Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2012. december 31.

Némi statisztika

0 megjegyzés

Ismét eltelt egy év, és mit is mondhatnék: gyönyörű egy év volt veletek, és a bloggal. Röviden összefoglalva, mi minden is történt az idei évben? Tömören:
- Volt egy rakat játék, sok könyv talált gazdát.
- Agyam-eldobom módon felbukkantam molytalálkozókon - néha teljesen spontán, váratlanul is.
- Igyekeztem meglepetést szerezni közeli és távolabbi barátaimnak - még több könyvecske talált gazdát.
- Kampányokat zúdítottunk a világra Timussal.
- Ünnepeltünk születésnapot Timussal.
- Fogadást kötöttem több emberrel - többen támogatnak az igaz ügyben, mint amennyien nem.
- Elértük a 100 000. lapletöltést, ami szerintem óriási dolog.



Engedjétek meg, hogy kitérjek kicsit a fogadásra, amit 2012.01.01-étől datálunk. Tehát hamarosan 1 éve, hogy mentes vagyok a könyvvásárlástól - saját részre, és elkezdtem csökkenteni az olvasatlan polcom tartalmát.
A történet röviden:
Volt egy polcon 45 könyv, ennyiről indult a fogadás. Havonta átlag 4-5 időnként 6 könyv is belefért a keretbe (ahogy időm engedte), és a szám kezdett lefele menni. 30-nál volt nyáron egy kis stagnálás, majd szeptembertől megint jött a fordulópont, mikoris elkezdett növekedni a könyvek száma. Timus kezdetbeli szabotázs akciói eltörpültek emellett a nagyfokú könyvszámemelkedés mellett, és mivel csökkent az olvasási sebesség, ezért a polcomat kinőtte a kezdetbeli 45 kötet. A molyos listám szerint 87 könyv és manga került az olvasatlan szekcióból az olvasottba. Ebből minimum 60 könyv volt, és a fogadás még mindig nem zárult le! Adjuk ezt össze... 45 könyv volt az induló, 60 ebből lekerült a polcról, és mennyin kellene, hogy álljunk? Ott, hogy már megnyertem a fogadást. Viszont a valóság az, hogy jelenleg 59 könyv van még a polcon, pedig egyetlen darabot sem vettem. Hogy lehetséges mindez? Remek kérdés, amire magam sem tudom a választ. A lényeg, mi lényeg, a fogadás még áll, a könyvespolcom még tele, úgyhogy van még mit olvasnom.

Ezzel kapcsolatosan viszont terveztem egy játékot is. Mi lenne, ha a 250. könyves értékelést azzal ünnepelnénk, hogy valaki lekap a 250-ből egy darabot a polcról. Kezdetben úgy tűnt, lassú lesz a haladás, és őszintén megvallva, még mindig lassan iramodunk a 250 felé. Jelenleg még 19 kötet hiányzik attól, hogy a játék kezdetét vegye. Viszont belekalkulálva, hogy január van, és hogy február következik azt hiszem, a szám redukálható.

Sokan javasoltak rá ezt vagy azt a könyvet a kislistámból, ami azóta is bővült, hogy első körben segítséget kértem - utólag is jelezték páran, hogy jó lenne, ha mondjuk az, meg amaz még felkerülne. Nem hagyom ezeket sem figyelmen kívül, de hogy melyik darabokra bólintottam rá, azt nem árulnám el egyelőre.

Ami biztos, hogy a jelenlegi 231 könyv közül már lehet válogatni, azok biztosan részt vesznek a játékban, a többi meg elválik idővel.

Némi statisztikai adat:
Kikerült, hogy 2010-től, vagyis a blog ezen tárhelyen való működésétől fogva melyik évben mennyi könyvajánló került publikálásra. 2010-ben 63 könyvre futotta, 2011-ben viszont csak 47-re. Sajnos az idei évben is időhiánnyal küzdve csupán 59 könyv kerülhetett fel a blogra.

Ami minden évben jellemzően meghatározta a blog életét, hogy folyamatosan cserélgetve volt a külső megjelenés. Ennek most már egy ideje vége. Egy gyenge hónap után, mikor a technikával állandó küzdelmet vívtunk, végre sikerült találni egy olyan sablont, ami működik •lekopogja háromszor kisujjal fán•

És most, hogy túléltük a 21-ei világvégét elmondhatjuk, hogy a világ haladhat tovább, előre. Hogy milyen könyvekkel találkozhattok jövőre? Az biztos, hogy lesz közte egy nagy csomag fantasy, válogattunk be néhány krimit, megdöbbentő módon lesz itt klasszikus-romantikus is, illetve angol nyelven írt darabok. Legalábbis remélem, hogy mindez sikerülni fog az elkövetkezendő évben.

Most pedig teszek egy újévi fogadalmat is sebtében és gyorsan: a 2013-as évben is lelkesen írni fogom a blogot, és igyekszem minél több könyvet felköltöztetni mások polcaira, hogy nagy örömüket leljék bennük!

Mindenkinek boldog, békés új esztendőt kívánok, ami bővelkedjen jobbnál jobb olvasmányokban!

•••••••

ui.: Említettem már, hogy van egy titkos projektem? Erről akkor árulkodnék többet, ha sikerül megvalósítani ;)
Folytatás...

2012. december 29.

Marcello D'Orta - Disznóból nem lesz grófkisasszony

0 megjegyzés

Marcello D'Orta könyveire még anno Timus hívta fel a figyelmemet, és közel egy éve (2011.12.31.) kaptam az első D'Orta kötetemet. Az év utolsó olvasmányai között így kaphatott helyet immáron a 3. könyve az írónak.

Mint mindig, ezúttal is gyerekeket faggatott különböző témákban, kezdve a kóbor állatokból, folytatva az állatvédelmen, bikaviadalokon keresztül. A gyerekeket megkérdezte, mit tudnak a LAV-ról, mi a kedvenc állatuk, mi a véleményük a cirkuszról, állatkertről, arról, hogy az elefántot levadásszák az agyara miatt, vagy éppen mi a véleményük a vegetáriánusokról és még rengeteg állatokkal és környezetvédelemmel kapcsolatos témát felhoz a kötetet.

Eddig ez a kedvenc könyvem tőle, mert ez volt eddig a leghumorosabb, legjobban összeválogatott darab a három körül. Egy-egy fogalmazás, vagy témakör végén mindig vannak úgynevezett Forgácsok, amik egy-két mondatnyi mazsolázások  dolgozatokból. Ha a fogalmazásokon nem vidult is az ember, akkor garantált, hogy a Forgácsok tartogattak olyan elemeket, amiken mégis csak hangosan felkacag.

Megosztanék néhány Forgácsot, melyek meglehetősen tetszettek. 

Figyelem! A helyesírásom nem ennyire rettenetes, az idézeteket szó szerint származnak a könyvből úgy, ahogy azok oda le voltak írva.

"Egyszer egy tudós azt állította, hogy az ember a majomtól származik. Mi erről a véleményed?
- Az ember a majomtól származik, jó, de kitől származik a majom?
- Szerintem mindenki úgy származik le, ahogy tud.
- Szerintem egyvalaki származik a majomtól: Tarzan."

"Jellemezd az őskori állatokat!
- Volt egy becsapódás egy meteorit és a dinoszauruszok közt, és a dinoszauruszok húzták a rövidebbet."
- Egy terhes dinő dinóbb volt a dinónál.
- A dinoszauruszokról nem származott le senki, egyeneságon kihaltak, nem szálltak apáról fiúra.
- A lába a földből ered, a feje a levegőből.
- Akkorát tudtak fingani, mint egy bevonulási induló."

"Egyes emberek saját elhatározásból nem esznek húst. Ők a vegetáriánusok. Mit gondolsz róluk?"
(Egy fogalmazásból=») "Ha Isten nem akarja, hogy az állatok megegyék egymást, megmondja szintén, vagy belefoglalja a tizparancsolatba." 

Forgács: "A tehén csak füvet eszik, mégis tömény hús. Ergó a fű is hizlal."

"Hogyan szaporodnak az állatok? 
 - Ha két bálna randevúzik, az kész cunami."

Ilyen, és ezekhez hasonló aranyos, gyermeki észrevételek találnak tehát helyet a könyvben, gyermeki rácsodálkozással, őszinteséggel. Érdekes világnézetekkel bírnak a gyerekek a különböző témák kapcsán, és ahogy megosztják gondolataikat, az ember eltűnődik, mi játszódhat le egy gyermeki elmében. Ez miatt a naivitás miatt szeretem D'Orta könyveit.

A szövegek mellett ráadásnak humoros illusztrációkkal is találkozunk, melyek hol a dolgozatok, hol a Forgácsok között bukkannak fel, még egy kis humort csempészve az amúgy is tréfás könyvbe.

Összességében egy pár órán át szórakoztató, humoros, könnyed darab, még mindig a megszokott D'Orta módon összeválogatva, extra meglepetésként pedig beleszőve némi forgácsot, mely nem recseg - nincs favicc íze.
Folytatás...

2012. december 27.

Maki Murakami - Gravitation 1-4

4 megjegyzés

Őszintén bevallom, ehhez a mangához előítéletekkel ültem le. Nem a téma zavart - homoszexualitás -, hanem az, hogy már láttam a belőle készült anime sorozatot, és nem tetszett. Meglehetősen idétlennek találtam az egészet, ez váltotta ki belőlem az ellenérzéseket.

Shindo Shuichi
Viszont kaptam belőle 2 kötetet (3. és 4. füzet), majd hibásként beszereztem az elsőt, végül happoltam rukkolán a 2. füzetecskét. Csak azután láttam tehát neki, hogy beszereztem az első könyvecskéket, és azt kell mondjam, teljesen megváltoztatta a nézőpontomat.

A története ugyanaz, mint az animének. Adott egy Shuichi nevű srác, aki szeretne énekes lenni, és ennek érdekében mindent a zene alá rendel. Nem csoda hát, hogy minden tárgyból bukásra áll, kivéve zenéből és rajzból. Dalszövegeket ír, és énekel, ezek mellett ő a bandájában, a Bad Luckban a szintetizátoros, míg egy jó barátja gitározik.


Egy szép napon azonban minden megváltozik, mikor elsodródik a kezéből az egyik dalszövege, és egy titokzatos férfi veszi fel, aki közli vele, hogy hagyjon fel a zenéléssel, mert a szövege valami rettenet, és Shuichi meglehetősen tehetségtelen.

Yuki Eiri
A fiú onnantól fogva keresi, hogy ki volt a titokzatos férfi, mígnem meglátja egy kocsiban, ami elé kiugrik. Némi nehézség, és véletlen folytán kiderül, hogy nem más méltatta a munkáját, mint a híres romantikus író Yuki Eiri. A férfi meglehetősen hűvösnek, bunkónak mutatja magát, valami azonban még sem hagyja nyugodni - akárcsak Shuichit.

Nemsokára a furcsa páros összeáll, és Yukinak rá kell jönnie: Shindo fülig beleszeretett. Míg Yuki azt nyomozza, miért történik mindez, mit akar tőle valójában Shuichi, addig a fiú próbál minél közelebb férkőzni a jégszívű Yukihoz, és mindent elkövet szerelméért, ami csak módjában áll. Azt akarja, hogy Yuki mindent saját maga mondjon el neki, hogy érezze a bizalmat.

Viszont a páros élete korántsem egyszerű, melyet néhol a kapcsolatuk is bonyolít, elvégre mind a ketten hímneműek. Shindo zenei karrierje elkezd fölfele ívelni, mely egy rivális bandának nemigazán tetszik, ezért mindent megtesznek, és minden eszközt felhasználnak, ami a kezükbe kerül, az sem érdekli őket, hány embert tesznek tönkre.
Yukinak felbukkan a jegyese, egy lány, aki nem adja olcsón Yukit. Shindonak tehát meg kell küzdenie Yukiért, amit nem könnyít meg, hogy fiúnak született.
 Shindo mellett azonban mindig ott áll legjobb barátja... vagy mégsem? A banda a feloszlás szélére keveredik hol ezért, hol azért, Shindo mégsem törik meg, és mindent felad Yukiért.

Rengeteg őrültséget bevállal az író szerelméért, aki elkezdi ugyan viszonozni, de nem lehet tudni, hogy valóban beleszeretett Shuichiba, vagy valami más cél vezérli. Yuki titokzatos, Shindo kíváncsi a titkokra, így a furcsa páros kiegészíti egymást...

Nem tudom miért, de olvasva sokkal nagyobb hatást gyakorolt, mint nézni a képernyőn őket. Sokkal több dolog nyert értelmet, és noha nagyon hasonlít egymáshoz a kettő, a manga változat valahogy közelebb hozta hozzám a szereplőket, mint az anime.

Már alig várom, hogy a folytatások is a kezembe keveredjenek, és folytathassam a sorozatot...





Folytatás...

2012. december 25.

Kate Van Dyke - Vérzivatar (Tűzmadár 1.)

0 megjegyzés

A könyvvel való első találkozásomkor a fülszöveg egészen megfogott. Noha tucatszám lehet találkozni olyan krimikkel, ahol egy gazdag családban történik gyilkosság, ráadásul festmények is helyet kapnak szép számmal, kíváncsian fogtam hozzá, mivel tudna már ez a könyv többet nyújtani, mint a többi hasonló mű.

Érdekesség, hogy Kate Van Dykenak már nem egy műve jelent meg, viszont ez az első, mely az Álomgyár kiadó gondozásában látott napvilágot.

A Sinclair család egy meglehetősen gazdag család, mely Európában és a világ több pontján is birtokol szállodákat, amik ráadásnak még működnek is. A tehetős családban azonban problémák vannak, melyek leleplezésre kerülnek, ha akarják, ha nem.
James Sinclair - az egész család feje - nem ugyanúgy bánik iker fiaival, ugyanis míg az egyikőjük - Ron - egy egészséges fiatalember, addig másik gyermekét - Deant - fogyatékossága miatt folyamatosan letagadja, és nem is tekinti fiának. Miután Ron keresztbe húzza apja számítását, és egy kiállításon leleplezi a James által kitervelt csalást, Dean végre kiállhat a nagy nyilvánosság elé, feladva addigi rejtőzködő életét.

Itt találkozhatunk az első és legnevetségesebb jelenettel is, ahol Ron és Dean elmesélik, hogy volt rá precedens, hogy Dean egy hátizsákba dugva utazott. Olyannak hatott ez a jelenet, mintha egy rossz film egy komikusnak szánt képkockáját vették volna ki, és írott formában betuszkolták volna a műbe. Enélkül is szorult elég önirónia a sorok közé - hála Deannek, aki később már nem fél rejtegetni azt, hogy milyen, és ezzel olykor oldja is a feszültséget -, nem kellett volna ez a nevetséges sztori is bele. Másodsorban viszont hiteltelen is, elvégre nem hiszem, hogy van akkora hátizsák, amibe egy gumiemberen kívül más bele tudja magát hajtogatni. Nem tudni ugyan, milyen magas Dean, de ha csak egy méterrel is számolunk, már ahhoz is bőven nagy hátizsák kell. Azért is valótlan ez a rész, mert bele kell kalkulálni, hogy az anyag valamilyen szinten rugalmas, tehát amint megemelik, a teteje összébb fog húzódni, az alja meg kinyúlik - még kisebb hely a benne rejlőnek, és még kényelmetlenebb pozíció. Ehhez még hozzá kell venni, hogy ha valaki a vállára akasztja - mert nem hiszem, hogy ekkora súlyt bárki szívesen cipelne csak úgy natúrban fél kézzel, ráadásul ki tudja, mekkora távon -, akkor még azzal is számolni kell, hogy az ember testéhez mindenképpen hozzányomódik a rejtőzködő formátlan alakja. Képzeljünk el kemény borítós könyveket, amiket úgy állítgatunk be, hogy a gerincük a táska hátuljának nyomódjon. Ha az ember a hátára veszi, lehajolni sem tud, mert a gerince ki van támasztva. Egy deformált alaknál ugyanez a jelenség megfigyelhető, némileg komplikált formában. Ha pedig le is hajol az, aki cipeli, akkor az nem csak egy embernek okozhat kellemetlen megmozdulást. Amit még hozzá kell adnunk, hogy nem mindegy a táska anyaga sem, ugyanis nagy tömegnél vélhetően az első emelés hatására kiszakad. Tehát több tényező figyelmen kívül hagyásával került bele ez az aprócska, humorosnak szánt rész, mely elrugaszkodik a valóságtól, és ami - véleményem szerint - egyáltalán nem poénként csattan.

Visszatérve azonban a történethez: megismerhetjük már az elején a főbb szereplőket (Jamest, Deant, Ront) és a  fontosabb hozzátartozókat/ismerősöket is (Samet, aki Deant tanította festeni, Ron feleségét, Ron szeretőjét). Innentől fogva be is indulnak az események.

Miután Ron megment szeretője, Kitty karmai közül egy szobalányt, nem sokkal később Kittyt holtan találják. Persze jönnek a rendőrök, és kiderül egy s más, mint például, hogy a szobalány nem egyszerű szobalány, hanem Peggy Schultz, akinek igenis több köze van az ügyhöz, mint eleinte hitték. Ron felfigyel a lányra, és nem megy ki a fejéből. Hamarosan Peggy a gyámleánya lesz, megismerhetjük Ron 3 éves kisfiát, Jimmyt, továbbá a felesége és közte levő cseppet sem felhőtlen viszonyt.

Míg Ron örlődik, addig újabb gyilkosság történik, és elkezdi nyomozni, vajon mi történhetett. Ebben Peggy van nagy segítségére. Majd, mintha a családon átok ülne, Ron újabb szeretteit veszíti el, mígnem teljesen magára marad.

Ron mellett Peggy a másik fontos szereplő (a főszereplő), aki érettségire készül, azt tervezi, hogy nyelvvizsgázik, egy Pemzli nevű kutyát tekint legjobb barátjának, és ő a mindene. Nem érdekli az sem, hogy hirtelen gazdaggá válik, sőt az sem, hogy Ron Sinclair a szárnyai alá veszi. Ami bonyolítja a dolgokat, hogy rajong a pasasért, és kiderül, hogy a férfi számára sem közömbös. Ron a nőügyeiről híres, ami a nyilvánosság előtt zajlik, így igyekszik megtagadni az érzést, mely gyámleányához húzná. Ami a lánnyal kapcsolatban leginkább zavart: többször meg van említve, hogy vihorászik, és teszi ezt olyan helyzetekben is, ahol nem kellene. Nem illik a karakteréhez, hogy ennyit viháncoljon, mikor a legtöbb esetben azt látjuk, hogy ő egy komoly, érett lány, akit megviselt az élet. Ezek mellett az, hogy 18 évesen még mindig leragad a nyelvezete ott, hogy "nénizik", számomra furcsán hatott. Még akkor is, ha udvariaskodni akar, nem illik valahogy oda, hogy "szomszéd néni", hanem mondjuk szomszéd asszony, vagy a szomszédban lakó hölgy, vagy a szomszéd nő, vagy bármi más. Ennek ellenére bárki olyanról beszél, akkor a "néni" megnevezést használja, és van, hogy egy oldalon akár 3-4-5 alkalommal is előkerül a szomszédnéni kifejezés. A nénizést fiatalabb korban szokták, nem pedig a kamaszok körében.

Ha már szóba került a nyelvezet: a műben rengeteg káromkodás hangzik el. Ami ezzel kapcsolatban a legnagyobb negatívum, hogy olyan helyen is előfordul, ahova egyáltalán nem illik. Nincs bajom azzal, ha káromkodnak, de akkor az legyen helyesen írva, és legyen  meg hozzá a kellő hely és idő. Később, mikor Peggy valami iskolásévei nyelvezetéhez tér vissza, és több káromkodást, lazább stílust vesz elő, váratlan, és szintén erőltetett momentum. Nem értettem egyszerűen, hogy miért kellett megváltoztatni a nyelvezetét, amit addig használt, hogy aztán később visszakapja a régi szóhasználatait. Valahogy nem egyezik össze a két dolog.

Noha a műben egyre több gyilkosság van, és egyre többen nyomoznak, szinte semmi nyom sincs a kezükben. Minél többen próbálják kideríteni, ki/kik a gyilkosok, annál inkább nem jutnak sehova.
Először kézbe véve azt hittem, hogy azért folytatásos regény, mert a szereplők valami újabb bajba keverednek a következő kötetben, de letéve a könyvet rá kellett jöjjek, hogy ez nem így van. Ez a rész csak előkészíti a nagy finálét, leleplezve még több ármánykodást, még több csalást és árulást.

Maga a történet kissé sablonos, de ez az írásmód és a stílus miatt nem olyan nagy mértékben zavaró. Itt-ott a légüres tereket kitölti, hogy "és Ron elment Európába dolgozni" vagy éppen átöltözött valaki valami másba, vagy Peggy megeteti és "megpisilteti" Pemzlit..., de utána mindig történik valami, ami színt visz a történetbe. Az, hogy a szexjelenetek nincsenek agyonrészletezve szintén piros pontos, mert ebből is látszik, hogy nem az a lényeg, hogy ki, kivel, hányszor, merre, meddig, hol, és mit gyűrt - lepedőt, szőnyeget, asztalterítőt stb...
Ahol szex van, ott általában szerelmi szál is. Tetszett az a megoldás, hogy pattanásig feszül a helyzet, mielőtt a húr visszacsapódna. Az a finomkodás, hogy egy légtérben vannak a szereplők, de tudják, hogy nem szabad a másikra - jóformán - még csak ránézni sem, pontosan illett ide. Remek volt az "időhúzás" és pont ez volt az, ami miatt drukkolni lehetett a párosnak. Nem azért, hogy megtörténik-e, hanem azért, hogy hogyan és mikor esik meg, aminek meg kell esnie.

A nyomozós részek is meglehetősen logikusan vannak felépítve, a következtetések fonala követhető, bár olykor sajnos bekerülnek a gondolatolvasós epizódok a párbeszédekbe - hogy valakinek valamiről még nem szabadott volna tudnia, de mégis (indokolatlanul) tudja.
A párbeszédek során ez még kevésbé zavart, mert nem volt túl gyakori (egy-két helyen tapasztalható), viszont az már inkább, hogy vannak oldalak hosszáig tartó párbeszédek mindennemű árnyalás nélkül. Ez azért is hátrányos, mert addig oké, hogy nincs jelölve, ki mondja, viszont egyes helyeken pont ez okozta a zavart, mert bizonyos részt nem az mondta, akinek kellett volna. Mire gondolok? Arra, hogy elkezdődött a párbeszéd, majd adott mondatról sütött, hogy a másik szereplőnek szánták, mégsem azon  fél szájából hangzik el, akiéből kellett volna. Ez kiküszöbölhető lett volna, ha jobban tisztázásra kerül - például három-négy gondolatjelenként -, hogy kinek a szövegét is olvassuk éppen. Az pedig, hogy nincs árnyalva a hangsúly, az érzelmi töltés, ami egy-egy mondat mögött rejlik, szintén vesz el valamennyit a párbeszédek hatásából.

Az olyan apróságokon szintén nem akadtam fent, mint hogy a lány nem akarta felhívni a rendőröket, mert a telefonja kijelzi a számot, és így a rendőrök le tudják nyomozni. A mai modern világban létezik hívószám kijelzés elrejtése funkció a mobilokban, és a rendőrök mobilja sem spéci cucc, ami a letiltott számokat csak úgy megvillantja. Ezt betudtam annak, hogy Peggy nemigazán ért a modern kütyükhöz.

Az időkezelés megint csak egy érdekessége az irománynak. A kitöltés gyanánt szolgáló "sallang részek" néhol ugyan gyorsítják a művet, néhol az ember már legszívesebben átlapozná, mikor Pemzli hatszázadszor kerül levitelre, lesz megetetve, megsétáltatva, elaltatva, kifogásként használva,, vagy hogy Sinclair már megint utazik, már megint szállodákat felügyel, már megint nem jelentkezik stb..., de ezeket az érdektelen részeket mindig valami kifejtőbb, lassabb, hosszabb időtávot felölelő, jobban kibontott szakasz követi. Sinclair utazásainak gyors összefoglalói, vagy Peggy napjainak tárgyilagos elemzése után mindig valami olyan történik, ami miatt érdemes kivárni ezen "áthidaló epizódok" lecsengését.

Összességében nézve nyitó/előzmény kötet gyanánt egészen jóra sikerült a mű, viszont, hogy ezek után mit tartogat a folytatás, még kérdéses. Ilyenkor fordul meg ugyanis a fejben, hogy vajon képes lesz magasabb színvonalon, megfelelően izgalmas és érdekes körítésbe csavarva leleplezni a válaszokat a kérdésekre, melyek nyitva maradtak? Előbb-utóbb kiderül...


•••••

ui.: A sorozat címe meglehetősen átlátszó dolog, nem nehéz rájönni, miért kapta. Amint meglátja valaki azt a "P"betűs szót, azonnal tudja, hogy miről van szó. Ezek után reménykedem, hogy fontosabb szerepet kap majd a következő kötetben.
Folytatás...

2012. december 24.

Karácsony könyvekkel

0 megjegyzés

Íme, eljött az idei évben is a szeretet ünnepe, vagyis a karácsony.

Hihetetlen élményt nyújtott az a sok meglepetés, mellyel molyos társaim leptek meg az elmúlt napokban.

Ezúton is szeretném mindnyájuknak megköszönni.

Martinellinek azt a csodaszép képeslapot, mely átszelte a fél világot, Timusnak Ruta Sepetys könyvét, az Árnyalatnyi remény -t, illetve a Tökéletes kémia egy dedikált példányát, Nicole_Kinney -nek a Mah-ree Nok egy dedikált példányát, Mazsinak pedig egy elkeveredett meglepetést. Még mindig várom a karácsonyi csodát, hogy megérkezzen, és a kezembe foghassam.

Továbbá köszönöm Lilinek a meglepetést, amiről jelenleg még csak annyit tudok, hogy két szaloncukor és alatta valami - könyv.

Köszönettel tartozom továbbá mindenkinek, aki az évben akárcsak egy fűszállal is meglepetést okozott, támogatott, vagy segített bármiben.

Mint mindig, idén is láttam molyon a rengeteg összefogást, mely bevallom, megérintett. A karácsonynak ugyanis pontosan erről kellene szólnia, a szeretetről, a segítségnyújtásról és az összetartásról. Öröm ilyen csapathoz - családhoz - tartozni, akik ennyire kiállnak a másikért. Köszönöm ezúton is, hogy újra és újra bebizonyítjátok, hogy ha baj van, van segítség, és egy csomagnyi önzetlenséggel ajándékozzátok meg azt, akinek szüksége van rá! 

Legyen mindenkinek szenzációs karácsonya, mely békében, szeretetben zajlik, és jó kedv övezi! Könyvekben és olvasmányokban gazdag ünnepeket kívánok!
Folytatás...

2012. december 17.

Nick James - A gyöngyháború (Éghajó akadémia 1)

0 megjegyzés

"A 2095. év
Syracuse, New York - Peremváros"

Innen indul a történet, és ez az az év és hely, ahol két fiú élete drasztikusan megváltozik. Ugyanis Jesse Fisher, az éghajós lemegy a felszínre, hogy két társával karöltve lebonyolítsanak egy üzletet a felszínen, mellyel hozzájuthatnak egy gyöngyhöz. Skandar - az egyik társ -, és Jesse elkalandoznak Evatól (harmadik társuk).
Ekkor akad rájuk Cassius Stevenson, a fiatal tizenéves "gyöngyvadász", aki meg akarja szerezni a kis csapat zsákmányát.
Cassius és Jesse egy tetőn magára marad, és valami történik. Egy kisebb "robbanás" szakítja el őket egymástól, és mind a két fiúban elindít valamit.
Innentől fogva ha Jesse oldalát látjuk, akkor a fiú E/1-ben mutatja be az eseményeket, amint Cassiushoz tévedünk, az elbeszélés E/3-ba vált.

Azok után, hogy az első fejezetbeli események kavarognak - mik azok a gyöngyök? miért annyira értékesek, hogy meghalni is érdemes értük? -, végre kiderül, milyen világba csöppenünk, és kapunk egy kis magyarázatot, mi történt valójában. Külön váltak az emberek, vannak akik az égben laknak, és vannak a földiek. A földiek is két csoportra osztódnak. Vannak, akik adót fizetnek, így beköltözhetnek az ellenőrzött körülményeket biztosító Kiválasztott Városok egyikébe, és vannak, akik nem hódolnak be a rendszernek, ők meg a peremlakók. A Föld teljesen megváltozik, a Kiválasztott Városokon túl mindenhol rekkenő hőség van, elsivatagosodás, a városok romhalmazok, az emberek büdösek és szakadtak.

De térjünk vissza kicsit a fiúkhoz. Jesse visszamegy az akadémiára, ahol Averyvel, egy nagyon jó barátjával (aki iránt többet is érez) kihallgat valamit, amit nem lenne szabad, és rájön, hogy szörnyű titok lappang a múltjában. Az árva fiú ugyanis nem átlagos, és ahhoz, hogy kiderítse, mitől nem az, el kell utaznia Seattlebe - a városba, ahol megtalálták. Ki kell derítenie, mi történt a múltjában, mitől vált olyanná, amilyen.

Eközben Cassius megbízatást (küldetést) kap Madametól (egy befolyásos földi). A nő - aki a nevelőanyja - azt kéri tőle, szivárogjon be az Éghajó Akadémiára, és rabolja el Jesse Fishert, akiről csak annyit mond, minden dolognak ő a kulcsa. Cassius ugyanis furcsán kezdi érezni magát a tetőn történt események után, többször felrobban, vagy lángba borítja a környezetét. Rögeszmésen kezdi követni Jesset, akiről azt feltételezi, tudja, mi folyik itt.

Így hát elkezdődik az üldözött-üldöző futama. Jesse menekül Cassius elől, közben a múltját próbálja felderíteni. Cassius azért, hogy kiderítse, hogy gyógyulhat meg betegségéből, hogy lehet olyan, mint amilyen régen volt, nekiállja üldözni Jesset, közben pedig küszködik, ugyanis nem szeretne senkit sem veszélybe sodorni azáltal, hogy felrobban, vagy felgyújt valamit.

Ami először lenyűgözött, az nem más, mint ez az új rendszer, a világ szabályai, és miértjei. A gyöngyök állnak a középpontban, mindenkinek arra fáj a foga, hiszen ezek látják el energiával mind az égben levő, mind a földi városokat. Ugyanakkor ott vannak az egyezmények (földi nem léphet égi területre és fordítva, stb.), melyek többször megsértésre kerülnek, és persze az összeütközések a két világ lakói között, mely miatt a feszültség az egész regényt fogságban tartja.

Karakterek szempontjából két főszereplőt kapunk: Jesset, és Cassiust, akik ugyanolyan jelentőséggel bírnak a regény folyamán. Jesse az egyik ok, amiért egy fél pontot levonok, mert egy esetlen szereplő, aki mary-sues. Mindig azt mutatja, hogy ő mennyire kis gyámoltalan, mindig jót akar cselekedni, rossz dolog embereket megtámadni, mégis több embert üt ki egymaga. Amikor meg megmentik, mesterkélten odanyomja, hogy "nem kellett volna, boldogultam, na nehogy már lányok mentsenek meg..." - ugyanis eleinte hol Eva, hogy Avery menti meg. Ez a fajta esetlenség sajnos nem sorolható a bájos kategóriába, inkább irritáló, ahogy a "nagyfiút" próbálja játszani, és pont ettől tűnik úgy néhány helyzetben, mint egy durcás kiskölyök.

Cassius volt az a karakter, akiért elejétől a végéig izgultam, hogy vajon mi lesz vele, sikerül-e rájönnie az igazságra. Talpraesett, nem kell fogni a kezét, hogy elintézzen bármit is. Kitartó, és találékony, többször használja a fejét is az ereje mellett. Hús-vér karakter, aki elismeri, ha hibázik - az mindegy, hogy önhibájából, vagy azon túl -, vállalja a következményeket, és kapott egy kis lelkiismeretet is. Szerettem a jeleneteket, amikbe bekerült, és sajnáltam, hogy nem ő kapta meg a lezárást azok után, hogy Jesse mesélte el a bevezetőt.

A mellékszereplők meglehetősen átlagosak: vannak árulók, fő-gonosz, kemény védelmező, jópofa laza csávó, meg persze "kihúzlak-a-csávákból-mert-esetlen-vagy" szereplő is. Tehát minden karakterkategória képviselteti magát. Ebből kifolyólag mindnyájan meglehetősen kiszámíthatóan viselkednek, és ezen mozdulatok miatt az egész regény könnyedén kitalálható úgy az első 30-40 oldal után. Mégsem mondható el róla, hogy unalmas lenne, vagy zavaró az, hogy ilyen könnyen megfejthető a vége. Az események ugyanis gyors egymásutánban pörögnek, hogy egy pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet.
Sajnos helyenként pontosan ez a "pörgés" az, ami rossz hatással van a műre, mivel néhány dolog megért volna még néhány sort/oldalt, hogy kifejtésre kerüljön - gördülékenyebbé, látvánosabbá téve vele bizonyos  jeleneteket.

Összességében azonban mégis az mondható el, hogy nagyszerű ifjúsági regény, sci-fi szálakkal átszőve, izgalommal megfűszerezve, akcióval dúsítva, és egy olyan világba behelyezve, ahol jómagam is szívesen tengetném a mindennapjaimat...



(A könyvet köszönöm a Főnix kiadónak!)
Folytatás...

2012. december 15.

Bemutatás: Álomgyár kiadó

0 megjegyzés



Kaptam egy remek ötletet, méghozzá azt, hogy miért ne mutathatnám be a kiadókat, akiktől: A, olvastam már "néhány" B, valami miatt kiemelkedőbb szerepük van a könyvespolcom összetételének alakulásában.

Egy self-publish kiadóval indítanám a sort, akik - mint a későbbiekben majd olvashattok róla - még meglehetősen fiatalok a könyvpiacon...

Engedjétek meg, hogy bemutassak nektek azt a kiadót, akinek a tagjai célul tűzték ki maguk elé, hogy bizony, segíteni szeretnének a kezdő íróknak. Tanácsokkal látják el a kezdő írókat, és segédkeznek a kiadásnál is.

"Az Álomgyár Kiadóról...

A könyv egy mágikus eszköz. Az író a bűvész, a toll pedig a varázspálca. A jó "bűvész" magán tudja tartani a figyelmet és az olvasó reméli, hogy még sokáig a bűvkörben marad(hat). A 2012-ben alapított Álomgyár Kiadó ezeket a bűvészeket keresi. Azokat, akik fantáziájukkal olyan helyekre merészkednek, ahová mások nem képesek. Akik le merik írni, amit a többiek nem és ezt világgá is akarják kürtölni. Az Álomgyár elsőkönyves írókat keres, nekik segít írásaik könyvvé formálásában, kiadásában, terjesztésében. De bárki jelentkezhet kéziratával, és megtaláljuk az utat, ami a könyvespolcokhoz vezet!" - ezek a kiadó nézetei.

A múlt nyáron a Nemharapa...bloggal közösen alkottak egy nyereményjátékot is annak érdekében, hogy népszerűsítsék az első irományt, mely kikerült a polcokra, és egy promóvideót is készítettek mellé.

Azóta már megjelent a gondozásukban Kate Van Dyke két könyve is, amelyekről majd itt is olvashattok egy-egy írást - remélhetőleg nem is olyan sokára.

Egyéb infó a kiadóról:
Folytatás...

2012. december 13.

Szeretett Shakespeare

0 megjegyzés

A képen látható úriember nem más, mint William Shakespeare, a drámaíró, akinek több ismert műve is van. Megihlette egy régi történet, melynek hatására megírta a Romeo és Júlia című tragikus drámát. Évtizedekkel és századokkal később is fennmaradt a neve és több ezren (sőt, tízezren) olvassák műveit évente a mai napig is. Színházakban és filmvásznakon dolgozzák fel drámáit, és neve nem merül a feledés homályába.

Amiért azonban ez a poszt íródik, az egy teljesen új irányvonal, a zene miatt van. A napokban bármerre mentem, valamiért mindenhonnan felcsendült egy-két szám, ami imegidézi Shakespearet, vagy a Romeo és Júliát. Nem musicalekre és azok feldolgozásaira gondolok. Egészen egyszerűen pop, rock, hip-hop és egyéb műfajokba tartozó zenékre, ahol felmerülnek a nevek valamilyen kontextusban, vagy egy az egyben azokra helyezik a hangsúlyt. 

Elkezdtem hát kutakodni az ilyesfajta dalok után, és csokorba gyűjtve adnám át nektek, hogy hallgassátok őket ti is sok szeretettel.

Taylor Swift - Love story
Ez a szám valamelyest a Romeo és Júlia kapcsán kerülhet ide. Egy szerelmi sztoriról szól, melybe beleszövik a szerelmespár tragédiáját, ahogy elválaszthatja őket egymástól a család.

Susan Cagle - Shakespeare
Először a dalnak nem ezt a verzióját és ezt a szövegét hallottam, viszont ennek több értelmét látom így, mint amit majd a későbbiekben láthattok.



Miranda Crosgrove - Shakespeare
A szám címe Will vezetéknevét viseli. Egy újabb szerelmes szám, melyben van távozó fiú, vonatozás, és egy epekedő leány... Ami pedig kicsit furcsán hathat, ha meghallgattátok az előző számot: úgy tűnhet a kettő egy és ugyanaz. Elárulom, a szöveg néhol nem stimmel, de a többi... 



Lovegun - Romeo
Íme egy gúnyosabb "romantikus" dalocska, egy magyar együttestől. Egy mű-romeoról, aki olyan hősszerelmes, aki nem kell annak a bizonyos lánynak...


Zanzibár - Ilyen az élet
Egy újabb magyar nóta, melyben kap egy sort "Shakespeare Júliája" a refrén előtt.



Jaden Smith - Shakespeare
Bevallom, ezt a dalt nem tudom hova tenni. A legvégén tűnik fel benne egyszer Shakespeare neve, meg ugye a címben...


Silk E. Fyne - It's like Romeo and Juliet
Nem csak Jaden Smith dolgozott fel valamit hip-hop formában a munkájába Shakespearet.




Dire Straits - Romeo and Juliet
A cím és a dal is önmagáért beszél. Könnyed, lágy dallam egy kicsit régebbről...


The Killers - Romeo and Juliet
Ha már Miranda Crosgrove száma összekerült Susan Cagle dalával, íme még egy újabb feldolgozás. Ezúttal a Dire Straits számát dolgozta fel, méghozzá a The Killers.




A felsorolás biztos, hogy még vagy tucatnyi számmal folytatódhatna, melyben felbukkannak a névpárok, vagy Shakespeare megemlítve.
Talán azért van, mert szeretik Shakespearet, talán azért, mert ennyire maradandót alkotott műveivel. Neve viszont így vagy úgy fennmarad, ha máshonnan nem is (amit nem hiszek), akkor legalább néhány dal emlékeztet minket rá, hogy létezett, volt, és nagy műveket írt, amik még a mai napig is megihletnek, vagy rímre csalnak dalszerzőket...
Folytatás...

2012. december 11.

Maryrose Wood - Méregnaplók (Méregnaplók 1)

0 megjegyzés

Régóta szerettem volna beszerezni, viszont úgy tűnt, a fogadás miatt még egy ideig el fog ez húzódni. Ekkor jött egy bájos, szeretetre méltó segítő Panna személyében, akitől kaptam egy aranyos csomagot.

Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de nagyon hálás vagyok ezért a meglepetésért! Köszönöm, Hiranneth!

Panna csomagja: Méregnaplók, Dramacon, egy gyönyörű mangarajz.
Nagyon szépen köszönöm!!!
Él valahol egy lány, aki 16 éves. Elzárták a nagyvilágtól a Hulne-apátság falai közé, ahol apjával, egy gyógyszerésszel él együtt. Egy szép napon azzal csörtet be hozzájuk egy férfi, hogy hozott egy különös/különleges fiút - méghozzá egyenesen az elmegyógyintézetből. A fiú neve Gyom, és úgy hírlik, teájával meggyógyította az intézet lakóit. Az őrjöngők lecsillapodtak különleges főzetétől, amiről fogalmuk sincs, mi lehetett. Miután a lakók meggyógyultak, település lakói kezdtek el furcsán viselkedni, ismét munkát adva ezzel az intézetnek.

Gyomot végül befogadják az apátság falai közé, és a gyógyszerész próbálja kitalálni, mi lehet a fiú titka, hogy lehet, hogy annyi mindent tud a növényekről. A megszállott "méregkeverő", Thomas Luxton lányára, Jessaminera bízza Gyom gondozását, és a két fiatal között egyre szorosabb kapcsolat kezd kialakulni, miközben a fiú egyre többet ad át tudásából.

Viszont, a Méregkert lakói mindent meg akarnának változtatni. A mérgező növények, melyeket Thomas Luxton a világ minden tájáról hozott, el vannak zárva egy lakattal a gyerekek, és a kíváncsi szemek elől. De vajon meddig maradhat ez így, és mi történik, ha eltűnik a lakat az ajtóról?

Hihetetlen és lenyűgöző ifjúsági regény, mely meglehetősen sötét, borongós, néhol mégis könnyed és ártatlan. Az, ahogy a két gyerek kezd felnőni, ahogy rájönnek az igazságra, ahogy kibontakozik köztük a szerelmi szál... Maryrose Wood tökéletesen eltalálta. Részletesen kidolgozott mű, ahol a növények bemutatása, a hatásaik ismertetése is érdekesen kivitelezett, és annak ellenére, hogy vannak benne ilyesfajta leírások, letehetetlen darab. Minden összeillik a legapróbb részletig, és aminek eleinte nincs is értelme, később mégis kiderül, hogy fontosabb volt, mint amilyennek eleinte látszott.

Az hamar kitalálható, hogy csinálja Gyom, amit csinál, és akadnak benne sablonok, az írás módja, és a stílusa mégis feledteti mindezt. Élvezhető, gördülékeny olvasmány, érdekes, gótikus elemeket tartalmazó történettel. Az pedig, hogy nem kifejezetten "happy end" lezárása van, még közelebb hozza a valósághoz az egészet.

A szereplők tekintetében elmondható, hogy nem mozognak sokan a színen. Mr. Luxtonon, Gyomon, és Jessaminenen kívül csupán egy-két karakter fordul meg (rövidebb időre), illetve többekről esik még szó. Ez azért lehetséges, mert Jessamine szemszögéből láthatjuk első sorban a történéseket (E/1-ben, jelen időben), később Gyom veszi át a stafétát egy rövidke ideig, és a gyerekek nem találkoznak szinte senkivel. Ez is remekül érzékelteti, mennyire el vannak zárva a külvilágtól, a többi embertől. És mégsem hiányzik, hogy még több szereplő mozogjon az előtérben, pont annyian vannak, amennyinek lennie kell.
Mindezek mellett a karakterek legnagyobb pozitívuma, hogy nem marionettek, hanem érző lelkek, akik ki vannak dolgozva.

Az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, hogy a stílus nem vált, mikor Gyom veszi át a mesélő szerepét.

Összességében nézve meglehetősen toxikus olvasmány: megmérgezi az olvasót, aki lázasan addig marad a rejtélyes, sötét világában, míg el nem éri az utolsó betűt... 
Folytatás...

2012. december 9.

Benina - A boszorka városa (Bíborhajú 3.)

0 megjegyzés


Az első két kötet meggyőzött róla, hogy Benina nagyszerű író, és a sorozat zárásáról sem maradhattam le ezek után. Nagyon tetszett a borító, amiről ezúttal sem hiányzik a tüzes momentum. Mivel ez egy trilógiazáró, jobban vártam, mint az eddigieket, és azt hiszem, nagyobb elvárásokkal is.

A páros szerelme ezúttal ismét próbára tétetik, ugyanis Clairenek el kell mennie a boszorkák városába, Moldomusba, mivel Regina babát vár, és ez nagy esemény. Csak egy a baj: a démonokat itt nem látják szívesen, így Kellannek más utat kell választania a bejutáshoz. Milan tehát átkot küld Kellanra, aki ezután arra kényszerül, hogy a Black Mermaidek családjához csatlakozzon, mint sellő, ami egyáltalán nem egyszerű, viszont csak így lehet megoldani, hogy bejuthasson a városba. Sajnos azonban az átokhoz tartozik egy meglehetősen negatív hatás is: méghozzá az, hogy nem lehet saját, normál alakjában, ha kimegy a szárazföldre. Ez egyáltalán nem tetszik Kellannek, aki azt hajtogatja, hogy nem a külsőségek zavarják, viszont érezhetően ez a helyzet. Persze Clairet nem foglalkoztatja a dolog, hogy Kellan Quasimodo ikertesója is lehetne - Kellan ezt szintén nehezen érti meg.

Claire és Kellan kapcsolata mellett láthatjuk a Catek Krónikáit is, ahol Vicky életét követhetjük nyomon (az ő szemszögéből mesélve) és felbukkan egy szerelmi szál. Később, mikor végre találkoznak Reginával és Milannal, meglepik Hannáht, a bölcset, ahol az írónő szintén behoz egy újabb romantikus idillt. Aztán mikor előjött Milan kis "problémája", ott már végérvényesen felkerült az "i"-re a pont.  Érthető, hogy minden szálat szeretett volna elvarrni, de ez kissé erőltetettre sikerült amiatt, hogy mindenkinek kötelező jelleggel kellett társat találni, és ezzel némileg háttérbe szorult a cselekmény.

Teljesen elrugaszkodunk a valóságtól, ahol vannak emberek, akik nem találnak maguknak párt. Az eddigi kötetekben tetszett, hogy finomkodó megoldásokkal volt kivitelezve a romantikus vonulat, és azzal, hogy átbillent a mérleg arra az oldalra, hogy jóformán minden csak erről szólt, valahogy hiányoztak az arányok. A jelzőkkel próbálta meg színesebbé tenni a leírásokat, de egy idő után az ismétlések sablonossá váltak.

Persze azért nem csak a szerelmi szálakból áll a könyv, akadnak akciódús részek is, mint például az, hogy bejutnak a boszorkák városába, ahol minden a feje tetejére áll. Regina gyermekének jövőjét Hannah már jóelőre elmondja, és azt is, hogy mi jár ezzel. A végzetet Clairenek kell teljesítenie, ami nem egyszerű feladat, és vonakodik is megtenni. Egy váratlan haláleset mellett még egy gyilkossággal is szembe kell nézniük, amelynek gyanúsítottja Kellan, azonban Claire nem tud kiállni mellette egy átok miatt.

Ezen kívül nyomon követhetjük Wenthworth életét is, aki - amint megtudja, hogy Clairet elátkozták - azonnal a lány segítségére siet, mert még mindig reménytelenül szereti. Magával visz egy "segítő társat" is, akiről Hannah már jóelőre megjósolta, hogy Clairenek nagy hasznára lesz. Meglepetésként ért, hogy volt Hannáhnak olyan jóslata, ami nem teljesült be...

Amiért mégis elmondható, hogy különleges darab, mert több szemszögből látjuk az eseményeket, és sokkal többet tudunk meg a múltbéli eseményekről, mint eddig valaha. Clairen kívül Kellan, Vicky és Wenthworth gondolataiba is betekinthetünk, illetve egy kicsit Milanét is.

Még jobban elmerülhetünk Benina varázsvilágában, ahol új lények bukkannak fel, és még több szabályt ismerhetünk meg. Mélyebben bepillantást nyerhetünk abba, hogyan néz ki a boszorkák városa, és világa.

Továbbra is Milan karaktere tetszett a legjobban, ezért is örülök, hogy - mint az a lezárásból kiderül - saját kötetben folytatódik a története.

Összességében nézve a trilógia legtöbb szála elvarrásra került, ami nem, arról meg sejthetjük, hogy egy másik könyvben még lezárásra kerül. Túl gyorsan záródnak le az események a könyvben, sok dolog kifejtetlen marad, viszont a kidolgozottabb jelenetek számomra még mindig azt tanúsítják, hogy remélhetőleg még sok kalandos, fantáziadús történetet kaphatunk az írónőtől a jövőben.
Folytatás...

2012. december 7.

Egy csöppnyi megtorpanás

0 megjegyzés

Üdvözletem minden kedves olvasónak és idetévedőnek! 

Mint láthattátok, mostanában kissé elmaradoztak a cikkek könyvekről, és mindennel, ami könyvekkel kapcsolatos. Az olvasási listák sem bővültek, és a molyról sem kerültek le könyvek az aktuális olvasmányok közül. Mindennek a nagy leállásnak csupán az volt az oka, hogy bokros teendőim sora szólított el ideiglenesen a blogtól, és mindentől.

Viszont, előzetesben el szeretném mondani, mik várhatóak ebben a hónapban a blogon (amiket remélhetőleg sikerül mielőbb feltennem).

Első körben a héten felkerül Maryrose Wood - Méregnaplók 1. könyve. Utána (nem ezen a héten) következne Beninától a Bíborhajú trilógia záró kötete, illetve még a hónapban várható Nick Jamestől az Éghajó akadémia - A gyöngyháború című kötet is.

Jelentkezni fogok egy új rovattal, ahol kiadókkal fogok foglalkozni, és további érdekességeket osztanék meg veletek a könyvtáram lakóiról, illetve könyvekkel kapcsolatosan.

A játékról sem feledkeztem meg, aminél a 250-es listába még mindig lehet ajánlani könyveket (a bal sávon látható listából, ami azóta csak bővült).

A fogadás még mindig áll, és jelenleg 51 könyv tornyosul még az olvasandók listáján. Amint lehet, összegyűjtöm a 250 kötetet a listára, és utána mehet a mazsolázás, szemezgetés, ujjal mutogatás. Vegyétek le a kötet a polcról, és tegyétek fel a tiétekre!

A könyvbazárban még mindig találhatóak kötetek, és most már egyre sürgetőbb lenne, hogy elkeljenek, ugyanis egyre kevesebb helyem van. Most már csatlakozott hozzájuk Caren Chance - Cassandra Palmer sorozata, illetve Jennifer Rardintól a Harapnivaló is. 

Mindenkinek jó olvasást, és könyvekben gazdag Mikulást!!!!
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger