2013. szeptember 16.

Naplóbejegyzés (# 2.)

Kedves Naplóm! Beugrottatok, ez még mindig nem az a rovat, ahol naplót írok...

A napokban végre produktivitást mutatok (legalábbis halvány pislákolását ennek).
Joss Stirling könyvét olvasva eltűnődtem, vajon milyen lehetne, ha tényleg lenne mindenkinek egy lelki társa. Aztán a könyv kapcsán utánaolvastam valaminek, és rájöttem, hogy nem feltétlenül szükséges mindenféle adottság ahhoz, hogy az ember boldog legyen. (Hogy mi történt írás közben, arról majd a Sky könyvajánlójában olvashattok.)

Elkezdtem GoodReadses (GR) pályafutásomat, és a (nem véletlenül) népszerűtlen könyveket kezdtem el felvinni. Ilyenek a paródiakötetek, amiktől mostanában a hajam égnek áll, de hát a fogadás az fogadás, nem? 

Az a tudat vigasztal, hogy rengeteg jó könyv fordul meg a kezeim közt. Annak például örültem, hogy felvihettem a legújabb Benyák Zoltán könyvet, és én lehettem az első, aki "own"-olhatta az említett oldalon. Viszont erről a könyvről sem szeretnék itt mesélni, mert úgyis kap egy külön bejegyzést... Talán majd a következő hónapban, ugyanis ebben a hónapban olyan könyveket vadászok, amikben csápos, halfarkas stb. nem éppen emberi testrésszel rendelkező lények vannak.
Legyen elég annyi, hogy jelenleg még az elején járok, és eddig se halfarok, se szárny, se más nem szerepelt, ami emberen túl mutat. Viszont, még lehet benne, hiszen amikor ezeket a sorokat írom, még közel sincs a vége. Egy biztos: ismét beleszerettem általa az olvasásba.
A legutóbbi olvasmányaim ugyanis kiábrándítottak belőle már megint annyira, hogy több manga került a kezem közé (és nem csak azért, mert megjött a Big-Manga-Pack).

Gyorsan átnyálaztam a BookHunteremet, hogy megtudakoljam, mennyi mangám van, és döbbenetesen láttam, hogy már közelebb vagyok a 100-hoz, mint valaha. Egyetlen év alatt duzzadt fel ekkorára, ami szerintem hihetetlen. Már gondolkoztam is rajta, hogy a 100. mangát mivel ünnepeljem meg, de még nincs ötletem (valakinek esetleg?).

Közben egyre többen kérnek tőlem kölcsön mangákat, és általuk egy új lányt is megismertem. Belépett a szobába, elhaladt a polc mellett, és csak ennyit kérdezett: "Azokat te olvasod?" Hevesen bólogattam, hogy igen, az enyémek (D, a vámpírvadász 2, Ruróni Kenshin 7-8.). Azonnal lecsapott az elsőként említettre azzal, hogy kölcsön kérheti-e, illetve, hogy megvan-e az első része is. Mondtam neki, hogy persze, mire ő azonnal 2 Nanát ajánlott cserébe (szigorúan kölcsönadósan, nem pedig örökbe!). 

Még mindig nem olvastam el őket, pedig szeretem a Nanát, az egyik legjobb lányoknak írt manga, és az animet is egyetlen hétvége alatt daráltam le, annyira jó volt. (És az egyik olyan anime, aminek a magyar szinkronos verziójától nem futottam világgá.)

Kenshint már régóta haza akartam küldeni, hogy egybe legyen a sorozat, de ez egy "így sikerült" dolog. Viszont mindezek mellett elhatároztam, hogy GR -en nem fogom vezetni a mangákat. Nem akarom magam azzal áltatni, hogy 100 könyvet elolvastam az évben, és ha kivonnánk belőle a mangákat kiderülne, hogy volt az vagy 30. Valljuk be, az idő nagy úr, és néha nagyon kevés olvasmány kerül át az olvasatlanok közül. Ezt mindig annak tudom be, hogy egyszerűen sok a dolgom, amikor meg nincs (értsd: szabadidőm van), akkor meg annyira fáradt vagyok, hogy nem értem, mit olvasok, többször nekiugrom egy-egy mondatnak, mire elnyeri a valós jelentését. Így lehet, hogy egyesek vakarják a ragut ahelyett, hogy kavarnák (Kemese Fanni - A napszemű Pippa Kenn), és hasonlók.

Viszont egyet tudok: egy jó könyv annyira meg tudja édesíteni a pillanatokat, hogy a fene sem kívánkozik vissza a valóságba... Csak ki kell fogni azt a bizonyos "jó könyvet"...

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger