2009. július 8.

Claudia Gray - Evernight (Evernight sorozat)




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az Evermore című könyvet követte tulajdonképpen az Evernight. Nem hittem, hogy egy sorozat két része, mivel láttam, hogy két külön témával foglalkoznak, és két külön írója van... Azért ennyi előretekintésem volt... Úgy gondoltam, hogy vámpíros-iskolás könyvet még nem olvastam, és egy anime-ből kiindulva arra gondoltam, hogy talán ugyanolyan jól meg tudja oldani az írónő, mint amilyen abban az anime-ben volt (ami mellesleg tetszett és ugyanúgy vámpíros-iskolás volt...)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Adott nekünk Bianca, aki beköltözik az Evernight akadémiára, mert a szülei ott lesznek tanárok, és akkor már a kislányukat sem hagyják el... Bianca fel akarja hívni magára a szülei figyelmét, ezért megszökik, azonban "levadássza" Lucas, meghiúsítva Bianca szökését. Eztán Bianca visszatér ugye a suli falai közé, és elkezdi végre a sulit.
Az iskola egyébként vámpíroknak van fönntartva, de valamiért embereket is fogadnak a falai közé. Ez egy újítás, és senki sem érti, hogy miért kellenek emberek egy vámpíroktól hemzsegő suliba.
Részlet kérdés... Szóval Bianca folyton meg akarja találni Lucast, és tök bele van zúgva (holott csak azon a bizonyos éjszakán találkoztak és annyi). Mikor azonban megtalálja a fiút, az nem áll szóba vele, sőt, még tudomást sem vesz a lányról, ami nagyon mélyen érinti a kis csajt.
Aztán Biancát a szobatársa kiviszi egy buliba, és utána ismét találkozik Lucasszal, aki mindent elmond neki arról, hogy miért tette azt, amit, tisztázzák a dolgokat, és minden rendbe jön... Vagy mégsem?
Mi Lucas igazi titka? Erre a könyv végén választ kapunk. És miért ilyen ostoba Bianca? (Erre eddig senki sem tudott válaszolni nekem)

Vélemény:
A könyv legnagyobb hibájának a kapkodást tekintem. Olyan, mintha a főhősünk tudathasadásos lenne, vagy átmeneti amnéziás, és egy baleset után fölfedi hogy a szülei vámpírok, és vért isznak, és hogy ő az első olyan vámpírgyerek, aki született... Ez annyira végig kísérte az egész könyvet, hogy néha le kellett tennem és végiggondolni, biztos vállalom e a kockázatot, hogy tovább olvasva Bianca penge agya esetleg megvág... A csaj mindig hatvan lépéssel le van maradva, és naiv, és buta, és logikátlan... És a történetet is azzá teszi. Egyszerűen szörnyülködtem, hogy jelen időből hogy ugrik vissza egyes eseményekre. Épp csak azt nem mondja: "Jah, bocs, elfelejtettem megemlíteni ezt meg azt? Nem baj, akkor most mondom, hogy tudj róla, hogy így van és kész."
Nah, akkor itt van a Lucas-Bianca szál. Ha ez szerelem lenne első látásra, akkor jobban kellene ezt éreztetni, de ezt az írónő nevetségesen csinálja. Olyan, mint egy kis tini rajongása egy kedvenc színész, vagy zenekar után: rájuk pillant, tetszik neki, de soha nem érheti el... Én ezen inkább röhögtem, mint elhittem, hogy komolyan szereti a srácot. Ráadásul alaptalanul szereti...
Aztán a vége felé a nagy összeborulás... Na de kérem... A titok meg annyira nem is volt titok (célzás Lucas titkára) mert ez meg olyan sablon... Klisés, hogy úgy mondjam.
Olyan, mint egy kitekert Alkonyat, átnyomva a vámpírokat egy olyan iskolába, ahol több a vámpír, és köréjük benyomkodva néhány ember. Oké, ne hasonlítsuk hozzá, de szerintem ez az írás nem éri el nálam a minimális színvonalat (vagy kukacoskodó vagyok, és nagy igényű) azon a téren, hogy szerelmi szál, hogy akció, hogy információ megosztás... A "vámpírok a szüleim, és én is annak születtem" dolgot jobban is lehetett volna tálalni, vagy korábban.
Egyetlen mellékszereplő ragadott meg az egész történetből, és néhány helyen a tájleírás. Bár már kicsit uncsi, hogy minden sulit egy kastélyban rendeznek be... Na és a vámpírok felkészítése a modern világra XD Ezen megint jót gurultam...

Ha pontban fejezném ki: 5/3

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger