Folytatódjon a Deltora Quest sorozat. Nem is olyan régen vágtam bele a sorozatba, melynek az első kötetéről már írtam egy keveset. A folytatás sem váratott sokat magára, hogy olvassam.
A könyvsorozathoz készítettek egy 65 epizódos anime sorozatot (japán), ami amerikában 52 részt jelentett, ezért magyarul is csak 52 epizód jelent meg. Mindezek mellett videó játék készült belőle.
A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött: hőseink csomagolnak, és elindulnak a Hallgatás erdejéből, hogy a Könnyek tavában keressék meg a következő drágakövet.
Ezúttal kietlen, mocsaras vidékre tévednek. Miután megmentenek egy néma rabot (egy raladot) a sötétség katonáinak fogságából, hőseink olyan csapdába sétálnak, melyből az egykori rab segít kiszabadulni.
A sötétség urának egyik szövetségesével és annak utódaival kell szembeszállniuk, hogy megkaparintsák a második követ. Az elátkozott lelkeket sikerül maguk mellé állítaniuk, és végül több átok meg is törik...
Ugyanaz jellemzi a folytatást is: még mindig anime-szerűen felépített mesét kapunk a borító alatt, teljesen átlagos stílussal, mintha még mindig egy anime futna a szemünk előtt.
Megismerhetjük még jobban Del lényeit, ezúttal egy gonosz boszorkányt, két utódját, a visszafelé beszélő testvéreket, illetve az építőket, akik ravaszak, és akiknél jobban ásni és építkezni senki sem tud.
Persze a jóság mindig elnyeri a jutalmát, és a néma rab természetesen többszörösen hálálja meg hőseinknek a jó cselekedetet, amit végrehajtottak. Bekövetkeztek az első majdnem katasztrofális kimenetelű összecsapások is. Az egyik útitárs először eltűnik, majd ismét felbukkan a történetben, és súlyos sebet kap. Persze Jázmin azonnal közbelép, és elkezd mindenkit mindenből kigyógyítani.
Ezúttal több helyről kénytelenek hőseink menekülni, illetve sok esetben éles eszük, és a megmentettjeik segítségével ússzák meg a második kalandot, ami megintcsak tipikus az ilyen és ehhez hasonló történetek esetében.
Még mindig inkább egy mesének hat, amihez a rajzolások is hozzátesznek még egy keveset. Azért nem lehet mit mondani erről a könyvről (és már kezdem sejteni, hogy a sorozatról se nagyon), mert egy-egy kötete nagyon rövidke, mégis sok eseményt sűrít magába (mégsem zavaró mennyiségben), és annyira mese az egész, hogy nem lehet kiemelni belőle karakterizálást, vagy virtuóz stílust, vagy bármi ehhez hasonlót. Egyszerűen olyanok ezek a könyvek, amikbe az ember belesüpped, mint egy kényelmes kanapéba, és hagyja, hogy magával rángassák az események, majd az oldalak elröppenése után újra és újra levonja azt a következtetést, hogy a jó mindig elnyeri a jutalmát, a gonosz megbünhődött megint, és tovább is lép.
Ez az alap tanulsága, az alap motívuma, ami minduntalan visszatér. Nem kell rajta agyalnunk, túlgondolnunk, vagy beleképzelni dolgokat, mert ez egy egyszerű "kerek-perec" történet, és kész. Ennyi és nem több. Rövidebb időszakokra engedi az olvasónak, hogy bepillantson Deltora világába, aztán visszaűzi a valóságba, miután megmutatta, miféle szörnyekkel lehet dalálkozni a másik oldalon.
Az meg, hogy a történet meglehetősen kiszámítható, és sablonos... azért nem izgatja magát rajta az ember, mert nem feltétlenül a történet a lényeg, hanem az, hogy a gonoszok már megint vissza vannak verve... a jó már megint győzött, és ha jót cselekszel, az nagyobb erőt ad, mint az, ha szörnyűségeket csinálsz.
Összességében nézve a színvonal nem romlott, olyan átlagos, nem is túl kimagasló, de azért még lazább szórakozásnak elmegy. Ezek után már kíváncsian várom, milyenek lesznek a sorozathoz képest az anime részek...
Ez az AMV (Anime Music Video) az egyik kedvencem azok közül, amiket láttam a sorozathoz kapcsolódva. Egy Offspring nóta van alatta, és a kép úgy van összevágva, mintha a szereplők együttes erővel énekelnék a dalt.
•••••
Ez az AMV (Anime Music Video) az egyik kedvencem azok közül, amiket láttam a sorozathoz kapcsolódva. Egy Offspring nóta van alatta, és a kép úgy van összevágva, mintha a szereplők együttes erővel énekelnék a dalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése