Már azóta szeretném olvasni Winie harmadik történetét, mióta a kettest letettem. Igazán érdekes, és galád helyen lett elvágva a második kötet, úgyhogy szerintem nem voltam ezzel egyedül...
A kötet nem is hazudtolja meg magát. Noha az áll a középpontban, hogy Winie hogyan tengeti a börtönben a napjait, hogyan zajlik a tárgyalása, hogyan próbál kibújni a felelősség alól, kapunk egy új szálat. William szemszögét követve újabb tincs kerül a fonatba, és elindul általa a mellékszál egy másik irányba.
Ezúttal a cél nem csak az, hogy Winie elkerülje a hóhér kötelét, hanem az is, hogy Will végre megkaparintsa az áhitott gyűrűt, illetve versenyt fusson egy könyvért, ami igen értékes, és olyan dolgokat tartalmaz, ami a fiúnak feltétlenül tudnia kell. Arra, amit végül talál, egyáltalán nem számít, viszont minden zárnak van egy nyitja, így minden rejtélynek van megfejtése is.
 |
| (A kép forrása) |
"Ó, dehogynem. Csak igyekszem úgy tenni, hogy ne legyen szemtanúja." (53. old.)
Oh, tényleg. Viszont a szarkazmusát, és ezzel együtt a "humorérzékét" nem veszíti el.
"- Ezt most bóknak szántad?" (53. old.)
Nem, valójában nem, hanem ez az igazság. Azt is mondhatnám, hogy: "Az ítélet jogerős." (109. old.)
A szereplők között találkozunk régi és új szereplőkkel, akiket azáltal, hogy Will szemszögéből is bemutatásra kerülnek, talán még jobb jellemzéssel ismerhetünk meg. A Langton család felépítése is kap egy külsős szemszöget, ami részben más megvilágításba helyezi őket. Valahogy elkezdtem megkedvelni Elvira Langtont (Winie édesanyja), aki olyan, mint Winie gondoskodóbb, nyugodtabb kiadása. Felbukkan ismét Tony, ami részünkről még egy kis bonyodalmat jelent, viszont ezúttal nem kavar akkora port, mint az előző részben, amit kicsit sajnáltam, de remélhetőleg a következő kötetben azért bepótolja ezt az aprócska mulasztását.
A szereplők között találkozunk régi és új szereplőkkel, akiket azáltal, hogy Will szemszögéből is bemutatásra kerülnek, talán még jobb jellemzéssel ismerhetünk meg. A Langton család felépítése is kap egy külsős szemszöget, ami részben más megvilágításba helyezi őket. Valahogy elkezdtem megkedvelni Elvira Langtont (Winie édesanyja), aki olyan, mint Winie gondoskodóbb, nyugodtabb kiadása. Felbukkan ismét Tony, ami részünkről még egy kis bonyodalmat jelent, viszont ezúttal nem kavar akkora port, mint az előző részben, amit kicsit sajnáltam, de remélhetőleg a következő kötetben azért bepótolja ezt az aprócska mulasztását.
Összességében nézve a történet még mindig szórakoztató, lendületes, miközben az olvasó nyakára tekeredik a hóhér kötele, csak éppen nem felakasztja, hanem hozzákötözi a könyvhöz.
A negyedik kötet hamarosan megjelenik A tolvajok kézikönyve címmel.
A negyedik kötet hamarosan megjelenik A tolvajok kézikönyve címmel.
A könyvet és a könyvheti élményeket ezúton is köszönöm a Főnix Könyvműhelynek, és Vivien Hollowaynek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése