Ez a könyv már régóta a polcomon várakozott rá, hogy elolvassam, de bevallom, mindig is tartottam a chick-lit könyvektől. A romantikus könyvek közül nagyon kevés az, amire vevő vagyok, aminek igazán befogadójává váltam.
Amiért kíváncsi voltam erre a könyvre az nem más, mint a címe. Érdekes, vicces, könnyed könyvet szerettem volna, de ehhez képest...
A történet röviden arról szól, hogy többnyire minden nő szeretne gyereket. Azonban, valaki mégsem. Claudia 30 évesen kijelenti, hogy neki nem kell gyerek. Maurának - Claudia nővére - már van lurkója, Daphne - Claudia másik nővére - nagyon szeretne, de neki nem lehet, pedig mindenféle módszereket kipróbáltak már a párjával.
Éppen ezért Claudia olyan társat keres, aki szintén azon a véleményen van, hogy nem kell neki gyerek. A barátai összeismertetik Bennel, a férfival, aki szintén nem híve a gyermekvállalásnak. A tökéletes pár végül összeáll, de szét is mennek, mikor Ben egy szép napon nem tágít: gyereket akar Claudiától...
Talán ott kezdeném, hogy az írónő egy igencsak érdekes témát választott. A kérdés ugyanis végig az: vajon legyen gyerek, vagy ne legyen gyerek? Ha legyen, akkor pedig milyen áron?
Emily Giffin több típust sorakoztat fel. Először is van Maura: igaz, hogy megcsalja a férje, de hát szült neki gyereket, egyébként pedig egy családként élnek, amolyan "hagyományos" formulában.
A másik testvér Daphne, aki mindent megtenne, hogy gyereke lehessen. Próbálkoznak hagyományosan, majd orvosi úton, minden féle módon. Felvetődik az adoptálás/örökbefogadás is, hogy "mi lenne ha..."
És ugye a harmadik testvér Claudia, aki egyáltalán nem szeretne gyereket, de lássuk be, ez meglehetősen szélsőséges eset.
Végül ugye az írónő végigviszi a szálakat, megadja a megoldást mind a három típus "problémájára". Érdekesnek találtam, ahogy a különböző párok viszonyultak a saját kis gondjukhoz, és azt sem találtam reálisnak, hogy a vége ennyire rózsaszínre, habos-babosra sikeredett.
Ami miatt viszont kínszenvedést jelentett az olvasás az nem más, mint Claudia, aki E/1 -ben vázolja fel ide-oda kapkodva a történetét. Egyszerűen elviselhetetlen női főhősnő, aki ahelyett, hogy megbeszélné a párjával a gondját, inkább kisétál az ajtón. Oké, hogy makacsul ragaszkodik, hogy nem akar gyereket, de az, hogy Bennel nem is beszélik meg a dolgot, nem kötnek kompromisszumot, vagy nem egyeznek meg... Ilyen téren Bent és Claudiát egyaránt önzőnek, kicsinyesnek találtam. Claudiában ellenszenves volt még ez a "mindenáron meg kell tartanom, kit érdekel, hogy Ben mit akar" dolog is. Egy párkapcsolat nem arról szól, hogy egyenlőek a felek? Ennek ellenére mind a ketten makacsul ragaszkodnak
Ben sem jobb nála. Ő a kisétálás helyett mindig az alkoholt helyezi előtérbe a gondjai "leküzdésére", amit szintén nem találtam hosszú távon járható útnak.
Igaz, hogy néha itt-ott volt egy-két humorosabb párbeszéd, és tényleg tanulságos a történet egy bizonyos fokig, de azt hiszem, jódarabig szeretnék elfeledkezni erről a kötetről. Egy időre elegem lett a folyton nyávogó, önző főhősnőkből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése