2014. február 23.

Könyves bolti-túra - 1. felvonás

Sokszor olvasok olyat a neten, hogy könyvesbolti eladók leírják, milyen (mondjuk úgy) "érdekes" dolgokat tudnak kérdezni vagy produkálni a vevők, mikor bemennek a boltba, és nem találnak valamit.

A másik oldalról ritkán hallunk, hogy mi érdekeset találhat a könyvesboltban, pedig biztos, hogy sokaknak volt már olyan élménye könyvesboltban, ami megdöbbentette, nem számított rá, vagy esetlegesen pontosan az eladó bánt vele                      kedvesen/idegeskedően/lekezelően/lelkesen stb...

Szeretném veletek megosztani a legérdekesebbnek talált könyvesboltos momentumaimat. Mivel olyan sok volt, hogy egy kezemen nem tudom megszámolni, kis adagokban mesélném el őket.

1. Akaratlanul történt ajánlás
Barátnőmmel bementünk a boltba, hogy nézelődjünk. Közben ki-ki szokásához híven sorolta a polcok mentén elhaladva, hogy melyik könyvet olvasta, és hogy tetszett neki. Valahogy elkeveredtünk az ifjúsági részhez, ahol az egyik polcon mesés könyvek, a másik polcon ifjúsági irodalom sorakozott.
Akkoriban olvastam a Méreg naplók 1. részét, és a polcon megtaláltam a folytatást. Éppen azt kezdtem ecsetelni, mennyire szeretném már folytatni a sorozatot, mikor arra tévedt egy negyvenes évei elején járó hölgy, egy kisiskolás forma gyerkőccel.
Tovább folytattuk a beszélgetést, hogy melyikünk melyik ifjúságit olvasta el, és lelkesen meséltük a másiknak, hogy miről szól, érdeme-e elolvasni. Amikor már nem találtunk kivesézni valót, átmentünk a szomszédos "romantikus" polchoz, mikoris megböködtem barátnőmet, hogy nézzen kicsit vissza.
A hölgyike ugyanazokat a könyveket emelte fel, amiket előtte mi is. Elolvasta a fülszövegeiket, majd az egyiket a kosarába dobta, magához intette a gyerkőcöt mondván, hogy "sikerült kiválasztania az ajándékot", és távoztak.
A hölgynek sikerült egy olyan könyvet elvinnie, ami szerintem jó kis olvasmány volt. Ha tizenéves gyermeknek vitte, tökéletes választás.

2. Lelkes és segítőkész könyvesboltosok - hada - egy helyen
Nem szoktam szeretni, ha bemegyek a könyvesboltba, és rám akaszkodik az eladó. Ez azt jelenti, hogy nagyon lelkesen odajönnek, megkérdezik, mit keresek. Amikor kijelentem, hogy csak nézelődni jöttem, akkor már visszafogottabb a lelkesedés, viszont van egy olyan jelenség, hogy "ha a fogyasztó látja a terméket, kialakul benne a szükséglet a termék iránt." (Lefordítva: meglátni, megszeretni, megvenni.)
Akkor megyek céltudatosan segítséget kérni az eladóktól, ha: sietek és tudom a konkrét könyvet, amit megvennék (tehát kizárólag olyan esetben, ha nem nekem lesz a könyv).
Azon a bizonyos napon nagyon siettem. Mindössze fél órám volt rá, hogy elintézzem a könyvvásárlást, szerezzek ebédet, és elinduljak a bevásárló központból. Odamentem a pulthoz, és egy illedelmes köszönés után megkérdeztem, hogy XY könyv megtalálható-e a boltban. Azonnal jött a katalógusozás, és az információ, hogy van belőle, a boltban van belőle, azonnal elmegy, odahozza stb...
Amikor üres kézzel tért vissza az eladó egy perccel később, kicsit megijedtem, hogy talán mégsincs meg az adott kötet. Beszólt egy munkatársának egy hátsó helyiségbe, hogy hol található az a darab, mert ahova a gép írja, ott nincs. Ketten kezdtek bele a kutatás folytatásába, és amikor már kb. 10 perce nem találták, kezdtem gyanakodni, hogy ebből nem fog kisülni semmi jó.
A boltban jóformán rajtam kívül nem volt senki, úgyhogy ketten nyugodtan pásztázták végig a polcokat. Amikor a második körbenjárásuk után sem találták, ismét beszóltak hátra, hogy kellene segítség a keresésben.
Már négyen keresték nekem a könyvet, már 30 perce zajlott a hajtóvadászat, már felgyulladt az arcbőröm, annyira pirosodtam, hogy milyen extrém dolgot kérhettem, hogy ennyire nem található sehol. Végül csatlakozott egy ötödik munkatárs is a kereső osztaghoz, mikor 45 perc kitartó keresés után az egyik eladó megjelent a sorok közül a keresett könyvvel a kezében, és az alábbi felkiáltással: "MEGVAN!!!"
Olyan gyorsan fizettem, mint a villám, olyan gyorsan húztam el a boltból, mint akit üldöznek, és amíg az arcbőröm vissza nem nőtt, és normál színt nem kapott, addig nem tértem vissza...


Azt hiszem, ezek még egészen hétköznapi történetek voltak. A későbbiekben elmesélnék egy könyvesboltban lefolytatott családi viszályt, egy adag boruló könyvespolcot, és egy pár hiányzó könyv esetét, amiről kiderült, hogy nem csak én hiányolom... 

Ha van neked is hasonló könyvesbolti élményed, írd meg kommentben, vagy e-mailben!

Gyűjtsük össze izgalmas könyvesbolti élményeinket!

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger