Nina cserfes tizenöt éves kiscsaj már több mint harminc esztendeje, amióta egy rossz útra tért vámpír megharapta. Azóta unalmasan telik az élet: napközben tévét néz vagy éppen a gyönyörű és veszedelmes Zadia Veersivóról ír újabb regényt, kedd esténként pedig eljár az Anonim Vámpírok Klubjába.
Nem sok izgalmat tartogat a vámpírlét, egészen addig, amíg egyik társukat holtan nem találják. Akkor aztán Dave-vel, egy helyes, de mogorva vámpírsráccal és Ramon atyával nyomozni kezdenek. Rengeteg kaland és bonyodalom árán nemcsak a gyilkost találják meg, hanem egy szívdöglesztő vérfarkast is megmentenek. És Nina választás elé kerül…
Ez a kötet nekem amolyan "meglepetést meglepetésre halmozó" darabnak számított - beszerzéstől az elolvasás végééig. Ez egy abszolút be nem tervezett darabként került a kezembe egy kedves levél hatására, úgyhogy ezt a drágaságot nem én "törtem be" - testi-lelki sérülést nem szerzett, de elsőnek nem általam olvastatott kötetről van szó.
Egy mellényúlás eredményeként került olvasásügyileg a kezembe, későbbre tartogattam, de ha már egyszer ennyire szerette volna, hogy elolvassam, ám legyen...
És hogy mi bújt meg a borító alatt? Természetesen Nina és az ő története, ahogy elmeséli, milyen is a vámpír lét: fájdalmas, mocskos, és zárkózott. Egy újabb vámpírvilágot ismerhetünk meg, ahol a vámpírok "jófejek", nem ölnek embereket, gyógyszerezik magukat, meg tengerimalacokat tenyésztenek "ennivaló" gyanánt. Keddenként csoportosan terápiára járnak az Anonim Vámpírok Klubja elnevezésű társasággal, rejtőzködnek az emberek elől, és nem akarják felhívni magukra a figyelmet. Szóval élik kis mindennapi életüket, mikor egyik társukat holtan találják a saját lakásában. Eztán nyomozásba fognak, hogy elhárítsák a veszélyt, de még több kalamajkába keverednek, és a képbe lép egy vámpírmániás blogger, aki meg akarja szabadítani a világot a vámpíroktól, egy apa és a fia, akik nem éppen a "finomkodásukról" híresek, na meg persze valami nagykutya, rengeteg lóvéval, aki üzletelne velük...
Azért szerettem volna e kötetet később olvasni, mert nem vártam tőle túl sokat - előzetes vélemények után -, úgyhogy későbbi időpontban, könnyed olvasmánynak szántam.
A történet maga sokat ígér, ellenben a meséléssel akadnak problémák, akárcsak a szereplőkkel. Néhol olyan érzésem támadt, hogy elveszek a sok információ és a rengeteg szereplő között. Ki kit fertőzött meg, mikor, ki kit kísérget stb... Elveszünk ezekben a részletekben, és olyan durva bakik maradnak benne éppen ezért, amik logikátlanná tesznek egyes szakaszokat (gondolok itt arra, hogy vitatkozott a társaság, ennek ellenére túl kellett kiabálni a csendet... (?), a helyezkedések, a tárgyak követhetetlen mozgása stb...) A szereplők bemutatása is egysíkú, és néhol a történet vonulata is meg-megakad a tárgyilagos elbeszélésmód miatt, és a párbeszédekkel sem voltam sok helyütt kibékülve.
Az események pörögnek, a szereplők pedig néhol kifordulnak önmagukból. Az hagyján, hogy a megmentett vérfarkas hangulata ingadozik, de a magát végig moderáló pap egyszer csak bevágja, hogy "...nehogy valami hülyeséget csináljon." Nina ellentmondásos figura, gyerekesen viselkedik, mégis elvárja, hogy ne így kezeljék.
A fülszöveg Dave-vel kapcsolatban szerintem félrevezető, és hát valljuk be, a választás dolga pedig olyan előre leírt (tudni lehet, a lány hol köt ki a végén, annyira azért nem morfondírozik).
A beszédes nevekből meg kitalálható azért egy s más. Nina regényének főhőse Zadia Veersivo, vagy ott van apa és fia vezetékneve...
Összességében nézve nem okozott csalódást, mert nem vártam tőle égrengetést, ugyanakkor nem nevezném kiemelkedő darabnak sem. Olyan szokvány, elmegy kategóriába sorolnám...
U.I.: Ez úton is köszönöm, hogy "örökbe adtad"! Élmény volt olvasni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése