Anno, mikor elkezdtem a sorozatot, nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni. Nem is az én korosztályomnak íródott, mégis szórakoztató, olykor vicces, és benne van minden, ami azzal függ össze, hogyan legyen az ember gyereke menő...
Legalábbis Greg azt hiszi, hogy ő a világ közepe, a legjobb ember az egész Földön, és ezt nem restelli elmondani nem egyszer a naplójának sem. Miután az édesanyjától kapott füzeteket teletöltötte, harmadik alkalommal is úgy döntött, naplóírásba kezd. Ezúttal egy fél évet láthatunk az életéből: milyen volt a szilveszter, kapunk némi emlékképet a gyerekkori mesékből, amiket hallott, Rowleyval csinálnak időkapszulát, elmegy a nagyival bingózni, nehogy leszidják otthon; beáll cserkésznek, hogy megússza a focit és a katonai iskolát, és még megannyi dolog történik Greggel.
Úgy szép az élet, ha zajlik - tartja a mondás, bár ezzel Greg nem biztos, hogy mindig egyetértene. Holly még mindig nem tud a létezéséről, miközben Rowley még mindig előbb kelti fel az emberek figyelmét, pedig mennyire ütődött már a srác. Elvégre olyan barátai vannak, akik jóval fiatalabbak nála...
Érdekes élmény volt ismét angolul nekilátni egy könyvnek. Miután letettem, azért átszaladtam kicsit magyarul is, hogy lássam, ezúttal mennyivel másabb lett a magyar az eredetihez képest. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy mennyire más hangulata van eredeti nyelven olvasni a sorozat köteteit. Valahogy az angol változatban Greg sokkal lazábbnak tűnik, többször használ töltelék kifejezéseket.
A kötet elmaradhatatlan kellékei Greg apró kis rajzocskái, amik ezúttal nemigazán vettek meg maguknak. Nem voltak mulatságosak, kevesebb volt olyan, ami akárcsak mosolyt csalt volna az arcomra. Történeti szempontból ugyanez mondható el. Inkább egy amolyan mérlegnek tűnt a könyv, amiben tételesen listázza Greg, hogy hol pozitív, hol negatív dolog történt vele, és próbálja a mérleget valamelyik irányba billenteni. Persze jól esik neki a panaszkodás, és alig talál pozitívumot. Ezúttal kevesebb Rowleyt kapunk, mint eddig bármikor, viszont helyette jóval több ujjal mutogatást Manny, Rodrick, és a család többi tagja irányába. Olyan, mintha minden családtag csak azért élne, hogy Greg alá gyújtsanak. Az apuka nassolása, Rodrick állandó szívatása, Manny árulkodása, és az anyuka büntetései mellett azt gondolhatnánk, hogy tényleg mindenki Greg ellen esküdött össze. Az érem másik oldala, hogy néha azért jogos volt a két pont - még ha Greg megpróbálja elhitetni velünk, hogy nem, és csakis neki lehet igaza.
Összességében nézve pár órás kellemes kikapcsolódásnak még mindig ideális könyv, kicsit kiszakítja az embert a valóságból, újraértékelteti a helyzetet, és megtanítja, hogy nem feltétlenül panaszáradatnak kell lennie az életünknek, vannak, akik a semmiért is képesek picsogni, vagy bolhából elefántot csinálni...
GR-ezők szerint:
Könyv trailere:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése