Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2011. június 20.

Tiro Notes: Puli és Fifi, avagy „fűzzük meg Titit!”

Úgy rohant keresztül a városon, mintha üldözték volna, egészen a könyvtár előtt elterülő térig. Fifi tudta, amit Puli ekkor még csak sejthetett: Fifi már megint elkésik, mint mindig. Pedig fontos napra virradt, mert a két barátnő végső elhatározásra szánta el magát: behatolnak Titi területére, hogy meggyőzzék, forgassanak tollat közösen, hármasban. Tudták, ez a vállalkozás nem lesz egyszerű, mert Titi nem könnyű eset: nehezebb megtalálni, mint egy tűt a szénakazalban, olyannyira vigyáz rá, hogy senki se ismerje fel őt, hogy a legtöbben paranoiásnak nézik. Fifinek eszébe sem jutott volna magától, hogy Titihez forduljanak, de Puli SMS–ét nem hagyhatta figyelmen kívül. Sosem hagyná egyedül olyan területre tévedni Pulit, a naiv lányt, ahol védtelen. Hisz Fifi az egyetlen, akinek „fegyver” volt a kezében arra az esetre, ha Titivel bármi probléma adódna.
Ahogy meglátta Pulit a könyvtár lépcsőjén ücsörögni, lassított és elmosolyodva sétált át a téren. Eltűnődött, mit mondhatna. Mentegetőzhetne a késése miatt, vagy esetleg füllenthetne valamit, hogyufók rabolták el, vagy eltévedt egy olyan városban, amit egyébként jobban ismert, mint a tenyerét… Ahogy azonban odaért, Puli eléje sietett és az arcán látszódó izgatott mosoly Fifibe fagyasztotta a szót.
- Készen állsz? – kérdezte Puli, amitől Fifinek minden addigi gondolata mintegy gombnyomásra törlődött, és indokokat keresett, mivel tudná távol tartani barátosnéjátTititől.
- Öhm… - hagyta el Fifi száját, és a néhány nappal korábbi beszélgetés jutott az eszébe. Ő vetette fel Pulinak, mi lenne, ha közös blogot nyitnának valami nem hétköznapi külsővel, érdekes témákkal, könyvekkel kapcsolatos hírekkel, eseményekkel és ajánlókkal, amikhez hozzájönnének Puli könyvélményei, Fifi technikai tudása, no meg a kevéske írástudománya, amivel szintén könyvek bemutatására vetemedne. Egy furcsa elszólás után azon gondolatuk támadt, mi lenne, ha meggyőznék Titit, a rejtőzködőt, hogy írjon néhány történetet a blog számára. Fifi tiltakozott, mert ismeri Titit, Puli viszont nem.
- De értsd meg. Titi nem szeretné, ha felfednék a személyét, mert attól tart, hogy a munkái nem elég jók ahhoz, hogy nyilvánosságra hozza őket. Ő csak… csak így van, a saját kis elképzelt világában, ahova senki sem hatolhat be, mert…
- Nekem így is jó – szakította félbe Puli. Te ismered őt, ha más nem is. Másnak nem is kell őt ismerni. Védhetnénk ketten is a titkát, hogy ki ő és közben egy kitalált név alatt feltehetnénk a munkáját. Ugyanúgy válhatna ő is akárkivé, mint ahogy te váltál FFG-vé, vagy én Timussá…
Puli csettintgetett Fifi szeme előtt, mire a lány zavartan tért vissza az emlékeiből a valóságba.
- Mehetünk? – tette fel a kérdést Puli immáron sokadszor, mire Fifi csak bólintott. Alig léptek rá az első lépcsőfokra, egy alak nézett le rájuk a legfelső fokról. Egy alacsony lányka, két copfba fogott hajával, kerek arcocskájával, és egyrészes, elől két zsebes farmerszoknyájával olyannak látszott, mint egy tipikus kisgyermek, aki idősebbnek próbál látszani, mint amennyi.
- Fifi? – pislogott párat hitetlenkedve. – Te meg ki a franccal lófrálsz mostanában? – bökött fejével Puli felé.
- A nevem Pulipinty, a Hetedik - mutatkozott be ösztönösen, és kissé hetykén a lány, és ugyanezzel a lendülettel már arra készült, hogy jól megmondja a magáét a lánykának, de Fifi megelőzte.
- Szükségünk van a történeteidre – vágta be kerek-perec. – A bloghoz kellene, hogy valamivel feldobjuk.
A kislány, akiről Puli eztán már sejtette, csak Titi lehet, gyanúsan méregette a két, kissé furcsán bámuló bloggert, akik megkérték őt, hogy legyen a történetgyárosuk.
- Mit kértek pontosan? – vetette oda hanyagul a párosnak, és Pulipinty szerint épp csak egy szál szalma, vagy cigaretta hiányzott a szájából, hogy elmehessen valami vadnyugatos filmbe ezzel az „elbűvölő” modorral.
- Hetente egy történetet. Mondjuk vasárnaponként publikálnánk – vetette fel Fifi.
- Persze, majd pont… főiskola mellett ilyen badarságokra lesz időm… - bólogatott szarkasztikusan Titi és lezseren a falnak támaszkodott, amitől elvesztette a maradék kislányos báját, amit kezdetben csak a beszédstílusa rombolt. Puli fejében megfordult a gondolat, hogy:
„Ez most komoly? Már az ilyen kis dugókat is felveszik főiskolára?”
… de persze hangosan csak ennyit mondott:
- Akkor havonta két sztori, mondjuk minden hónap 10. és 20. napján egy-egy rövid írás, vagy novella – finomított a Fifi-féle terven.
- Nekem ez miért lenne jó? – és előhúzott a szoknyája egyik zsebecskéjéből egy fémöngyújtót, amit meggyújtott, majd a tetejét rácsapva eloltott, hogy újra és újra lángot csaljon ki a szerkezetből, amit aztán ugyanilyen lendülettel elolthat.
- Névtelenséget ígérünk. Egy fantom leszel – mondta titokzatos hangon Fifi.
- Rendben, egy szellem, egy nem éppen szellemes e-mail címmel, hátha visszajeleznek, hogy jó-e az, amit csinálok – húzott elő szoknyája másik zsebéből egy szál cigarettát. – Így még nekem is megéri a dolog. Ti kaptok az agyszüleményeimből, én meg remélhetőleg kapok kritikát.
- Ácsi, mióta érdekel, hogy másoknak tetszik-e, ahogy és amiket írsz? – esett le Fifi álla.
- Mióta felajánlottad ezt a kihagyható ajánlatot – gyújtott rá. – De nem akarok noname lenni. Hívjanak egyszerűen csak „Tiro”–nak. Most pedig menjetek könyvmolyt játszani, engem meg hagyjatok, hogy ne csak a cigivel, de az ostoba ötletetekkel is szívjak, hogy olyant írjak, ami… -halkította le a hangját és kifújt egy füstkarikát – rajtam kívül talán másokat is érdekel…

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger