2015. június 4.

Jessie Blair - Lina és az ördög medalionja (Boszorkányszombat 1.)

Valamikor régen, amikor Lénával sétálgattunk a Stadion előtt, akkor említette ennek a kötetnek a létezését. Mondta, hogy érdekesnek találta a WC-s lehúzós részt (itt kértem tőle némi részletezést). Egy könyvvadász túrám alkalmával került fel az olvasatlan polcomra ez a kötet, és most átkerült az olvasottakhoz...

Főhősünk Lina, aki nem jeleskedik abban, hogy elmondja a történetét (nem E/1-ben íródott). Ezt jó jelnek vettem, hiszen így több szálon futhatnak a cselekmények, az olvasó bármit láthat. Az igazság az, hogy ennél a könyvnél nemigazán működik, mert minden csattanót pontosan a több szálon futás lő le, és nem marad semmi rejtély, vagy izgalom.

Ifjúsági regényről van szó, ami azt jelenti, hogy nem én korosztályomnak íródott, de ha olyanok mellé állítom is a csatasorba, mint a Harry Potter, a Percy Jackson és az olimposziak, vagy akárcsak a Lidérc álmok iskolája... Ezek is földtől elrugaszkodott, varázsos diákokról szólnak, akiknek az életében mindig van valami rejtély. Gyerekként imádtam az ilyen történeteket pontosan azért, mert találgathattam, ki a rossz fiú, ki az áruló vagy éppen próbálhattam összerakni, mi miért történik.

Az elején remek indítást látunk, amikor Lina bekerül az új iskolai közegbe. Az ilyen regények esetében, mivel két féle világban kell főhősnőnknek helyt állnia, mind a két világot "konkretizálni" kell (határok, szabályok stb...) A varázsos világra nem helyeződik olyan szinten nagy súly, hogy látni lehessen, mégis mit jelent ebben a világban boszorkánynak lenni. Kapunk egy kis ízelítőt Lina és még néhány karakter múltjából, amikből összerakunk egy valamit. Maga a kötet első rész, tehát a folytatásokban ki lehetne fejteni Lina tanulásán keresztül, hogy mi mindenre jó a varázserő, de folytatás a kötetből nem került kiadásra.
Az ilyenkor szokásos "sulis intrikák" és csipkelődések sem jönnek át úgy, mint például a Vámpírakadémia köteteiben, ahol élesek az ellentétek, és körvonalazottak. Linát a semmiért utálják, meg kötnek bele. Tegyék, de ne ennyire erőltetetten.
Pentagramma
(Forrás: www.boreger.hu)

Tehát kapunk egy jó alaptörténeti ötletet (egy egészen lendületes stílussal), hogy néhány ember boszorkány, varázserejük van, amulettjeik vannak, stb. Valaki elkezd gyerekeket rabolni, és a suliban mindenkinek a figyelme egy irányba fordul. Ez eddig még jó is lenne, ha alig kevesebb, mint a könyv felénél nem lőnék le a poént, és csapnák agyon az egész történetet. Viszont a kivitelezés a felénél valahogy félresiklik. Onnantól kezdve egy merő kapkodás a könyv, a végén már olyanokról is kiderül, hogy boszorkák, akikről sejteni se lehetett (nem akarták, hogy Lina egyedül érezze magát, ezért fedeztek fel magukban varázserőt?). Véletlenül Lina találja meg az ördög medalionját, benne a gonosszal, aki a lány bizalmába akar férkőzni. A lánynak aztán olyan varázsereje lesz, ami túlnő azokon is, akik úgy nevelkedtek, hogy tudatában voltak/vannak a varázserejükkel, és még használni is tudják. Lina meg priccs-praccs, mindenhez ért. A medalion rabja egyébként azonnal levágja, hogy Lina kicsoda, és hol lakik stb. Nincs kifejtve, hogy honnan tudja, kicsoda Lina valójában.
A taxis jelenet egyszerűen nevetséges volt, ahogy a taxis hősködni próbált. Amint megjelentek a szülők a színen, valahogy sablonos leírásokká váltak a sorok, és a szülők inkább nevetséges káráló varjaknak tűntek, mint aggódó anyukáknak és apukáknak.

A csínyek... Az emberek látják, mik történnek, és még arra is racionális magyarázatot adnak, hogy az egyik gyerek szemtanúk előtt disznóvá kezd válni. Az sem gyanús senkinek, hogy Lina (aki egyébként minden helyzetben a saját nevén mutatkozik be) mindenhol ott van. Az meg, hogy Lina a végén olyant is tud, amit addig szinte senki más nem tudott...

Félreértés ne essék, nem akarom hasonlítgatni olyanokhoz, mint a Harry Potter, de ennek kötetnek még kellett volna egy kis idő, hogy kiforrjon. Ha kicsit komolyabban veszi a felnőtteket, és gyerekként kezeli a gyerekeket... ha a végén nem egy merő csapongás, és véletlenszerű ötletroham... Ha a sok ha ott nem lenne... 

Érdekesség, hogy az írónő zalai, ami nagyon ritka. A helyi hírlap online oldalán olvasható egy Jessie Blair interjú, ami szerintem nagyon érdekes. Elméletileg leadásra került a folytatás is, gyakorlatilag nem tudni, miért nem jelent meg...

GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger