Richelle Mead - Örök kötelék (Vámpírakadémia 5)

Fülszöveg
Rosemarie Hathaway soha nem a nyugodt természetéről volt híres, de most különösen nagy bajba keveredik. Pedig olyan jól indul minden. A Montana erdejében megbúvó Szent Vlagyimir Akadémián sikerrel és figyelemre méltó eredményességgel teszi le gyakorlati záróvizsgáját, megszerezvén az értettségét és elkötelezettségét bizonyító hűségjelet, mely a morákat vigyázó dampyr testőrök büszkesége. Ezt követően azonban megindul a lavina…
Lissa Dragomir hercegnő segítségével annak a Viktor Daskovnak a kiszabadítását tervezi, akit ők maguk juttattak a vámpírok börtönébe. A vállalkozást bonyolítja, hogy az élőhalott strigává lett Dmitrij nem csak szerelmével üldözi Rose-t, hanem egyenesen az életére tör.
Vajon sikerül-e Rose-nak kiderítenie, miként lehet a strigává vált vámpírokat visszahozni az életbe? S ha igen, eltűnik-e belőlük nyomtalanul a gyilkos ösztön? És vajon képes-e felőrölni a strigáktól való örökös félelem a morák és dampyrok közti szoros kapcsolat erejét?
Richelle Mead Vámpírakadémia-sorozatának ötödik, egyben utolsó előtti kötete nem véletlenül szerepelt szerte a világban a sikerlisták élén. Az újabb izgalmak és váratlan fordulatok egészen biztosan lenyűgözik majd a hazai rajongók széles táborát is.


 AZ ELŐZŐ KÖTETEKRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!
Az ötödik kötet története körülbelül ott folytatódik, ahol a négyes megszakadt: Rose és barátai azon tanakodnak, hogy megszöktetik Viktor Daskovot a börtönből, hogy kiszedjék belőle az információt, amire szükségük van. Ezek mellett/után persze zajlik az élet. Rose előtt érettségi vizsga áll, Adrian folyamatosan udvarol neki - amit többen nem néznek jó szemmel -, de belép a képbe Dimitrij is, aki folyamatosan leveleket küld Rose -nak, amikben fenyegeti őt.
Ezek mellett ott van még Christian és Lissa nem éppen felhőtlen viszonya, továbbá Rose -nak meg kell birkóznia  Tatjanával is... vagy mégsem ő fogja Rose -nak a legnagyobb gondot okozni?
A lánynak rengeteg kihívással, és feladattal kell szembenéznie, de nem megy minden zökkenőmentesen, és történik egy-két tragédia...

Nem merek többet írni a könyv cselekményéről, mert senkinek sem szeretném elvenni az olvasási élményét, de nagy vonalakban felvázolva ismét találkozunk mora politizálással, az Udvar ügyeibe való részletesebb betekintéssel, a dampyr testőrök munkájának hátterével is megismerkedünk, továbbá ismét történnek striga támadások. Ebből a kötetből sem hiányozhatnak a romantikus szálak és rengeteg csavar, amik ismét bizonyítják, hogy Mead precízen megtervezett, izgalmakban bővelkedő útvonalon terelgeti a hőseit és nem hagyja unatkozni az olvasót.

A kötet felépítését úgy tudnám meghatározni, hogy a humoros, vidámból átmegy az egyre keserűbb, melankolikusabb irányba, és egyre csökken a humorszint. Éppen ezért a könyv elején levő Adrian-Abe jelenetek, továbbá a Rose-Abe jelenetek voltak a kedvenceim.

 A kötetben ismét összejön a régi szereplőgárda, így láthatjuk Lissát, aki elkezdett változni (pozitív irányba), Roset, aki hajmeresztőbb dolgokat művel, mint az előző kötetekben, ugyanakkor sokszor vívódik, hogy mi lenne a helyes. Christiant, aki még mindig christianos, és Adrian sem hazudtolja meg önmagát: szarkasztikus, de ugyanakkor jobban megmutatkozik az odaadó oldala is.
Visszatér Dimitrij is, aki Lissával ellentétben még negatívabb fordulatot vesz. Egyáltalán nem tetszik, hogy a tök erős karakter egyre inkább eltorzul, és már egy hangyányit sem hasonlít az első kötetbeli Gyimkára... Persze, oké, szörnyűségeket csinált, stb..., de ennek ellenére túlzás, ahogy viselkedik Rose -zal szembe. Mint egy durcás kisfiú, vagy nem is tudom... Aminek kifejezetten örültem, hogy Abe is több szerepet kap, jobban megismerjük, hogy mire képes, továbbá rengeteg egyéb karakter életébe kapunk részletesebb bepillantást (pl. Adrian családjáéba stb...)

A könyv bővelkedett humorban, érzelmekben, fordulatokban, és hiába oldódik meg egy probléma, máris ott a következő, és a következő, amit egy borzasztó, függő vég szakít meg. Noha ez nem akkora függővég, mint a harmadik kötetben található, ennek ellenére azt hiszem nehéz lesz kivárni a következő kötetet.

Összességében nézve nem okozott csalódást, szerettem, mert végre többet megtudtunk a karakterekről, mert sok volt benne Adrian, mert színre lépett Abe, és mert rengeteg olyan kérdés kerül elő, amire az olvasó kíváncsi lehet.
És hogy ezeket az eseményeket hogy lehet még ennél is jobban fokozni? Az a sorozatzáró, 6. kötetben kiderül...

u.i.: A könyvet köszönöm az Agave kiadónak és Lobo -nak!

u.u.i.: a posztot újratöltöttem, mert jó néhány észrevételem valóban kimaradt...