2012. március 16.

Timus élménybeszámolója: Nalini Singh Angyali vadásza (spoileres)

Angyalvér (Angyali vadász 1. rész):
A világon a több ezer éves kegyetlen és „szörnyeteg” arkangyalok uralkodnak. (Jól hangzik, nem igaz?) Mindegyiküknek megvan a maga területe, de ettől függetlenül természetesen a hatalmi viszályok és az ellenségesség is adott. (Egyre jobb, nem igaz?) Néha egyik-másikuk amúgy sem teljesen ép elméje elborul, mely súlyos következményekkel jár mindenkire nézve. (Oké, ennél jobb már nem is lehetne…)
Elena Deveraux vámpírvadász. A legjobb. Talpraesett, nagyszájú és egy igazi harcos nő. Kitűnő szaglásával találja meg a keresett személyeket. Így nem meglepő, hogy Raphael, a veszélyes és vonzó arkangyal őt bízza meg egy frissen megőrült arkangyal, Urram felkutatásával. Mert az ugye logikus… Na, mindegy.
Szóval Elena – más választása nem lévén – elvállalja a megbízást, melyben Raphael hűséges „szolgái”, a Hetek tagjai is segítségére vannak, és amely kutatás során természetesen egyre közelebb kerül megbízójához.
Miután elkezdtem olvasni a könyvet, életemben először egy kis cselhez voltam kénytelen folyamodni, ugyanis olyan sok különleges névvel találkoztam, hogy képtelen voltam egy idő után beazonosítani, hogy ki kihez tartozik és pontosan micsoda is, sőt, olykor még a nemek meghatározása is kérdésessé vált számomra.
Íme, a kis puskám (amelyért ezúttal nem kaptam egyest :P):
Hetek tagjai:
  • Aodhan (angyal)
  • Galen (angyal)
  • Illium (angyal)
  • Jason (angyal)
  • Dimitri (vámpír)
  • Méreg (vámpír)
  • Naasir (vámpír)
Tízek Tanácsa (Arkangyalok):
  • Astaad (Csendes-óceáni szigetek)
  • Charisemnon (Észak-Afrika)
  • Elijah (Dél-Amerika)
  • Favashi (Perzsia)
  • Michaela (Közép-Európa)
  • Neha (India)
  • Raphael (Észak-Amerika)
  • Titus (Nyugat-Afrika)
  • Urram (Oroszország)
  • Zhou Lijuan (Kína)
  • Caliane (Suméria, majd Amanat)
Oké, most már így visszanézve nem olyan bonyolult, de akkor totális káosz uralkodott a fejemben. Nem mintha máskor nem az uralkodna…
Tehát, miután ezzel megvoltam, végre oda tudtam figyelni a történetre és az írónő stílusára is, amely megvallom őszintén, nagyon tetszett. Szépen fogalmazott, minden apró részletre kitért, bár egy-egy jellemzést nehezemre esett elképzelni, illetve hiába írta le, hogy milyen illatokat érez Elena, nem tudtam azokat magamévá tenni.
Élvezet volt olvasni az angyalok szárnyainak leírásait, engem leginkább Illium kék szárnyacskái fogtak meg, illetve maga az egész karakter. Imádtam, ahogy Elenával kacérkodott, ő lett az én kis kedvencem.
Természetesen a gondolatolvasás képessége, mint olyan, itt is megjelent, hiszen az angyalok és vámpírok világához nem nagyon illett volna a mobiltelefonálás. Meg amúgy is, ha én vezetés közben nem mobilozhatok, akkor ők se bájcsevegjenek telefonon repülés közben.
Picit zavart, hogy bár Elena dolga lett volna Urram felkutatása, igazából ő nem sok mindent tett meg ezért, mindent a többiek végeztek el helyette. Ő leginkább csak Raphael karjaiba omlott, bár meg kell hagyni, azt jól csinálta…
Szokásomhoz híven megint naiv voltam, így a végén váratlanul ért a fordulat, miszerint Raphael úgy mentette meg Elena életét, hogy angyallá változtatta. Nekem tetszett ez a megoldás.



Angyalcsók (Angyali vadász 2. rész):
Elena a Menedékben lábadozik immáron halhatatlan angyalként, akinek csodaszép szárnyai nőttek, melyeket meg kell tanulnia használni. (Basszus, valaki lökje le a toronyház tetejéről, aztán meglátjuk, hogy boldogul-e, mint a madárfiókák… Ha nem? Kit izgat? „Try again!” Elvileg halhatatlan…) Szóval ott tartottam, hogy miközben Elena kemény munkával azon dolgozik, hogy megtanuljon repülni, egy újabb, nem teljesen komplett arkangyal, Lijuan „kiiktatásában” is segédkeznie kell, aki élőhalottakból verbuvál magának hadsereget (@lengyeldavid és @hankman, igazán kölcsönadhatnátok neki egy párat… XD).
Az egyik legszentebb törvény „egy gyermek bántalmazásának tilalma”, így bár a fő célpont Lijuan, mégis hangsúlyosabb szerepet kapott egy angyal gyerkőc, Sam elrablása. A fiúcska nagyon kedves és könnyen megszerethető, így nem csoda, hogy az én szívembe is hamar belopta magát, izgultam érte. Szerencsére Elena nózija ezúttal sem hagyott minket cserben, sikerült rátalálnia Sam-re, így az izgalmamat a felgyógyulása miatti aggódás válthatta fel. Szerencsére elég gyorsan rendbejött.
Nem igazán értettem, hogy eleinte miért nem tud Raphael és Elena egy jót hancúrozni, mitől lenne újdonsült angyalkánk annyira legyengülve, hogy nem bír ki egy hatalmas orgazmust. Szerintem pont, hogy ez hiányzott az edzéstervéből. Biztos vagyok benne, hogy utána már szárnyak se kellettek volna neki hozzá, hogy repkedjen… XD
Örültem neki, hogy Illium elég hangsúlyosan jelen volt a könyvben, és nem hagyott fel Elena iránti rajongásával.
Kissé furának találtam, hogy Lijuan, aki életre kelti a holtakat, mely teremtményeket esetlegesen még a világra is rászabadítja majd, miért rendez bált. Logikátlan számomra, hogy az arkangyalok bájcsevegnek és jópofiznak egy olyan valakivel, akiről nagyon jól tudják, hogy mit művel, illetve mire készülhet. És mégse tesznek ellene semmit…



Angyaltánc (Angyali vadász 3. rész):
Furcsa természeti katasztrófák sújtják a földet, melyeket Raphael ezeréves álmából ébredező anyukája (Caliane) okoz. Nem tudják, hogy hol szundizik a kedves anyuci, illetve azt sem, hogy sikerült-e kipihennie magát, vagy enyhén szólva őrült nőszemélyként tér vissza. Raphaelék megkezdik az „ágyikója” felkutatását, és készek rá, hogy végezzenek vele, amennyiben bebizonyosodik róla, hogy a szundi nem használt. Azonban Lijuan személyében vetélytársra akadnak, akinek feltett szándéka, hogy megöli – még a felébredés előtt – Caliane-t. (Vicces, hogy egy zakkant arkangyal akar eltenni láb alól egy másik – feltehetően szintén – zakkant arkangyalt…)
Sajnos ez a rész kissé mélyrepülés volt számomra, ezúttal túl sok dolgon tudtam fennakadni. Többek között a könyv felénél eljutottam arra a pontra, hogyha még egyszer arra gondol Elena, hogy Raphael „az enyém”, vagy hogy „az övé vagyok”, akkor az összes tollát egyenként fogom kitépkedni. Olyan szinten kiborultam ettől, hogy egy idő után már striguláztam ezen beszólásait. (Jelzem, egy egész falat újra kell majd emiatt festetnünk, mert beleolvasva a második részbe, az is hemzsegett az említett szavaktól…)
Bár az írónő fenti ismételgetése nagyon idegesített, azzal ki voltam békülve, amikor a személyek jellemzésénél, leírásánál tette ugyanezt, így nem kellett a kis listámat elővenni és bogarászni.
Ezen túlmenően az is zavart, hogy az egész könyvben szinte nem történt s-e-m-m-i! De komolyan, SEMMI! Tényleg ilyen nehéz volt Caliane-nek felébrednie? Valaki locsolta volna fel egy vödör vízzel, vagy mittudomén, de ez már fárasztóan hosszúra volt nyújtva. És mikor végre magához tért, akkor sem szólt szerintem nagyot a dolog.
Elena apja gyűlöli a lányát azért, mert vadásznak született. Jót nevettem rajta, mikor kiderült, hogy egy másik lánya is (Elena féltestvére, Evelyn) született vadász, és apai ágon örökölték a géneket. Lányok-Apuci: 2-0
De sajnos erről sem kaptam bővebb kifejtést, pedig kíváncsi lettem volna rá, hogy hogyan fejlődik a leányzó.
Egy szó, mint száz, ez a rész csak egy egyszerű, szépen megírt erotikus történet volt, de az erő hiányzott belőle.
Remélem, hogy a következő kötet izgalmasabb lesz majd, és nem fog szárnyak nélkül zuhanni az írónő színvonala...


Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger