Yann Martel - Pi élete

Mióta láttam a mozifilm előzetesét, azóta meg voltam győződve róla, hogy ez valami szenzációsan jó könyvből kellett, hogy készüljön. Egy barátom elővette egy vonatút alkalmával, és azt mondta, hogy egészen tetszik neki, de hozzátette "Az elején túl kell esni..."

Azt kell mondjam, enyhén fogalmazott, ugyanis, mikor Pi elkezdi mesélni a történetét, jópár oldalon keresztül mást sem látunk, csak azt, hogy ő egy vegetáriánus, állatkertben élő fiúcska, és olyannyira részletesen fejti ki, hogy az oroszlán hány óra hány perckor ásít egy nap először, hogy a makákó hányszor vakarózik egy nap, vagy hogy a lajhár két megmozdulás között 12 órát alszik, hogy a végén már majdnem rávettem magam, hogy átlapozzam ezeket a részeket. A túlzottan részletes leírások ezen a téren az elején meglehetősen unalmasak. Aztán jön a váltás, és áttér az állatkertről a vallásra, ami legalább ilyen hosszú részletezést kap, és kifejti, hogy ő mennyi féle vallásnak lett a hívője, milyen misékre és egyéb szertartásokra járt, imaszőnyeget kért születésnapjára és már megint elkezd terjengeni, és megint sikerült elérnie, hogy le akarjam tenni.

Végül belekezd abba, hogy tönkrement a vállalkozásuk, és el kell költöztetni az állatkertet. Hajóra szállnak, de az elsüllyed, és Pi az egyetlen túlélő - egy mentőcsónakban ragad jónéhány állat társaságában - köztük egy nem éppen puha kiscica jellegű nagymacskával, egy bengáli (király) tigrissel, akinek egészen humoros, hogy kapta a nevét (hogy lett ő Richard Parker).

Érdekesnek találtam azokat a részeket, amik a tengeren való hánykódásról szóltak, ahogy leírta, mit kezdett a hiénával, vagy éppen a tigrissel. Hogy érezte magát, mikor a zebrának "amputálták" a lábát, vagy amikor a majomnak torka szakadt. Hogy oldotta meg az élelem és az ivás kérdését, vagy hogyan birkózott meg a magánnyal, a meleggel, és minden egyéb útjába kerülő gonddal abban a majd egy esztendőben, míg a nyílt vízen tartózkodott.

Persze itt is előkerül valamelyest az állatkertes rész (hogyan viselkednek az állatok, hogyan célszerű bánni velük, viszonyulni hozzájuk...) és a vallás, de már nem kap annyira nagy hangsúlyt, és ekkora dózisban inkább egy odaillő elemnek találtam.

A vége elgondolkoztató, ahogy lezáródik a történet, és valóban hagy maga után rengeteg kérdőjelet, de ez teszi még misztikusabbá a majd egy évnyi vízen élés történetét. Vajon valóban így élte túl, vagy valami teljesen más története van Pinek, amit megmásított? Mit hallucinált, vagy mindaz, amit látott és tapasztalt, az a valóság?

Összességében nézve az eleje miatt csalódást okozott, viszont ezt az utolsó 1/3-a valamelyest kompenzálta az élménnyel, amit nyújtott. Próbál átadni az olvasónak egy komoly tanulságot, és valamelyest felnyitja a szemeket - amik esetleg az eleje miatt lecsukódtak.


A film trailere (angol):