Gondolkoztam rajta, hogy mit kellene olvasni. Aztán Shanara blogját olvasgatva a Napernyő protektorátus 2 ugrott a szemem elé, aminél a pontozás igen kedvező volt. Gyorsan ráírtam Shanarára, hogy ha ilyen meg olyan kaliberű könyvet keresek, a Soulless - Lélektelen jó választás e...
Alexia Tarabotti lélek nélkül éli mindennapjait egy olyan világban, ahol megkövetelik tőle az úrikisasszonyos viselkedést, ahol a vámpírok, vérfarkasok és a szellemek elfogadott, bejegyzett lények, akik az emberek között "élnek". Alexia ezek között egy igen ritka lény, elvégre ő természetentúli - a vámpírok csak "lélekszipolynak" nevezik a fajtáját.
Alexia vénkisasszony, akit a társadalom normái ennek ellenére képtelenek irányítani. Imád olvasni, és a könyveken át ismeri meg az életet. Azonban egy vámpír támadás után, mely egy csúnya balesettel végződik, a könyvek lapjai helyett a valóság ragadja magával, és a könyvekből megismert dolgokat az életbe ültetheti át.
Élete fenekestül felfordul ugyanis, mikor megjelenik a NYIHA, melynek vezetője Lord Maccon, egy gróf, és mindazonáltal alfahím egy farkasfalkában. A férfi egyre többször kerül kapcsolatba a hölggyel, és együtt felrúgják a természetfeletti és az emberi világ szabályait is. Céljuk pedig egy: kideríteni, hogy ki áll a természetfeletti világban zajló balhék háta mögött.
Erre a könyvre a következő állítás tökéletesen igaz: "Ha az első két oldalon sikerül megszoknod a stílusát, akkor onnantól fogva élvezni fogod." Olyan ugyanis az egész könyv felépítése, mintha egy mesélő ott ülne az ember ágyának a sarkán, és népmesét regélne el - miközben a történet viktoriánus körítést kap, némi fantasy és steampunk beütéssel. A 19. században járunk, ahol a legtöbb dolog igazán erkölcstelennek minősül, ahol hamar szárnyra kelnek az úri körökben a pletykák, ahol finomkodó gesztusokkal közelítettek a férfiak a nők felé, és ahol egy emberlányból is lehet egy farkas alfanősténye...
Remek ötvözete a könyv a történelemnek, amibe beleszövődik a fantasy világa, mintegy alternatív idősíkot hozva létre, egy alternatív világot, hogy "mi lett volna, ha Viktória királynő ismert volna vérfarkasokat, vámpírokat, szellemeket és ezek létezését törvényben is elismerte volna..."
Majd a történelem egy szeletét kiragadva Alexiához térnénk, aki elmesélné, milyen egy vénkisasszony cseppet sem átlagos élete. Mivel lélek nélkül él, ezért érzelmi szinten küszködik egy keveset. Kissé megbicsaklik, ha a szépérzékét kell használnia, és egyéb apró nehézségek övezik a mindennapjait. A nem éppen mindennapjait pedig az, hogy megtámadja egy vámpír, akinek fogalma sincs, mi ő - és hogy olyan képesség birtokosa, amivel képes elvenni minden természetfelettinek az erejét, legyen az vámpír, vérfarkas vagy szellem. Valaki tehát újonc vámpírokat gyárt anélkül, hogy bejelentené, és lepapíroztatná őket. Emellett farkasok tűnnek el csak úgy, nyomtalanul. A pohár akkor telik meg, mikor Alexia életére tör egy viaszképű fickó, akin nem hat a képessége. Egy vámpír barátjával, Lord Akedalmával együtt elrabolják, és úgy tűnik, a slamasztikából nincs kiút...
Szereplők tekintetében Lord Akedalma teljesen a kedvencemmé vált. Nagyon emlékeztetett Jean-Claudera (LKH - Anita Blake). Bízom benne, hogy a folytatásban kicsit többször látjuk viszont.
Alexia (aki 26 éves) pedig annak ellenére nem zavart, hogy szerelmi téren butácska. Kapunk egyfajta magyarázatot, miért van ez így, és ettől méginkább humorossá válnak bizonyos epizódok.
Mit is mondhatnék róla? Merőben új, merőben más. Érdekes, és izgalmas, és olyan humora van, hogy megremegteti a lelket (még azét is, akinek nincs) olyannyira, hogy még az is könnyre fakad a nevetéstől egyes események abszurditásán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése