Amikor elkezdtem a sorozatot, akkor még csak az alapötlet tetszett. Időközben viszont teljesen beleszerettem a sorozatba, a szereplőkbe, a történetekbe és olyan sorozattá vált számomra, ami minden kötetével hozza a színvonalat...
Két év telt el a Káosz óta, mely megváltoztatta a világot. London elpusztult, és az emberek kisebb-nagyobb csoportokba verődve próbálnak túlélni, ki-ki a maga módján.
Adam, Sarah, Mia, és Sarah öccsei menekülnek. Adam és Mia chipezettek, úgyhogy könnyedén a nyomukra bukkan egy motoros banda, akik Adamet üldözik.
Titokzatos vezetőjük Saul, aki hideg vérrel gyilkol, elrabolja Miát, és ezzel eléri, hogy Sarah és Adam is a nyomába eredjen. Azonban van egy kis gond: Sarah újabb babát vár.
Saul eléri célját, és a Sarah-Adam-Mia triót foglyul ejtve bunkerek felé mennek, ahol étel és biztonság várja a csapatot. Itt derül ki, hogy mi valójában Saul igazi terve, és hogy Adam a kulcs ahhoz, hogy sikerüljön elérnie a végső célját. Mikor Adam nem hajlandó részt venni a piszkos játékban, Saul más eszközt keres: Adam jövendőbeli gyermeke lesz az új célpont...
Így írható le nagyvonalakban a történet, mely ennél jóval összetettebb. Az előző kötethez képest nem változott a váltott nézőpont (hol Sarah, hol Adam fejében járunk), és az sem, hogy rengeteg meghökkentő, és fordulatos esemény tömörül ebbe a rövidke könyvbe.
Ezúttal Ward nem a rasszizmus tárgykörét, vagy a családon belüli erőszakot helyezi előtérbe, hanem a szeretetet, az összetartást és az "embernek maradni egy embertelen világban" képét.
Adam és Sarah által megismerhetjük a feltétel nélküli szeretetet, az igaz szerelmet, és példát mutatnak a tekintetben, hogy az ember a szeretteiért képes tűzön-vízen át harcolni, ha veszélyben érzi őket. Noha elszakítják egymástól a párost, ők végig kitartanak, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy kiszabadulva börtönükből újra együtt lehessenek, és családot alkossanak. Az a szeretet, mely összeköti őket erősebb annál, hogy Saul csak úgy elszakítsa.
Az összetartást jól példázza az, ahogy egy kis, erdei csapat kiáll Saulék ellen azért, hogy Adaméknek segítsenek. Ennek egyik oka a hála, amit Adam felé próbálnak kifejezésre juttatni (ugyanis a fiú megmentette őket azzal, hogy a tévében mindenkit figyelmeztetett a veszélyre), másik oldalról viszont képesek voltak emberek maradni. Az élelem és az orvosság hiánya sem tántorítja őket el attól, hogy segítsék Adamet, és meglehetősen népes családját.
A szereplők fejlődése is szemmel látható: Sarah a jó életű kamaszlányból igazi gondoskodó anyává, felnőtté válik, míg Adam is megtapasztalja, milyen apának lenni, illetve a családját féltő férfinak, akinek meg kell védenie a szeretteit azoktól, akik bántani akarják a családtagjait.
Ezúttal kapunk egy igazi főgonoszt is Saul személyében. A férfi egy olyan világot tár fel Adamék (és az olvasók) előtt, ami eddig rejtve maradt. Nem Adam az egyetlen, aki képes látni a számokat. Több, különböző képességekkel megáldott ember van a világban. Sarah képes a jövőt látni, Adam a számokat, és ott van még Mia is, aki több képességgel rendelkezik egyszerre, melyek rejtve maradnak.
Saul pedig olyan képességgel rendelkezik, mely némileg megváltoztatja a játékszabályokat, melyet a számok fabrikáltak Adamnek. A fiú abban a hitben élt, hogy a számokat nem lehet megváltoztatni, de miután Mia rácáfol erre, Saul meg is magyarázza.
A bunkerben különböző kísérleteket végeznek Mián, mikor rájönnek, hogy különleges gyerek, miközben Sarah nem tud aludni, mert borzasztó dolgokat lát a jövővel kapcsolatosan.
Saul nem csak abban jeleskedik, hogy sokat tud, hanem abban is, hogy szemrebbenés nélkül áldozza fel az embereit, hideg vérrel öl meg fiatalt, időst, férfit és nőt. Gyerekeket vág ki az anyjuk hasából, és mindent megtesz azért, hogy túléljen, mindegy, mibe kerül. Az évek során elvesztette az emberi oldalát, és csak egy hidegvérű mészáros maradt a helyén, aki mindenkit kihasznál, és akinek nem veszi hasznát, elteszi az útból. Ennyire gonosz karakterrel még nem lehetett találkozni a sorozatban, viszont éles kontrasztot alkot azokkal, akik képesek szeretni másokat és tisztelni az életet.
Ami az előzőekhez képest nem változott, hogy még mindig körbelengi a halál hangulat a regényt. Olyan érzés, mintha bármelyik pillanatban bármelyik karakter csak úgy meghalhatna, pedig látjuk, mennyire ragaszkodnak az élethez, és mindent megtesznek az életben maradásért.
A könyv lezárása kicsit furcsa volt. Nem egészen erre számítottam, és mégis. Kerekké teszi a nagy egészet, ugyanakkor mégis nyitva felejt egy kiskaput, amin be lehetne menni, és szétnézni, hogy "és ezután mi lesz?"
Sajnálom, hogy ilyen gyorsan vége a sorozatnak. Pedig a történet most kezd még érdekesebbé válni. Új képességek kerülnek elő, szuper erejű gyerekek szaladgálnak, akik a szárnyaikat bontogatják, mindemellett ott van a jövő, amiről nem tudni semmit.
Egyszerűen nem szeretném elengedni Adam és Sarah világát, annyira megszerettem őket, és a számaik jelenthetnék, hogy lesz még folytatás... viszont ez a sorozat záró kötete.
Rachel Ward világa ugyan sok szomorúságot, keserűséget, halált hordoz, mégis csodálatos, és elgondolkoztató...
Köszönöm a lehetőséget a Főnix kiadónak és Abstractelfnek!
Két év telt el a Káosz óta, mely megváltoztatta a világot. London elpusztult, és az emberek kisebb-nagyobb csoportokba verődve próbálnak túlélni, ki-ki a maga módján.
Adam, Sarah, Mia, és Sarah öccsei menekülnek. Adam és Mia chipezettek, úgyhogy könnyedén a nyomukra bukkan egy motoros banda, akik Adamet üldözik.
Titokzatos vezetőjük Saul, aki hideg vérrel gyilkol, elrabolja Miát, és ezzel eléri, hogy Sarah és Adam is a nyomába eredjen. Azonban van egy kis gond: Sarah újabb babát vár.
Saul eléri célját, és a Sarah-Adam-Mia triót foglyul ejtve bunkerek felé mennek, ahol étel és biztonság várja a csapatot. Itt derül ki, hogy mi valójában Saul igazi terve, és hogy Adam a kulcs ahhoz, hogy sikerüljön elérnie a végső célját. Mikor Adam nem hajlandó részt venni a piszkos játékban, Saul más eszközt keres: Adam jövendőbeli gyermeke lesz az új célpont...
Így írható le nagyvonalakban a történet, mely ennél jóval összetettebb. Az előző kötethez képest nem változott a váltott nézőpont (hol Sarah, hol Adam fejében járunk), és az sem, hogy rengeteg meghökkentő, és fordulatos esemény tömörül ebbe a rövidke könyvbe.
Ezúttal Ward nem a rasszizmus tárgykörét, vagy a családon belüli erőszakot helyezi előtérbe, hanem a szeretetet, az összetartást és az "embernek maradni egy embertelen világban" képét.
Adam és Sarah által megismerhetjük a feltétel nélküli szeretetet, az igaz szerelmet, és példát mutatnak a tekintetben, hogy az ember a szeretteiért képes tűzön-vízen át harcolni, ha veszélyben érzi őket. Noha elszakítják egymástól a párost, ők végig kitartanak, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy kiszabadulva börtönükből újra együtt lehessenek, és családot alkossanak. Az a szeretet, mely összeköti őket erősebb annál, hogy Saul csak úgy elszakítsa.
Az összetartást jól példázza az, ahogy egy kis, erdei csapat kiáll Saulék ellen azért, hogy Adaméknek segítsenek. Ennek egyik oka a hála, amit Adam felé próbálnak kifejezésre juttatni (ugyanis a fiú megmentette őket azzal, hogy a tévében mindenkit figyelmeztetett a veszélyre), másik oldalról viszont képesek voltak emberek maradni. Az élelem és az orvosság hiánya sem tántorítja őket el attól, hogy segítsék Adamet, és meglehetősen népes családját.
A szereplők fejlődése is szemmel látható: Sarah a jó életű kamaszlányból igazi gondoskodó anyává, felnőtté válik, míg Adam is megtapasztalja, milyen apának lenni, illetve a családját féltő férfinak, akinek meg kell védenie a szeretteit azoktól, akik bántani akarják a családtagjait.
 |
| Mindenki lát valamit: számot, aurát, halált, jövőt... (A kép forrása) |
Ezúttal kapunk egy igazi főgonoszt is Saul személyében. A férfi egy olyan világot tár fel Adamék (és az olvasók) előtt, ami eddig rejtve maradt. Nem Adam az egyetlen, aki képes látni a számokat. Több, különböző képességekkel megáldott ember van a világban. Sarah képes a jövőt látni, Adam a számokat, és ott van még Mia is, aki több képességgel rendelkezik egyszerre, melyek rejtve maradnak.
Saul pedig olyan képességgel rendelkezik, mely némileg megváltoztatja a játékszabályokat, melyet a számok fabrikáltak Adamnek. A fiú abban a hitben élt, hogy a számokat nem lehet megváltoztatni, de miután Mia rácáfol erre, Saul meg is magyarázza.
A bunkerben különböző kísérleteket végeznek Mián, mikor rájönnek, hogy különleges gyerek, miközben Sarah nem tud aludni, mert borzasztó dolgokat lát a jövővel kapcsolatosan.
Saul nem csak abban jeleskedik, hogy sokat tud, hanem abban is, hogy szemrebbenés nélkül áldozza fel az embereit, hideg vérrel öl meg fiatalt, időst, férfit és nőt. Gyerekeket vág ki az anyjuk hasából, és mindent megtesz azért, hogy túléljen, mindegy, mibe kerül. Az évek során elvesztette az emberi oldalát, és csak egy hidegvérű mészáros maradt a helyén, aki mindenkit kihasznál, és akinek nem veszi hasznát, elteszi az útból. Ennyire gonosz karakterrel még nem lehetett találkozni a sorozatban, viszont éles kontrasztot alkot azokkal, akik képesek szeretni másokat és tisztelni az életet.
Ami az előzőekhez képest nem változott, hogy még mindig körbelengi a halál hangulat a regényt. Olyan érzés, mintha bármelyik pillanatban bármelyik karakter csak úgy meghalhatna, pedig látjuk, mennyire ragaszkodnak az élethez, és mindent megtesznek az életben maradásért.
A könyv lezárása kicsit furcsa volt. Nem egészen erre számítottam, és mégis. Kerekké teszi a nagy egészet, ugyanakkor mégis nyitva felejt egy kiskaput, amin be lehetne menni, és szétnézni, hogy "és ezután mi lesz?"
Sajnálom, hogy ilyen gyorsan vége a sorozatnak. Pedig a történet most kezd még érdekesebbé válni. Új képességek kerülnek elő, szuper erejű gyerekek szaladgálnak, akik a szárnyaikat bontogatják, mindemellett ott van a jövő, amiről nem tudni semmit.
Egyszerűen nem szeretném elengedni Adam és Sarah világát, annyira megszerettem őket, és a számaik jelenthetnék, hogy lesz még folytatás... viszont ez a sorozat záró kötete.
Rachel Ward világa ugyan sok szomorúságot, keserűséget, halált hordoz, mégis csodálatos, és elgondolkoztató...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése