Jay Asher - Tizenhárom okom volt...

Fülszöveg

Mikor Clay Jensen hazaér az iskolából, egy különös csomagot talál a verandán, amit neki címeztek. A csomagban néhány kazettára bukkan, amiket Hannah Baker – osztálytársa és titkos szerelme – készített, aki két héttel korábban öngyilkosságot követett el. Hannah elmondja, hogy tizenhárom oka volt annak, hogy úgy döntött, véget vet az életének. Clay az egyik. Ha meghallgatja a kazettákat, megtudja, miért.
Clay egész éjszaka ide-oda bolyong a városban Hannah szavait hallgatva. Tanúja lesz a lány fájdalmának, és megtudja az igazságot saját magáról – az igazságot, amivel soha nem akart szembenézni.

•••••

Tizenhárom okom volt, amiért el akartam olvasni ezt a könyvet. Az első ok, mert tetszett a sztori: egy lány, aki kazettákon búcsúzik el, mert öngyilkos lett, a második indok, hogy olyasfajta reményeket fűztem hozzá, hogy érdekes lesz, tanulni fogok belőle, a harmadik okom pedig az, hogy meglehetősen szép a borító... Na jó, bevallom nekem 13-10 okom volt elolvasni ezt a könyvet, de nézzünk be a borító alá.

Hannah Barker 16 évesen úgy dönt, véget vet az életének. Bevesz jónéhány bogyót (gyógyszert), és meghal. Mielőtt azonban eltávozik az élők sorából, csinál 13 magnófelvételt, amiken elmeséli, mi volt az a 13 indok, ami a halálához, és a nagy elhatározásához vezetett, és elküldi egy, a felvételeken szereplő személynek.

Ezek után csak egy szabály létezik: amint meghallgattad a történetedet vagy a felvételeket, a te történeted után következő személynek küldd el postán. Amennyiben nem teszed meg? Nem gond, a felvételek napvilágra kerülnek, és mindenki meg fogja tudni, micsoda ocsmány dolgot műveltél, amitől egy lány úgy döntött: befejezi a földi pályafutását.

Fogalmam sincs, hol kezdjem a mesélést. Első körben talán ott, hogy mi az, ami megfogott a történetben. Jó maga az alapja - a kazetták, a felvételek, az öngyilkosságba menekülő lány "búcsúüzenete", a kettős narráció -, továbbá maga a stílus, amiben íródott.

Csakhogy! Ez a lelkizős regény elérte, hogy azt mondjam: többet ilyent sose szeretnék olvasni. Nem arról van szó, hogy az "érzékeny" lelki világom nem veszi be az ilyesfajta könyveket, félreértés ne essék, csupán arról, hogy a feljebb említett pozitívumokon túl nemigazán láttam benne mást. Maguk az indokok elég gyengék, továbbá Clay megjegyzéseinek, kiegészítéseinek zöme is olyan, mintha Hannah egy csaholó kiskutyája lenne, akinek muszáj mindenre helyeselnie, különben rosszfiúvá válik, és ezt ő nem engedheti meg magának. Erőltetett...

Okok: Nem sorolnám fel, hogy mely okok miatt lett öngyilkos Hannah, nem spoilerezném el, de íme egy kis "ok-lista", melyik milyen indok:

1. ok: Szánalmas, ilyen mindenkivel előfordul így, vagy úgy, és szerintem egyik ember sem vág miatta eret.

2. ok: Ez ok egyáltalán? Na ne már! Inkább csak gyenge kifogás!

3. ok: Puhány... nem létezik más ember a galaxisban, csak az az egy-kettő? Barátkozzon!

4. ok: 2. emeleti szobája volt... ha a csávó nem repült, mint egy kolibri, és nem mászott fára sem, akkor egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy csinálta, amit csinált...

5. ok: Gyenge indok, mivel ez is olyan, ami minden emberrel előfordul, sőt, idősebb korban egyre többször, és sokkal durvább formában.

6. ok: Ez már kicsivel nyomósabb érv, mint a többi, de szerintem nem drasztikus, főleg, ha a csaj kicsit talpraesettebb lenne.

7. ok: Ez valami vicc? Szerezzen barátokat, és nem lenne ilyesmivel problémája...

8. ok: Ezen csak mosolyogni tudtam, hogy ez megint halálosan komoly, hogy ez is egy ok, amiért úgy gondolta, hogy akkor legyen vége???

9. ok: Ezt nem értem, miért tette bele, ennek szentelhetett volna egy külön részt, hogy nem rakja bele az indokok közé, szóval, tulajdonképpen 12 oka volt...

10. ok: Ez meg hogy kerül ide? Ez miatt miért a csaj szívja a fogát? Na ne már!!! Hogy került ez megint bele az indokok sorába???

11. ok: És már megint... ez már megint mi a francot keres itt? A csajnak ez hogy a manóba szolgáltat okot, hogy öngyilkos legyen???

12. ok: Az egyetlen ok, ami igazán ok lehetne.

13. ok: No comment...

Mi rontja el ezt a könyvet igazán? Hannah érthetetlen/értelmetlen karaktere. Adott egy főhősnő, aki egoista, önző, és csak magára gondol, és minden indokából süt az önzés. Olyan dolgokért hibáztatja a társait, amiket ő ki tudott volna küszöbölni azzal, ha odébbáll, és más irányba próbál nyitni. Egy gyerekes kislány, aki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, mintha mindenkinek úgy kellene táncolni, ahogy ő fütyül. Ha valami nem tetszik neki, eljátssza a sértődött kislányt, duzzog, és nem a megoldáson, a helyzetből való kitörésen gondolkodik, hanem csak nyavalyog össze-vissza. Nem érhet hozzá senki egy kisujjal sem, különben már csipog, hogy júj, őt bántották!

Ami még unszimpatikussá teszi, hogy minden egyes ok, amit felsorol egy merő vicc, amik ellen nem is akar tenni. Ha kikerült volna a való világba, felnőttként biztosan nem állja meg a helyét egy ilyen kis nyápic lányka. Mikor elmegy a tanárhoz teljesen olyan, mintha azt várná, hogy az a fejéből olvassa ki, hogy a csajnak mi a franc a baja és tulajdonképpen nem mond el semmit, de akkor mi a manónak ment be abba a nyomorult irodába? Mikor benyomta azt a "na most levizsgázik" szöveget már tudtam, hogy hibáztatni fogja a tanárt, pedig nem is csinált semmit!

"Kedves Hannah! Nem Charles Xavierhez mentél pszichológiai terápiára, eltévesztetted az ajtót!"

Az unszimpatikus főhősnő mellett Clay karaktere volt az, aki szánalmasra sikeredett. Mindenre úgy bólogat, mint egy csahos, úgy mászik a térkép után, olyasmire is helyesel, amikre más azt mondja: "ez csak egy vicc..." és egy legyintéssel arrébb mennek. A srác túljátssza ezt a szenvedés dolgot.


Döntések: ugyebár minden embernek megvan a lehetősége, hogy döntsön. Hannah döntött úgy, hogy öngyilkos lesz, de a könyv ismeretében látható, hogy ez csak egy kamu-mártírság, valami, ami tök fölösleges volt. Eljátssza a hattyú halálát a nagy büdös semmiért, mert amiket felsorolt, azok nem indokok arra, hogy valaki elkövessen egy ilyen tettet, csupán kifogás. Tényleg megállapítható, hogy a lány nem volt életrevaló, tényleg nem állja meg a helyét a világban, hisz ha jobban belegondolunk vannak emberek, akik ezeknél nagyobb katasztrófasorozatok után is képesek mosolyogni, élni stb..., úgyhogy Hannahnak nem volt jó oka rá, hogy megtegye, amit tett.


Egy másik dolog, hogy azt sem értem, miért olyan nagy a szája a kazettákon? Felvesz egy lenéző stílust, mintha ő a többiek fölött állna, de ennyi erővel ezt akkor is megtehette volna, mikor azokban a bizonyos szituációkban volt. Ott miért nem nyílt ki a kiscsaj csipája?


Összességében nézve ez a könyv szőrszálhasogató, bicskanyitogató, ha jobban belegondolunk, hogy egy olyan kiscsajról szól, aki próbál egyfajta képet mutatni magáról, de a sorok mögött rejtőzik az igazi énje. Az indokai értelmetlenek, és hiába van jó stílusa, hiába tetszik az alaptörténet, elromlik ott, hogy bejönnek az okok, meg Clay nyávogása, és hogy az emberben végig az lüktet, miközben olvassa: ez a lány képes volt tényleg ennyiért öngyilkos lenni?