2015. június 23.

Emily Rodda - A Rém Hegység (Deltora Quest 5.)

Ismét egy kötetnyi Deltora Quest. Mostanában azt hiszem ez az a sorozat, aminek minden kötete ugyanolyan: sablonos, sallangos, unalmas. Ha őszinték akarunk lenni: valami nem változik...

A trió tovább vándorol, immáron négy ékkő megvan már, és törtetnek előre a Rém Hegység felé, hogy meglegyen az ötödik. Ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy hőseinket a kiszáradás fenyegeti, mikor találnak egy kis vizet egy figyelmeztető táblácskával. Mivel győz a szomjúság, hát isznak belőle, és különböző álmokat látnak.

Lief ébred meg először, és találkozik egy játékos kin-nel, gyermekkkorának regékből ismert alakjával. A kis teremtmény azonban bajba kerül, és Lief megkísérli kiszabadítani. Így kötnek jó barátságot a kinek népével, akikről mindenki azt hitte, hogy már régen kihaltak. A kinek elmesélik történetüket, hogyan űzettek le a hegyről, természetes élőhelyükről, és a kis csapat úgy dönt, behatol a gnómok által uralt erődbe, amely a hegyen van, és megszerzik az ötödik ékkövet, az Emeraldiszt.

Figyelmeztető tábla a könyvből.
Nem értem, miért kell ennyire görcsösen ragaszkodni még az ötödik kötetben is ahhoz a recepthez, ami már az első négy kötetnél sem vált be. Hőseink jönnek, valami bajba kerülnek, amiből véletlenek folytán kiszabadulnak, természetesen új barátokkal gyarapodva, aztán hárman nekimennek egy egész hadseregnek, ami közben esetlegesen megint találnak új barátokat, megszerzik a követ, és viszlát a következő kötetben...

Ez a sorozat még gyerekmesének is édes kevés. Adott mindig egy központi szörny, akit legyőzve hozzájutnak az újabb és újabb kövekhez. A fejüket is ritkán használják, a figyelmeztetések ellenére minden csapdába beletrappolnak. A karakterek nem hogy fejlődnek, stagnálnak, meg viszább lépdelnek.

Itt már Barda is úgy viselkedik, mintha tényleg két taknyos kölyökkel utazna együtt, akikre neki hú, de vigyázni kell. Ennek ellenére Lief az, aki noha forró fejű, mégis kihúzza őket a pácból. Hogy is van ez? Ugyanakkor Jázmin is sokszor segítette már ki őket, Barda ennek ellenére őt is leminősíti.

Nem tudok mit kezdeni ezzel a semmivel... Egyetlen momentum tetszett, ami az egyik figyelmeztető tábla volt, de azon is véletlenül találták meg a figyelmeztetést (lásd a fotón). Frappáns volt, ha megdönti az olvasó a könyvet, pontosan kirajzolódik a vonalakból az üzenet. A könyvben jócskán kisebb méretbe került bele, ezért tényleg csak vonalaknak látszik (a kinagyított képen már-már olvasható is a szöveg). Viszont a figyelmeztetést is a véletlennek köszönhetően veszik ki...

Összességében nézve nem is tudom, miért reménykedtem abban, hogy ez a kötetet izgalmasabb, érdekesebb vagy bármiben is másabb lesz, mint az előzmények. Ez a történet tényleg olyan, ami a képernyőn megállja a helyét (mint anime), de könyvként rém unalmas, egysikú, és elvesz egy-egy órákat más, szórakoztatóbb daraboktól...


GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger