Philippe Pozzo di Borgo - Életrevalók

Hogyan is találkoztunk? Valahogy úgy, hogy láttam a filmet, és megtudtam, hogy ez alapján a könyv alapján készült.

A történetet szerintem mindenki ismeri. Van egy gazdag férfi (Philippe), akinek egy nem éppen hétköznapi kisegítőre sikerült ráakadnia Abdel személyében.

A film történeténél csak az alap azonos: adott egy lebénult férfi, akinek az életébe belép egy őrült, egy szabad lelkű "őriző", és hajmeresztő dolgokat csinál.

Bevallom, többre számítottam, amikor a bevezetőben már megemlítésre került a film, a film lazasága, és hogy a könyvnél is szeretett volna vicces lenni. Több részre van tagolva a könyv: két könyv egyben. Először egy kicsit látunk a gyerekkorból, utána a feleségével töltött időről, majd a lebénulásáról, végül egy szeletnyit Abdelből.

Egyáltalán nem sikerült átadnia a könyvnek azt a fajta töltést, amit a film képes volt megjeleníteni. Egy merő csapongás. Érthető, hogy az embert sokszor megtréfálja az elméje, és nem feltétlenül kronológiában sikerül neki visszaemlékezni az eseményekre, de ami itt folyt...

Indulunk valahonnan és a semmibe lyukadunk ki. Megismerjük a film előtti életét az írónak, aki E/1-ben meséli el a történetét. Hogyan ismerkedett meg élete szerelmével? Milyen volt a gyerekkora? Hogyan is bénult le, és mi siklott félre? Hogyan akadt rá ténylegesen Abdelre?

Egy gyönyörű szám a filmből: (Ludovico Einauid - Fly)

A könyv első 2/3-a arról szól, hogy van egy megkeseredett fickó, akinek mindig minden fáj. Az ő életének a háromnegyed része csak katasztrófa. A felesége rákos lesz, ő meg lebénul. Rengeteg gyerekük lehetne, de mindegyik elmegy egy idő után, vagy meghalnak az anyaméhben. Eleinte van egyfajta rendszer a gondolatokban, aztán úgy 3-4 fejezet után elveszítjük ezt, és egy merő csapongásba megy át. Egyszer még él a feleség (Beatrice), utána leírja, hogyan hal meg, aztán már megint egy emlék, hogy él. Közben a férfi hol le van már bénulva, hol nem. Közben olyan emberek keverednek be, akiket nem tudni, honnan rántott be, vagy kik voltak ők, de kb. egy fejezet múlva már megint mások jönnek.

Valami olyanra számítottam, mint a film: hogy laza lesz, vicces, és tényleg Abdel és Philipe kapcsolatáról fog szólni. Ennek ellenére Abdelről csak kb 1/3 rész szól, és legtöbbször csak megemlítésre kerül, szerepe alig van. Alig érezni azt, hogy Abdel jóval eltér az átlag betegápolóktól. Összetört pár autót? Párszor bevitték a rendőrök? Nagy ügy. Abdel egy az egyben háttérben marad, pedig szívesen láttam volna róla többet is.

Azt kell mondjam, ez megint egy olyan alkotás, ahol a film jobban tetszett, mert jobban kifejezte azt a különleges valamit, ami a szereplők között van. Lehet, hogy ez a könyv valóban visszaadja a szerző érzéseit, gondolatait, és nagyon őszinte, de ennyi erővel írhatott volna egy normális terjedelmű önéletrajzi könyvet is. Sok helyen meglehetősen száraz, és ezek a darabolások... A film jóval összeszedettebb. Nyilván hollywood hozzátette a magáét, hogy legyen szórakoztató, egyedi stb. viszont a könyv is lehetett volna ilyen. Itt az érzelmesnek szánt részek sokszor ugyanúgy ismétlődnek (gyakran szó szerint). Igazándiból a betegségről is csak kis szeletet látunk. Lehetett volna hosszabb ez az iromány, így viszont nagyon elkapkodott. Martin Pistorius életrajzi könyve pont azért volt érdekes, mert megvolt a harmónia, a kiegyensúlyozottság a sorok mögött. Ugyanúgy ír a betegségről, mint az érzésről az egyes események bekövetkezésekor.

Borgonál ez hiányzik, pont a csapongása miatt. Nyilván nem tudom teljesen átérezni a helyzetét, csak megérteni, hogy igen komoly dolog, ha valaki lebénul annyira, hogy csak a fejét tudja mozgatni. El sem tudom képzelni, hogy másként érezzek a helyében, mint ahogy ő (teljesen elveszett, próbálkozott öngyilkossággal stb.). Mindezek ellenére ha a könyvvel azt akarta kifejezni, mennyire különleges volt a kapcsolata Abdellel, akkor az nemigazán sikerült. Ha nem azért volt rossz az élete, mert szerelmének elvesztése közel volt, akkor a betegsége miatt kapunk egy adagot abból, mennyire gáz az élet. És csak meglengeti előttünk, hogy Abdel színt vitt az életébe, de mégis az van a középpontban, hogy vele mi a helyzet, hogy ő mennyire szenved.

Összességében nézve többet vártam volna a könyvtől, amiért a filmet hibáztatom. Viszont részben az is zavaró, hogy nem látni azt, hogy Philippe megpróbálna valami pozitív irányt venni, mint ahogy Martin tette, aki még beszélni sem tudott. Philippe tényleg egy elkényeztetett, szájában aranykanállal született úrfi, és ez végig süt a könyvből. Meg sem próbál küzdeni, hanem egyből elhagyja magát a katasztrófa után, mint aki máris lemond arról, amit még az élet adhat neki. Sajnáltam, hogy a negatív dolgokból többet látunk, és hogy esélyt sem ad annak, hogy ugyanúgy élvezze kicsit az életet, mint a filmbeli figurája, akinél érezni, hogy Abdel tényleg pozitív színt vitt az életébe.

GR-ezők szerint:

A film feliratos előzetese: