Responsive Advertisement

2010. augusztus 3.

Ha a könyved beszélni tudna, mit mesélne (a nyilvánvalón túl)?


Emlékszem, mikor elkezdtem a blogot arra gondoltam, azzal kezdeném a bejegyzéseimet, hogyan találkoztam a szóban forgó könyvvel, mert néha eléggé mókás szituációkba keveredtem egy-egy darab beszerzése közben.
Rengeteg ilyen emlékezetes kötetem volt, többek között a Twilight, A leghülyébb angyal, A titokzatos erdő, A Besurranó, A Púpos sárkány visszatér és azt mondja: Jó reggelt! és még sorolhatnám, hogy mely könyvekkel milyen nagy élményeim voltak, míg hozzám kerültek. Általánosan minden könyvemhez nagyon ragaszkodom, igyekszem megőrizni őket minél jobb állapotban.
Azonban akad a "magán könyvtáramban" olyan kötet, ami előtte más gazdánál járt, vagy mondjuk úgy "nem én törtem be". Persze itt nem arra kell gondolni, hogy minden egyes használtan vett darabom be van törve, kiszaggatták a lapjaikat és egyéb csúnyaságot éltek meg, míg hozzám kerültek.
Tegnap, mikor az antikváriumot jártam eltűnődtem, hogy vajon mely kötetnek ki lehetett az előző tulajdonosa? Milyen úton módon keveredtek bele abba a helyzetbe, hogy hónapokig mutogassák magukat, míg végül rájuk nem talál az a személy, akinek pont ők kellenek?
Vajon hányan gondolkodtak már rajta, hogy ha a birtokukban levő könyvük beszélni tudna, mit mondana róluk? A www.freeblog.hu/konyv oldalon a "Mutasd a polcod...!" rovat kreatív és érdekes, ahogy kielemzik, könyvek (és a polcok) alapján ki lehet a tulajdonos és milyen személyt rejtenek a "sorok". Ebből is látszik, hogy a könyvek (és a polcok) beszédesebbek, mint az ember hinné.
Az írójuk történetén kívül képet adnak arról is, akinek a birtokában vannak. Elárulják, hogy az illető személy mennyiszer forgatta őket - vagy mennyiszer nem -, néha azt is, hogy hol pihent meg az olvasójuk, esetleg evett/ivott e a könyv olvasása közben - mindenki magából indul ki és az otthoni balesetek java a konyhában történik -, illetve néha lehet következtetni arra is, hogy hol olvasták.
Azt hiszem, ha az én könyveim beszélni tudnának, akkor lebeszélnének arról, hogy olvasás közben spagettit egyek, illetve felszólítanának néhány nejlontáska - vagy egyéb hordozó - magamnál tartására.
És neked? "Ha a könyved beszélni tudna, mit mesélne?"

8 megjegyzés:

Nancy írta...

Ez jó kérdés. Némelyik könyvem biztosan panaszkodna rám. :D Volt már olyan, hogy kicsit lecsöpögtettem egyiket, másikat, de így jár, aki türelmetlen és még evés közben is olvas. :D
A másik könyvem a kutyára panaszkodna, amiért megkóstolta őt . Egyet meg kint hagytam a 40 fokban a napon, megolvadt a ragasztás és kiestek a lapok. De ezzel be is zárul a szerencsétlenségek sora. A többi könyvem ép és egészséges, még azok is, amik már használtan kerültek hozzám. De csak azért, mert mostanában rászoktam hogy bekötöm őket újságpapírba, amíg olvasom. Így kevésbé roncsolódik és az utazást sem sínyli meg annyira. Bár annak , aki meg akarja lesni mit olvasok, már nehezebb dolga van emiatt. :D

Mandi írta...

Ezért írtam én is a spagettit XD Az egyik kötetem (most nem mondanék címet és szerzőt) kicsit megsínylette, mikor olvastam és közben spagettiztem XD Az egyik könyvem egyszer a kutyusom párnája lett XD Csak egy pillanatra tettem le, erre a kutya odajött lefeküdni, és azon pihent a feje XD Az enyém megtanulta, hogy a könyv nem hami XD

Mónika írta...

Nekem van olyan tankönyvem, amit a tengerimalacom rágott meg: kicsit feldobta a borítót a kis fognyomaival. :)

Mónika írta...

Egyébként a sajátom és mások könyvére mindig vigyázok, ezeknél könyvjelzőt használok, és figyelek arra, hogy lehetőleg ne törjön meg a gerincük. Ha valami érdekeset találok bennük, akkor post-ittel jelölöm meg. Ezzel szemben a könyvtárit van, hogy lapokkal lefele teszem le, és ha megtetszik benne valami, akkor behajtom az oldal szélét.
Balesetet az én könyveim is szoktak szenvedni: csokidarabka, véletlenül kilapított bogár :/, esőben elázás a táskámban, és az előbb említett malac rágcsa (ez persze már nincs, mert nincs már malacom), stb.
Nancy becsomagolós módszere tetszik, lehet ezt néhány féltett kötetemre én is bevezetem majd. =)

Mandi írta...

Ötletbörzét nyitunk, hogy óvjuk meg könyveinket XD Egyébként tényleg igaza van :) Általában a táskámban magammal hordok egy-egy füzetet, és mindegyik összeszínezi a könyveimet. A Biff evangéliuma világos borítója nekem bekékült pont emiatt XD Ha előtt ismertem volna a csomagolós-Nancy-módszert biztosan megúszta volna :D

Nancy írta...

Azt hiszem, szabadalmaztatom ezt az újságpapírba csomagolást Nancy - módszer néven. :D
Komolyra fordítva a szót, újságpapír minden háztartásban van, (ha mást nem, a naponta érkező 50 darab reklámújság formájában)és arra az időre, míg olvassa az ember a könyvet, tökéletesen megteszi. De lehet rendes csomagolópapírba is csomagolni, ha valaki úgy gondolja.

Mandi írta...

Eszembe jutott most, ahogy olvastam az Alkonyatot (A Paul S. Kemp félét), hogy egyszer buszon utazva olvastam, és két emberke nagyon hajladozott, hogy vajon mit olvashatok, de nem tudták elolvasni, és sok próbálkozás után inkább megkérdeztem, hogy segíthetek? Mire ők: áh, csak azt próbálták megfejteni, mi van nálam.
Ha újságpapírba csomagolom, akkor még úgysem mondják meg (ahogy te is írtad Nan), hogy mi van a kezemben XD így Nancy lehet, hogy a módszered rákényszeríti a könyvmolyokat, hogy olyan új kémeljárásokat fejlesszenek ki, amivel be tudják lőni, hogy ki mit olvas. Még a fal is szemet növeszt majd, hogy hátha véletlenül felszakad a papír, és kibuggyanik egy kis info a borítóról? XD

Kedves Könyvmolyok!
Akik könyveik megóvásának érdekében a Nancy-módszert alkalmazzák kérjük, ha valaki távcsővel, teleszkóppal, vagy egyéb úton-módon úgy leskelődik, hogy majd kiesik a szeme, ne bántsátok!
Javaslott segítség adása azzal, hogy ideiglenesen megfosztjátok könyveitek felső borítóját a csomagolástól, hogy a kém-moly orra alá tolhassátok a kötetet - ezzel megnyugtatva a lelki világát, hogy végre megtudhatta a titkot -, esetleg kérdezzétek meg, hogy segíthettek e, és ez esetben még az alkalmi védőburok eltávolítására sincs szükség.
Megértéseteket köszöni Nancy, és elnézést kér minden kíváncsi könyvmolytól, akit a módszerével gátol abban, hogy lebuktasson más molyokat azt illetően, hogy mit forgatnak.

Gigi írta...

Áh, nekem a könyveim biztosan panaszkodnának. Általában vigyázok rájuk (kivétel Csitt, Csitt, ami megtanult repülni, hé, angyal van az elején, tudjon azt is), de azért néha sikerül leennem. A Harry Potter kötetekben a habcsóktól kezdve a pörköltig minden megtalálható. Egyszer volt egy rémes balesetem más könyvével és a piros arannyal. xD Így lett az, hogy megvettem a könyvet és azt odaadtam annak, akitől kölcsönkértem. (Tudniillik ő meg megúsztatta a kádban a kötetet, annyira nem vigyázott rá.) Szóval van egy saláta könyvem, amit mindenki más is tönkre tett meg én is, de sebaj. :D A Books of Magic képregényem az szent, azt kb. selyempárnán hordozom, szóval annak nem esett semmi baja, egy kis szamár füle sincs. :) Ugyanez a Sandmannel. Na igen a Gaiman könyvek... csak az Amerikai Istenemet adtam egyszer kölcsön és kinthagyták a viharban... xD Mondanom se kell minden lapja hullámos. De nem lehet ugye újat venni. :)

Ezeket olvastam legutóbb...

Baby Signs: How to Talk with Your Baby Before Your Baby Can Talk
A ​király esztelen
Red Herrings
Szupernagyi
One True King
Az ​én váram
Kerekerdő meséi II.
Kerekerdő ​meséi
Hideg ország varázslói
Brer Rabbit Again
Viking és tündér - Beteljesedik-e újra az átok?
How Babies Sleep: The Gentle, Science-Based Method to Help Your Baby Sleep Through the Night
Tabuk és dilemmák a gyermeknevelésben
A pénz nem a fákon nő
Segítség, ember!
A slag
Menjek ​vagy maradjak?  Hogyan éljük túl a párkapcsolatot egy narcisztikus mellett?
Vágyakozás
„Anyább” ​anyák
Időtlen

Archívum

Rendszeres olvasók

Postaláda

Név

E-mail *

Üzenet *