a régi korban. Pedig emlékszem 20-30 éve még azért előfordult a falvakban ilyesmi a környékünkön. A hírek gyorsan szárnyra kaptak és beindult a gépezet. Az emberek azt érezhették, hogy tartoznak valahova, megvolt a közösségtudat élménye, a csorda szellem vitte az embert, és nem hagyta letérni a helyes útról. Ha egy valakinek ártottak a közösségbe, akkor mindenkinek ártottak.
Összességében nézve Hester Prynne megtanít minket a méltóságra, az emberségünk megtartására, és arra, hogy a tetteknek következménye van, ha elszúrtuk, vállaljuk érte a felelősséget is méltósággal. Az igazság pedig mindig kiderül, néha akár évek múltán is...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése