Stephanie Plum közel harminc (kilóban sajnos távol), elvált, munkanélküli, kocsi nélküli, pasi nélküli. Mióta a fejébe vette, hogy beáll fejvadásznak, mindig történik vele valami. Hol kocsik robbannak körülötte, hol szatír tör rá, hol megskalpolnak valakit, és közben valahogy mintha minden Joe Morelli körül forogna. Aki hatévesen becsalta a garázsba, hogy vonatozzon vele, jó tíz év múlva pedig elvette a „csokis fánkját”. És ha mindez még nem lenne elég, ott az anyja, aki folyton újra akarja házasítani, meg persze Mazur nagyi, akinek mindenről három dolog jut az eszébe: a szex, a szex és a szex.
Janet Evanovich krimifolyama a világ első számú szórakoztató női sorozata. Minden kötete már néhány nappal a megjelenése után vezeti az összes sikerlistát, sokmilliós rajongótábora jobban várja, mint a Szex és New York vagy a Maffiózók újabb részét.
Janet Evanovich krimifolyama a világ első számú szórakoztató női sorozata. Minden kötete már néhány nappal a megjelenése után vezeti az összes sikerlistát, sokmilliós rajongótábora jobban várja, mint a Szex és New York vagy a Maffiózók újabb részét.
•••••
A mostani áldozatom egy olyan könyv volt, ami eléggé mozgatta már egy ideje a fantáziámat, viszont egy gond volt a sorozattal eddig: csak a második és harmadik része volt meg (köszönet érte Lena -nak), és a napokban sikerült hozzájutnom az első kötethez is.
Egy sorozat, aminek viharos az élete, ugyanis megjelent már korábban is, majd felkarolta egy másik kiadó, és elkezdte újra kinyomni a részeket. Így került A szingli fejvadász néven a középpontba a sorozat, melynek főhősnője Stephanie Plum, a fejvadász ügynök.
Hogy jutott erre a sorsra? Stephanie elvált, kirúgták, és szinte mindenét elvették, úgyhogy kénytelen volt találni valami munkát. Így kerül be az ügynökök soraiba, és feladata az, hogy behajtóként tevékenykedjen: bűnözők nyomába kell erednie, és a bíróság elé rángatni őket. Azonban ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, mivel a bűnőzők sajnos nem szeretnek bíróság elé járulni.
Stephanie megkap egy komoly ügyet, melyben egy régi "barátját/ismerősét", Joe Morellit kell elkapnia, akivel korántsem ápolt olyan derűs viszonyt. Csakhogy bonyolódjon az ügy, Morelli nem adja meg magát. Az ex-rendőrt gyilkossággal vádolják, és noha Stephanienak sokszor adódna rá módja, mégsem sikerül neki elkapnia, és kezd kifogyni a pénzéből...
Kezdjük a külsejénél. Az első borítónak három féle verziója van, nem véletlenül, éppen ezért két féle fülszöveggel is találkozhatunk (minimum). Nézzük azt, ami a képen látható verziónak a hátoldalán volt, mert nagyon érdekes. A történet ismeretében olvasva a fülszöveget megint azzal a jelenséggel lehet találkozni, mikor rengeteg valótlan dologgal tévesztik meg a könyv iránt érdeklődőket. Az első rögtön a szatíros rész. Nem, nem tört a főhősnőre szatír. Igaz, hogy a könyvben van jelenet egy "mutogatóssal", de az nem tör senkire, csak egyezkedik. Megskalpolnak valakit? Kinek vágták le a fejét? Ilyesmiről szó sincs, csupán néhány átlagos gyilkosságról, ahol emberek tűntek el, vagy tették őket hűvösre. A következő kacsa Mazur nagyi, mert nem mindenről a szex jut az eszébe, de így jobban hangzik, és inkább kelti azt az illúziót, hogy ez az öregasszony valami nagyon poénos karakter, nem?
No de lássuk az igazságot. Történnek gyilkosságok, hogy olykor eltűnik egy-egy ember, hogy fel is robban egy kocsi, az ember azt hinné, hogy ez egy véresen komoly krimi, de már az elejétől kezdve látható, hogy ez nem így van. Krimi, a humorosabb fajtából. Talán ezzel lehetne leginkább jellemezni.
Adott egy önzőnek, pénzéhesnek tűnő főhősnő, akinek minden gondolata akörül forog, hogy valahogy megéljen, kifizesse a rezsit, szerezzen valami remek verdát és így tovább.
Egy régi, gyerekkori ismerősére kell vadásznia. Joe Morelli tipikusan az a karakter, aki azonnal a szívembe lopta magát a modorával, a stílusával. Magabiztosnak mutatkozik, mint aki mindent tud, mindenre van valami terve/ötlete, ezzel pedig sokszor sikerül felhúznia a főhősnőt.
A másik szereplő, aki szintén megkedveltette magát velem a fülszövegben oly félreértett Mazur nagyi volt, akinek a jeleneteinél nem tudtam megállni olykor-olykor egy kis nevetést - kiváltképp a vacsorázós jelenetnél...
A mű egyébként nem egy kiemelkedő darab, tipikus története van, sejthető a vég, mégis elszórakoztatja az olvasót a humorával, az absztrakt szituációkkal, a furcsábbnál furcsább esetekkel. Kicsit összecsapott az, hogy a főhősnőnek mindig van valami pénzforrása, és a megoldások a "semmiből jönnek" véletlenek útján, mégis mindez nem ront a könyvön.
Összességében nézve engem megvett magának ez a sorozat, és ha nem lett volna meg a folytatás biztosra veszem, hogy azonnal rohantam volna a könyvesboltba, hogy beszerezzem. Az összes Morellis és Mazur nagyis jelenet, és Stephanie "bénázásai" elérték, hogy azt mondjam: méééééég!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése