Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2010. december 13.

Rachel Ward - A menekülés (Számok 1)

Fülszöveg (SPOILERES)
Jem tizenöt éves, londoni lány, zűrös kamasz. Mióta az anyja kábítószer túladagolásban meghalt, egyik nevelőszülőtől a másikhoz kerül. Tudja, hogy semmi sem tart örökké, sőt egészen pontosan tudja, meddig tart ez az egész. Nem létesít kapcsolatot az emberekkel, próbál nem a szemükbe nézni, és őrzi a titkot már tizenöt éve. "Mindenkinek van a szemében egy szám, de gondolom én vagyok az egyetlen, aki ezt meg is bírja látni. Amúgy, én se csak úgy egyszerűen látom őket, persze, hanem valahogy ott vannak. A levegőben vannak. Vagyis inkább úgy belülről jelennek meg nekem. Érzem ezeket a számokat. Valahol a szemem mögött érzem meg őket. De azért ott vannak, tényleg. Nem lényeg, ha nem hiszel nekem, attól még ott vannak. És tudom is mit mutatnak. Akkor értettem meg, amikor az anyám meghalt." London egyik külvárosi negyedében szegődik Jem mellé Spider, a nyurga és izgága fekete srác, aki megpróbál a társa lenni. De el lehet-e mondani valakinek végre a számok és a halál titkát? Mi történne, ha mindannyian előre ismernénk halálunk időpontját? Rachel Ward egy lebilincselően izgalmas és meglepően mai nyelvezetű regény lapjain fogalmaz meg igazán fontos kérdéseket életről, halálról, sorsról, szerelemről, különleges képességekről. Olyan területre érkezünk, ahol el kell hagynunk a megszokott értékek hagyományos szilárd talaját. És szembe kell néznünk a kérdésekkel, akkor is, ha tudjuk, a szemünkben ott vannak a számok.


Számok. Minden ember szemében ott vannak, és a haláluk napját jelölik meg. Jem nem tudja, hogy csak ő látja e őket, vagy van még rajta kívül más is, aki látja? A számok befolyásolják az életét, nem akar az emberek szemébe nézni, kapcsolatokat kiépíteni másokkal, nehogy túlzottan kötődjön hozzájuk. Nehezen viseli az emberekkel való fizikai érintkezést is, továbbá képtelen beilleszkedni az emberek közé.
Azonban minden megváltozik, mikor találkozik Spiderrel, a fiúval, aki úgy tűnik, levakarhatatlan, és szintén amolyan magának való figura.
A könyv hangulata alapvetően nyomasztó, mindenféle témákat így vagy úgy felhoz - mind például a bőrszín szerinti megkülönböztetés, kiközösítés, kábítószer-probléma, beilleszkedési és magatartási gondok stb... -, az alapötlete pedig kreatív, és noha rengeteg dolgot sűrít magába, ez valahogy eloszlik a tartalomban, és nem zavaró, hogy sok mindent fel akar tárni az olvasó előtt. Tényleg olvastatja magát, mert az olvasó várja, hogy egy-egy fejezet után még milyen fordulatot képes beletenni az írónő. Aztán elérkezünk a tetőponti jelenethez, ahol minden szál összefut, és teljesen letöri az egészet. Olyan, mint egy hullámvasút: szép fokozatosan építi fel a történetet a tetőpontig, aztán hirtelen mélyrepülés váltja fel. Olyan hatást keltett számomra, mintha az írónő megtervezte volna addig az eseményeket, aztán nem tudott belőle kimászni, ezért csak odakanyarított valamit, hogy valahogy elterelje végre a szereplőket arról a helyszínről. Utána a történet ismét a megszokott mederben folytatódik, kerek lezárással, megható pillanatokkal stb...
A végén nem lepődtem meg túlzottan, valahogy számítani lehetett rá, de ennek ellenére nem rontott semmit a könyv értékén. Lezárja az egész sztorit úgy értve, hogy akár önálló kötetként is megállná a helyét, nem hiányzik utána a folytatás.
Egy elsőkönyves írónő első könyve, ami kissé meg is látszik rajta. Engem néhol zavart az, hogy filmszerűen snitt, és teljesen máshol/máskor folytatódik a történet, továbbá a végén volt egy olyan, hogy csak odavágott egy nevet, aztán egy oldallal később magyarázza meg, hogy az mégis kicsoda, addig meg csak sejtettem, hogy ki lehet az illető.
De! A kötet összességében nézve kerek, egész, a botlások ellenére is letehetetlen darab, engem nem hagyott nyugton ülni a babérjaimon, csak úgy "faltam az oldalait". Egyik szereplő sem érintett meg különösebben, nem tudok közülük kedvencet megnevezni, ellenben fellelhető némi jellemfejlődés. A történet fordulatos, izgalmas, van benne némi románc is, ami azért nincs túlzásba víve.
Azon azért csodálkozom, hogy a hátlapon 12 éves karikás jelzés található, mert sok helyen előfordulnak káromkodások, ennek ellenére egy 15 éves gyerek kezébe azért belenyomnám, hogy inkább ilyen módon tapasztalja meg az élet sötét oldalát, minthogy a saját bőrén kelljen megtapasztalnia...
A kötet a Lybrum kiadó gondozásában jelent meg, és azt még hadd írjam le, hogy a borítója nagyon tetszik. Egyszerű, mégis kifejezi a könyv lényegét.

A könyvet köszönöm Bridge -nek és a Lybrum kiadónak!

Oszd meg a bejegyzést! :

2 megjegyzés:

János írta...

Teljes mértékben egyetértek veled. Látszik, hogy első könyves szerző, de ahhoz képest elég jó. Nekem az a szál volt kicsit zavaró, amikor a főhős a rendőr lányánál talál szállást (remélem, te is arra gondoltál mélypont tekintetében), azt teljesen feleslegesnek éreztem. De mindent egybevetve nem rossz könyv. :)

Látom a Pinokkiót is olvastad, és az értékelés alapján az is hasonló, mint az enyém. :)

FFG írta...

Nos, mély pontnál én a kolostorosra is gondoltam, meg a rendőrlányásra is... Tehát nekem ott sántított, mikor találkoznak, és egészen ott a kolostoros rész végéig... kicsit olyan volt, mintha nem tudott volna kijönni abból a szakaszból :D de annak örültem, hogy sikerült neki :D

Pinokkió... hát, ahhoz nincs mit hozzáfűzni... fontolgatom, írok e róla... ehem...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger