Michael Morpurgo - Hadak útján

Talán ott kezdeném a mesémet ezúttal, hogy láttam egy filmet, ami nagyon megfogott, és a végén megláttam a stáblistában azt a részt, hogy "based on..." Így indultam útjára a net útvesztőjében, és hamar a kívánságlistámra került ez a szépséges darab. Mivel azonban még mindig tart a fogadás, a megvásárlásáról szó sem lehetett, úgyhogy minden nap meglestem kirakatban a csinos kis borítóját.
Egy viccesnek szánt, komolytalan beszólásom következményeként kaptam meg ajándékba a könyvet egy nagyon aranyos barátomtól, akinek ezúton is szeretném megköszönni. Óriási meglepetés volt a kötet, és már tudom, hol lesz a helye a könyvespolcomon.

A történet némileg hasonlít a Fekete szépség című műre: itt is egy ló kezd el mesélni E/1 -ben a kalandjairól, hogyan vészelte át a háborút. Joeyt Albert neveli csikó kora óta, ugyanis Albert részeges apja megveszi, és fiára bízza a tanítást. Csakhogy a párocska életébe beleszól a háború, illetve egy adósság, ami a farmon van. Albert apja tehát úgy dönt, eladja Joeyt a seregnek, és az érte kapott pénzből továbbra is fenn tudja tartani a családját, kifizetheti a farm adósságait.
Joey ez után megjárja a poklok poklát a harcmezőn, hullanak el mellette bajtársak, néha új barátokra, támogatókra lel, és nem adja fel a küzdelmet: Joey élni szeretne, és ezért mindent megtesz. Ezek mellett Albert megígérte neki, hogy egyszer még újra találkoznak.

Bevallom őszintén, hogy ez egy vékonyka 140 oldalas könyv, amit nem véletlenül sorolnak az ifjúsági irodalom kategóriájába (azért raktam a drámák közé, mert drámai események is vannak benne, és még nem éreztem szükségét ifjúsági irodalom kategóriát gyártani). Albert 14 éves, mikor kitör a háború, és ugyan leírja a szerző, hogy hát Joey megtanult a füttyszóra, meg a bagolyhuhogásra odamenni a gazdájához, de az már sehol sincs megemlítve, hogy Joeyt közben jutalmazták? Vagy csak kipattant a fejéből, hogy ha bagolyhuhogást hall, menjen a gazdihoz? Ezek mellett rengeteg ilyen logikai buktató figyelhető meg a könyvben, például, hogy a ló látja a hátán ülő lovas arckifejezését (a tarkóján is szeme van?), miközben elvileg piszok gyorsan sprintel előre és szemmel tartja a mellette nyargaló ellenfelét is!
Érthető, hogy Joeyt különlegesnek kell feltüntetni, de ne olvasson már gondolatokat az a szerencsétlen állat, meg ne tudjon már olyan eseményekről, ahol lehetetlen, hogy ott legyen (pl.: a végén az árveréses megbeszélés). Ezek mellett az emberi szereplőkről sem tudunk meg túl sokat, ami egyébként elhanyagolható lenne, de unalmas mindig arról olvasni, hogy milyen fű/zab ízlik neki jobban, kitől milyen gondoskodást kapott. Ezeket elég lenne egyszer-egyszer elmondani, de van, hogy egy személyről többször is leírja, és egy idő után unalmassá válik ez a szájbarágás.

Azt kell mondjam, a film ezúttal magasan verte a könyvet nálam. Miért? A film sokkal kidolgozottabb volt, jobban bemutatta Joey kiképzését, hogy Albertnek miért volt fontos a háború, és a film végén van egy hasonló jelenet, mint a könyv végén, de a mozivásznon ez hitelesebben hatott.
A srác a könyvben azt mondogatja, hogy ő aztán bármikor felismeri Joeyt, ha eléje kerül, mégis, mikor a tiszt azt mondja neki, hogy a szeme előtt levő ló Joey, nem hiszi el. Ezzel szemben a filmben vakon felismeri, amiből szerintem egyszerűen gyönyörű jelenetet kanyarítottak a készítők. Mi tagadás, a filmben sokkal jobban átjöttek az érzelmek, Joey szenvedése, és a drótos rész is sokkal emberibb volt, és sokkal hitelesebb, mint a könyvben.

Mi a könyv talán legnagyobb hátránya? Talán az, hogy nemigazán fejez ki semmit. Sablonosan írja le a legtöbb dolgot, amit viszont nagyonis ki lehetett volna fejteni még plusz 20-30 oldalban. Ha minden ilyen dolgot kifejtett volna részletesebben az író, talán a könyv vastagsága is a duplájára "hízott" volna.
Például a filmbe a kocsi vs ló "párbaj" nagyon beleillett, a könyvből hiányoltam. Abból szinte semmit sem látunk, hogy Joey és Albert miket éltek át együtt, a filmben ezzel szemben ez tökéletesen kirajzolódik, hogy Albert mennyit foglalkozott a lóval. Az egy vicc, hogy a könyvben ha sáros a lova, már fel sem ismeri, pedig ott még látott is! Nekem ebből is az jött át, hogy Albert és Joey között még sincs akkora kötődés, de a filmből ez a kapcsolat teljes mértékben sugárzik, a néző is tisztában van vele, érzi, és a párossal izgul, hogy mi lesz velük.
A könyvből ezt a fajta "feszültséget" hiányoltam, mert valahogy a sablonos leírások, meg az ide-oda kapkodások miatt mindez sajnálatos módon elveszik.

Így jár a humor is. A filmbe frappánsan beraktak a drótvágós részhez egy cseppnyi humort, meg itt-ott egy-egy elejtett beszólást, viszont a könyvben egyetlen egy ilyen oldottabb lélegzetvételű részecske van, illetve egy szavakkal való játszadozás, de ebben ki is merül. Tudom, ez háborús történet, minek bele poén? Nem másért, mint azért, hogy megmutassa, hogy az emberek a háborúban is emberek maradtak, hogy mindenki csak "muszáj" -ból ment, mert rákényszerült. Ennek az igazságnak a kimondására több helyütt sor került, de kicsit emberibb lett volna, ha még egy kicsit például részletezte volna a katonák hétköznapjait.

A legtöbb könyvnél valóban azt mondom, hogy a film változata eléggé gyatrára sikeredett, és kissé megdöbbentem, hogy ennél ennek a fordítottja lett az igaz. A film után arra számítottam, hogy legalább sírni fogok a könyv végén, de ez nem következett be, mert annyira nem érintette meg az érzelmi világom ez az egyszerűen fogalmazó stílus és a felületes bemutatások. Így kicsit olyannak hatott, mintha a Hadak útján egy rövidített változatát olvastam volna.

Összességében nézve a történet bájos, a mondanivaló tanulságos (embertelen körülmények között is tudnunk kell embernek lenni), egyedül ez a kifejtetlenség az, ami kicsit agyon csapja az egész könyvet...