A Kívülállók A Pál utcai fiúk modern változata. Két külvárosi banda harcol egymás ellen, a „pubik” és a „zselések”. Alapvetően ugyanazt csinálják – moziba járnak, kocsival száguldoznak és összecsapnak, de a pubik – legalábbis a zselések úgy érzik – jó családi kapcsolataik és viszonylag biztonságos anyagi helyzetük miatt mindent megúsznak, ráadásul állandóan éreztetik a zselésekkel felsőbbrendűségüket. A regény megírásakor tizenhat éves írónő éppoly érzékletesen ábrázolja a szereplőket, s a köztük feszülő konfliktusokat, mint annak idején Molnár Ferenc. A Kívülállók azonban a mi világunkban, a mi körülményeink között játszódik, az egymásnak rontó pubik és zselések igazi késekkel hadonásznak, pisztolyt hordanak és szükség esetén a használatuktól sem riadnak vissza. Drasztikuma ellenére sokszor lírai hangvételű ez a regény. Az ellentétek pubik és zselések, szülő és gyerek, nagytestvér és kistestvér között megoldódnak – már azok esetében, akik életben maradnak. A Kívülállók nem véletlenül szerepel az Egyesült Államokban legjobban fogyó könyvek listáján, sőt nem véletlenül évek óta kötelező olvasmány a gimnáziumokban. Idehaza is nagy érdeklődésre számíthat, nemcsak az érintett és a potenciálisan érintett kamaszok, de a szülők és mindazon városlakók körében is, akik épp ezek miatt a gyerekek miatt már nálunk se szívesen mennek ki esténként az utcára.
Mikor leültem e mellé a kötet mellé, tényleg úgy álltam neki, hogy valami olyasmit fogok olvasni, mint a Pál utcai fiúk, aztán rögtön az első pár mondat megtörte a hiszékenységemet. Rendben, aláírom, az alap történet, hogy két rivális csapat egymásnak esik, tényleg olyan Pál utcai fiúk alaptörténetet fest neki, de én nem modern változatnak, inkább "amerikai változatnak" nevezném.
No de kezdjük az elején. Ponyboy Curtis elkezdi mesélni a történetét (E/1 -ben), hogy vajon hogy fog hazajutni, egyedül volt moziban, és most kénytelen gyalogolni. Közben elkezdi felvázolni, hogy vannak a gazdag pubik, akik folyton megverik a zseléseket, vagyis a szegényebb kölyköket, mint amilyen ő is.
Két bátyjával él együtt, szüleik balesetet szenvedtek, és meghaltak. Darry, az idősebb bátyja akadályozta meg, hogy a két öccse intézetben végezze, két munkahelye van, hogy fenn tudja tartani a családot, lemondva még az ösztöndíjról is. Azonban tojáshéjon lépked: egy kis hiba, és öccseit azonnal elveszi tőle a gyámhatóság. A középső testvér Sodapop Curtis, aki folyton bolondozik, kibukott az iskolából, úgyhogy kénytelen egy benzinkúton dolgozni, és két testvére között áll, amit nem csak a korára nézve kell figyelembe venni, ugyanis mindig ő védi meg az öccsét Darrytől, aki ha fizikailag nem is, de szavaival ostorozza öccsét, hogy legyen jó tanuló stb...
Megismerkedünk még a balhé kezdete előtt a többi zseléssel, a köztük feszülő viszonyokkal, aztán minden felborul, mikor a kis, hallgatag Johnny, aki még a légynek sem tudna ártani, megöl egy pubit, hogy megvédje Ponyt, így hát kénytelenek együtt menekülni, mivel tudják: a rendőröknél hátrányt jelent, ha az ember zselés. A korábban többször lecsukott Daily segít nekik, tanácsokat ad, meg "eszközöket", és eltünteti a fiúkat...
Ez körülbelül a történet 1/3 -a nagyvonalakban, de már ebből is látszik, hogy nem teljesen az, mint Molnár Ferenc regénye.
Az, hogy egy 16 éves lány írta, azért néhány helyen feltűnik a könyvben, mikor Ponyboy gondolatban megjegyzi, hogy "hú, hát ez a csávó helyes". A történet utolsó pár fejezetébe úgy éreztem, hogy kicsit sok eseményt akar beletömöríteni, így a grundon való harc nyúlfarknyi lett, de a szívbemarkoló beszélgetések annál hosszabbak, míg végül nagy igazságokat állapít meg, és mond ki.
A könyvből készült film verzióból hiányoznak a hátterek, hogy ki miért viselkedik úgy, ahogy, vagy kit milyen szál fűz adott szereplőhöz, ezen túlmenően mégis apró részleteket is beleraktak, ami a könyvben jelentéktelen epizódnak számított, úgyhogy van pozitív és negatív oldala is a képi megjelenítésnek. A szereplőgárdában olyan emberek nevei tűnnek fel, mint Tom Cruise (21 éves korában) és Patrick Swayze, de rengeteg híressé vált színészt felvonultat még a palettán.
Összességében nekem egyenlőre a könyvet elég volt egyszer elolvasni. Nem mondanám, hogy tetszett, vagy nem tetszett, csupán olyan volt, mint egy tipikus, amerikai történet olyan srácokról, akik nem éppen a villanegyedben nevelkednek, mindig fegyverekkel flangálnak stb... Ilyen téren nem nyújtott újat, vagy másabbat még akkor sem, ha a stílusa miatt olvastatós...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése