Imre Viktória Anna (Serene) neve nem újdonság a blogon. A könyve viszont nagy utat járt be, míg végre kiadásra került. Több éve húzódott ugyanis, hogy a Kísértés Rt. című kötete mellett tudhassuk a polcon ezt a történetet is. Aztán egy nap ott hevert az asztalomon, olvasásra várva.
Hogy mit kapunk? Az írónő ezúttal is a démonok és az angyalok világába repíti el az olvasót. Sajátságosan vonzódik ehhez a körhöz, viszont (mondhatni) "jól áll neki" (akárcsak a vörös hajú hősnők).
A helyszín Nioba. Egy őrült város, aminek nincs térképe, mert felesleges. A város egyik napról a másikra megváltozik, akárcsak az épületek és az emberek. Az emberek elvesztették minden emléküket arról, hogy valaha lett volna normális életük. A családok felbomlottak, és mindenki abba a házba húzódik be a nap végén, amelyiket eléri, mielőtt jönne a város újabb változása, és az utcát ellepő, fenyegető, fekete massza.
Mia Robinson is tipikus niobai lakos. Egy éjszaka egy titokzatos idegen tűnik fel, aki közli a lánnyal, hogy csukja be az ablakot. Másnap Mia az iskolát keresi, ami ki tudja, hova került. Ismét találkozik az idegennel, aki szakasztott úgy néz ki, mint előző nap. Mia azonnal ráakaszkodik, és ki akarja deríteni a titkát.
A gyermeteg, 17 (nemsokára 18!) éves lány nem akarja békén hagyni a Lancester nevű férfit. Mikor megkérdi a lányt, hogy néz ki, Mia elkezdené mondani, hogy barna hajú, zöld szemű, és mikor a tükörbe néz, merőben mást lát: szürke szemet, vörös hajjal.
Amint "lerögzítik" a lány külsejét, Mia végérvényesen Lance-szel marad, és különös kalandokba keverednek. Kiderül, hogy Nioba szabályokhoz kötötten változik éjről éjre, hogy Lancester nem csak azért titokzatos figura, mert sötét fickó szeretne lenni, hanem tényleg mindent elsöprő titkai vannak (furcsa képzettségek, egy cseppet sem normális család, és néhány különös - mondjuk úgy - "hobbi"...)
Mia belekerül egy misztikus világba, ahol démonok, angyalok, és mágia leledzik, ahol több féle tudás és halhatatlanság bújkál, ahol a szabályok nem olyanok, mint amiket eddig megszokott...
Egy idő után pedig már nem a kalandok, és a kutatás, hanem az egyszerű túlélés a cél.
Évekig kellett várni a könyvre, hogy végre a kezünkbe kerüljön. Mit mondhatnék? Megérte várni. Ezúttal egy cseppet sem átlagos helyszínt kapunk, két, teljesen kiszámítható, mégis szerethető karakterrel. Nem mozognak sokan a színen, viszont meglehetősen furcsa figurák kerülnek elő a kötet során - köztük incubusok, misztikus boltosok, egy zakkant család tagjai stb...
Mia Mary Sue jellem, amit nem is palástol, hisz önmaga jelenti ki, hogy tökéletes. Mégis bájos, néha dacos, mindemellett, amikor használja a fejét, akkor még okosnak is nevezhető. A legjobb szavak, amikkel leírható, az a naiv és az életvidám. Néha nehezen rakja össze a darabkákat, néha könnyebben, de amint a szíve után megy... kő kövön nem marad.
 |
| Nézd meg a könyvben található képeket! |
Lance egy tipikus megszállott tudós. Nem érdekli más eleinte, csak a kutatása, amely során mindent meg akar tudni Niobáról. Villámként berobban az életébe a lány, akit eleinte le akar rázni magáról, később viszont belátja, hogy reménytelenül rajta ragadt, és asszisztensnőjévé fogadja. Különös családi háttere magyarázza a mufurc, zárkózott természetét, az emberellenes viselkedését, és Mia szeleburdi, aranyos viselkedése tökéletesen illik mellé. (Az ellentétek vonzák egymást.)
Néhány jelenetnél érezhető volt egyfajta animés/mangás beütés Lance és Mia "összezörrenéseinél", ellentéteik kiütközésénél. A fejezetek közti rajzok mangás stílusa tökéletesen illeszkedett mindehhez.
Néhol komikum is akad Lance komor beszólásaiból, és Mia elejtett megjegyzéseiből.
Maga a történet remekül fel van építve, és a legapróbb részletekig kidolgozott a világ és a helyszínek, mindenre magyarázatot kapunk a vége felé haladva, nem marad nyitott kérdés. A kalandok során akad néhol fordulat, amire nem feltétlenül számít az olvasó, ugyanakkor akadnak kiszámíthatóbb szakaszok. Ilyen a romantikus szál is, ahol előjön a féltékenység, az "egymás haját tépés", a saját hajtépés, az aggódás a másikért, és néhány elcsöpögős jelenet is. Viszont már az elejétől fogva sejthető, hogy akik között a szikra megvan, azok össze lesznek boronálva.
Összességében nézve szerettem a szereplőket, a történetet. Izgultam hőseinkért, néha nevettem rajtuk, néha meg arról ábrándoztam, hogy Niobába költözök. Egy őrült városba, ahol gyilkos az este, ahol minden nap mindenki mássá válik, ahol nem lehet megtalálni semmit, és még a ház, ahova hazaér az ember a nehéz nap végén, teljesen máshogy fest, mint előtte nap.
Látogasson el Niobába, aki csak teheti, és ismerje meg az őrült világát! Kerüljön mindenki az Őrült Hold hatása alá!
••••••
Megj.: Néha úgy szerentém, ha az én könyveim is beszélnének, mint Miának az atlasz. Olvasás közben a könyv is kommentálhatná, amit az ember olvas...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése