A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ohentibi (aki nem mellékesen szintén könyves blogger) ajánlotta nekem ezt a kötetet, majd az író többi könyvét is. Arra gondoltam, hogy valahonnan összeszedem a kötetet, csak egy volt a gond: nem találtam sehol. Mindenhol Moore újabb köteteivel szembesültem, és a régieket nem leletem sehol... Aztán egy nap hívás érkezett a kedvenc (na jó, az egyetlen) Könyves Kabalámtól, aki azt mondta: be akar szerezni egy Eclipset, és kell neki valaki, aki még szeretne könyvet... Hozzávágtam a szerzőt, a címet, és pár nappal később kézbe foghattam e gyönyörű kincset...
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Charlei egy mindennapi pasas. Kedvese éppen gyermeket vár. Születik is egy kislánya, csak egy a baj: a nő meghal a szülés után. Charlei egy idegent lát kedvese halálos ágyánál, és nem tudja, hogy az kicsoda. Senki más nem látta, csak ő.
Charlei ez után elveszti önmagát. Kislányával együtt bezárkózik a lakásába. Még az Asher használtholmik nevű boltjába sem hajlandó betenni a lábát. Aztán végül mégis sikerül kirángatni a lakás magányából, és kezdődnek a furcsaságok. Charlei izzó dolgokat lát, és mindenről azt hiszi, hogy radioaktív.
Kiderül róla, hogy ő amolyan lélekbegyűjtő. Haldokló emberek házaiba hatol be, hogy elhozzon onnan ún. "lélekedényeket".
Charleinak van két alkalmazottja a boltban: egy góth lány, és egy egykori rendőr. A lány azt mondja, hogy Charleinak még a halálból is sikerült kiszívnia a klasszságot, míg a leszerelt rendőr arra gyanakszik, hogy Charlei valami törvénytelenbe keveredett. (Közben Charlie ugyanezt hiszi az ex-rendőrről).
Rengeteg komikus helyzet, vicces szituáció, érdekes szereplő várja az olvasókat, és halálra fogják magukat röhögni... (Reméljük nem Charlei jön el a lélekedényért XD )
Vélemény:
Aki nem fekszik ki a borítótól, az a könyvtől biztos padlót fog. Moore megtalálta az egyensúlyt a ríkató és a nevetve sírós részek között. A szomorú részeket humor váltja fel, és teszi ezt mesterien. Ahogy megmutatja, hogy a szomorú dolgokban is ott a vidámság, és fordítva... Teljesen kész voltam, mikor leraktam a kötetet. Charlei tényleg olyan tipikusan "hülye" karakter (magyarul: ostoba, buta, naiv stb...). Szerintem az olvasóknak előbb leesik a szitu, mint neki, de ezt nem bánjuk, mert annyi vicces részt szül az egész. A másik a testvére (aki nem tudom, hogy húg, vagy nővér, mert a könyvben van így is és úgy is), aki amellett, hogy a lányokat szereti és "alfa" a családban, jobban állnak neki Charlei öltönyei, mint Charleinak.
A "bétahím" -ezés megint egy olyan szál volt a könyvben, ami állati vicces volt. Akkor a szomszédasszonyok, akik vigyáztak Charlei kislányára szintén XD A humort végig megtartotta, és ezt szintén pozitívumnak találtam.
A kedvencem a góth lány volt, akinek eszméletlen beszólásai voltak XD
Nem is lehet mit hozzátenni ehhez. Mindenki olvassa el! Úgy az igazi az élmény :)
Köszönöm az ajánlást Ohentibi-nek! Tényleg nagyon jó kötet volt :)
Ha pontban fejezném ki: 5/5
4 megjegyzés:
Örülök, hogy tetszett :D
Amúgy, ha csípted a goth lányt, Lillyt, akkor örömhír: a Totál szívásban (a Vérszívó démonok folytatása) is szerepel. Igaz, csak néha, de a barátnője, Abby fontos szerepet kap, még a naplóját is olvashatod, és az a csak is beszarás :D
Lilly volt a kedvencem :D XD Olyan beszólásai voltak, hogy azon már csak sírni tudtam a röhögéstől XD Amikor megtudta, hogy Charlie a "halál" XD Á, nagyon bírtam, és gyorsítom az olvasási folyamatot (magyarul: megszerzem a Totál szívást és a Vérszívó démonokat, és elolvasom).
Ez viszont tényleg jó hír nekem és köszönöm :D
Nekem a kedvenc, amikor Charlie mondja a hollónak, hogy nem az ajtó fölött kéne ülnöd és azt hajtogatni, hogy sohamár, meg hasonló költői baromságokat? Sírtam a nevetéstől, komolyan. Eszméletlenül jó könyv!
@Kinga: volt benne pár ilyen rész :D nekem eddig azok közül, amiket Moore -tól olvastam ez a könyv tetszik a legjobban :)
Megjegyzés küldése