Fülszöveg:
A Celia Rees rajongók legnagyobb örömére, egy újabb nem mindennapi leányzó kalandjaival ismerkedhetnek meg a hazai olvasók. Sovay még Marynél (Bűbájos Mary, Farkasszem) és Nancynél (Kalózok!) is vakmerőbb és kalandvágyóbb, hiszen ő nem kényszer vagy erőszak hatására szakít az illedelmes kisasszonyoknak előre megírt sorssal, hanem sértett büszkesége okán válik útonállóvá.
Ami először jó mókának tűnik, és gyógyír a hiúságon esett sebekre is, hamarosan véresen komoly játékká válik: élet vagy halál a tét. A La Manche csatornán túl a francia forradalmat követő terror dúl, s a sötét árnyak egyre inkább fenyegetik Angliát is, a családjától elszakított fiatal lányt azonban semmilyen veszély nem tántoríthatja el, hogy szerettei segítségére siessen. Szépsége és nyílt, bátor természete nem hagyja hidegen a környezetében élőket, így a legkülönfélébb emberek sietnek segítségére, hogy felvegye a harcot a romlott aljasság ellen. Vajon szembe szállhat egy magányos fiatal lány a legfőbb gonosszal, vagy el kell buknia? A történet végére mindenre fény derül.
Bevallom, Celia Rees egyike azoknak az íróknak, akiket gyerekként ismertem meg, és még komolyabb fejjel is meg tud győzni arról, hogy remekül ír. Valahogy mindig sikerül előszednie olyan témákat, amikkel képes megfogni. Ezúttal egy úri lányt, aki útonálló lesz.
1749-ben kezdődik a történet, és egészen 1816-ig megyünk Sovayjel az időben. A lány eközben útonállósdit játszik. Először azért válik azzá, hogy szórakozzon, megtudja, mennyire fontos a kedvesének valójában. Utána viszont már az édesapját akarja menteni. Amikor megtudja, hogy bátyja is bajban van, össze akarja tartani a családot.
Mint a fülszöveg is mondja, Rees ismét alkot egy kemény női főhőst. Sovay tűzön-vízen át elmegy a családjáért. Miután meglop valakit, akit nem kellene, különböző személyek különböző okokból kezdik el üldözni. Egykori kedvesének az apja azért, hogy elkaphassa Sovay apját. Angliából indulunk, és egészen Franciaországig jutunk a történet során. Franciaországban ugyanis izzik a levegő, lázadás van (forradalom), és az angolokat, akik egy követ fújnak a forradalmárokkal, lecsukják, kivégzik, hazaárulónak bélyegzik. Akinek vannak felvilágosult gondolatai, liberális eszméi, azonnal hazaárulással vádolják meg. Ezért válik Sovay családja is kirekesztetté. Egy Dysart nevű fickó is el akarja kapni, akivel aztán macska-egér játék alakul ki (a lány meglopta). Közben keresik a hatóságok.
Mint úri köröket bemutató alkotások esetében, itt is vannak érdekhajhászások, intrikák, bájolgások, protokolláris események egész sora. Sovaynek be kell tartani bizonyos szabályokat, hogy igazi úrilányként viselkedjen. Közben persze keríteni akarnak mellé egy férfit, de Sovayt jobban vonzzák holmi útonállók, mint az úri ficsúrok.
Ezek mellett nem maradhat el a romantikus szál sem, az igazi, tiszta szeretet, a vér szavának bemutatása, és az igaz barátságok felfedése sem. Meddig képes elmenni egy ember, ha segíteni akar annak, akit szeret? Az ész parancsolhat a szívnek, vagy egy idő után már nincs hatalma?
Sovay rengeteg dolgon küzdi át magát a végkifejletig. Néhol lehet érte izgulni, néha rá lehet mondani, hogy ostobaságot csinál. Viszont az kétségtelen, hogy mindig a saját feje után megy.
A könyvben, ami nagyon nem tetszett, az a hosszú Ő betű esete volt. Nem tudom, hogy miért lett ez az egy betű diszkriminálva, de amikor mondatkezdő volt az Ő betű, akkor valahogy elfelejtett felnőni ehhez a feladathoz. Akadnak oldalak, ahol tucatszor Ő-vel kezdődik a mondat, mégsem válik naggyá, míg minden más betű igen. Nem tudom, ennek mi volt a megfontolása, mindenesetre eléggé zavaró volt.
Ezek mellett nem maradhat el a romantikus szál sem, az igazi, tiszta szeretet, a vér szavának bemutatása, és az igaz barátságok felfedése sem. Meddig képes elmenni egy ember, ha segíteni akar annak, akit szeret? Az ész parancsolhat a szívnek, vagy egy idő után már nincs hatalma?
Sovay rengeteg dolgon küzdi át magát a végkifejletig. Néhol lehet érte izgulni, néha rá lehet mondani, hogy ostobaságot csinál. Viszont az kétségtelen, hogy mindig a saját feje után megy.
A könyvben, ami nagyon nem tetszett, az a hosszú Ő betű esete volt. Nem tudom, hogy miért lett ez az egy betű diszkriminálva, de amikor mondatkezdő volt az Ő betű, akkor valahogy elfelejtett felnőni ehhez a feladathoz. Akadnak oldalak, ahol tucatszor Ő-vel kezdődik a mondat, mégsem válik naggyá, míg minden más betű igen. Nem tudom, ennek mi volt a megfontolása, mindenesetre eléggé zavaró volt.
Összességében a szereplők meglehetősen átlagosak, maga a történet sem emelkedik ki, a stílus miatt mégis gördülékeny, könnyed, élvezhető darab, pontos korrajzzal.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése