De térjünk vissza a jelenbe, ahol Ádám bebizonyítja, hogy a történet korántsem ilyen egyszerű. Miután fiát elviszik, felesége pedig eltűnik, egy fura fickó őt is elviszi egy kis időutazásra. Ádám viszont másra sem vágyik, miután megkapja a saját időgépét (egyenesen a gyomrába), hogy megszerezhesse az ismeretlen fickó előtt a kisfiát. Azonban teljesen mindegy, hányszor utazik vissza az időben, a férfit nem tudja megelőzni. Közben meg akarja keresni feleségét is.
Ádám megdöbbentő dologra jön rá: aki elvitte a fiát nem más, mint maga az időgép feltalálója. Felesége már nem olyan a viszontlátáskor, mint akire emlékezett. A világa az időutazás napján a feje tetejére áll, pedig ő csak szeretné visszakapni a családját...
Megjelennek az időutazás fanatikusai, és persze az ellentábor is, és remekül kirajzolódik egy olyan társadalom, ahol politikai és hatalmi érdekektől vezérelve akarják használni az időutazást - és emellett nem számít, hogy az embert élni hagyják, nem számít az emberi élet, és milliók halála sem.
Kicsit elmaradtam azzal, hogy írjak erről a könyvről, pedig már nagyon vártam. Rossz időpontban kezdtem el olvasni, ezért haladtam vele lassan, de alapvetően olvastatta magát.
Magára a történetre mondhatnánk, hogy vajon még hány bőrt akarnak lehúzni róla? Hisz ott volt már a Vissza a jövőbe film is, ami helyből három rész, és még vagy egy tucatnyi időutazós művet fel tudnánk sorolni. Mitől lenne ez másabb, mint a többi időutazással foglalkozó alkotás?
Annak ellenére, hogy az időutazá a központi elem, illetve az idő megbolygatása. A szálak elkezdenek összekutyulódni, és mégis olyan vonalvezetést kapunk, amitől a laikusok (akik nem ST-n vagy SG-n kupálódtak) is megértik az időfonalak bonyolultságát, hogy miért nem célszerű megváltoztatni egyes eseményeket, illetve mit eredményez, ha egyik elemhez hozzányúlunk és esetleg kiemeljük az időfolyamból.
Több fontos téma is helyet kap az időelméletek mellett, melyek már jóval hétköznapibbak, vagy "ismerősebbek" - kezdve a szokásos meddig-mersz-elmenni-a-hatalomért-folytatott-harcban-nal. A legkiemelkedőbb a család szerepköre, a gyereknevelés hogyansága, a családi kapcsolatok minősége/erőssége. Ádám (az apuka) mindenáron szeretné, ha fia sportos lenne, viszont Bálint (a fiú) a tudomány, a könyvek megszállottja. Egyáltalán nincs kedve úszóedzésekre járni, vagy bármilyen sportot űzni. Felvetődik a kérdés: ennek a jövőben vajon milyen következményei lehetnek a gyerek életében, ha felnő? Az, hogy rá van valami erőltetve, végül kiderül, hogy hasznos volt, vagy inkább pont az ellenkezője?
Az időben ugrálva várnánk, hogy több csavar lesz a történetben, de a legnagyobb "poén" hamar lelövésre kerül. Ezek után inkább már az válik érdekessé, vajon Ádámnak mikor esik le a tantusz.
A történet során hol Ádám, hol a feltaláló, hol Bálint elmesélései alapján haladunk az időfolyamban, mindig más és más oldalakról közelítve meg. A végén már Rebeka (Bálint felesége) is becsatlakozik a mesélők sorába. Ádámnál általában a kétségbeesett, néha tehetetlen apát látjuk, aki a fiát és a feleségét keresi. A feltalálónál egy olyan embert látunk, aki meg akar oldani egy adott problémát, és megvédeni a számára fontos személyeket, és eszközöket, amik rossz kezekben ki tudja, mit eredményeznének.
Kapunk egy kevés akciójelenetet, de alapvetően nyugodt eseményfolyású könyvről van szó, ami precízen megszerkesztett történetvezetésű, és a legapróbb változásra is odafigyel - melyik esemény mikor és hogyan történt eredetileg, és ilyen jellegű dolgokra gondolok.
Összességében nézve egy amolyan "lerágott csont" témát húz elő a könyv, ami ennek ellenére élvezhető köntöst kapott, és családias légkört, amibe beépül némi lézerfegyverezés, időugrálás, világrombolás, emberrablás is - és némi időbeli anomália.
Ádám megdöbbentő dologra jön rá: aki elvitte a fiát nem más, mint maga az időgép feltalálója. Felesége már nem olyan a viszontlátáskor, mint akire emlékezett. A világa az időutazás napján a feje tetejére áll, pedig ő csak szeretné visszakapni a családját...
Megjelennek az időutazás fanatikusai, és persze az ellentábor is, és remekül kirajzolódik egy olyan társadalom, ahol politikai és hatalmi érdekektől vezérelve akarják használni az időutazást - és emellett nem számít, hogy az embert élni hagyják, nem számít az emberi élet, és milliók halála sem.
Kicsit elmaradtam azzal, hogy írjak erről a könyvről, pedig már nagyon vártam. Rossz időpontban kezdtem el olvasni, ezért haladtam vele lassan, de alapvetően olvastatta magát.
Magára a történetre mondhatnánk, hogy vajon még hány bőrt akarnak lehúzni róla? Hisz ott volt már a Vissza a jövőbe film is, ami helyből három rész, és még vagy egy tucatnyi időutazós művet fel tudnánk sorolni. Mitől lenne ez másabb, mint a többi időutazással foglalkozó alkotás?
Annak ellenére, hogy az időutazá a központi elem, illetve az idő megbolygatása. A szálak elkezdenek összekutyulódni, és mégis olyan vonalvezetést kapunk, amitől a laikusok (akik nem ST-n vagy SG-n kupálódtak) is megértik az időfonalak bonyolultságát, hogy miért nem célszerű megváltoztatni egyes eseményeket, illetve mit eredményez, ha egyik elemhez hozzányúlunk és esetleg kiemeljük az időfolyamból.
Több fontos téma is helyet kap az időelméletek mellett, melyek már jóval hétköznapibbak, vagy "ismerősebbek" - kezdve a szokásos meddig-mersz-elmenni-a-hatalomért-folytatott-harcban-nal. A legkiemelkedőbb a család szerepköre, a gyereknevelés hogyansága, a családi kapcsolatok minősége/erőssége. Ádám (az apuka) mindenáron szeretné, ha fia sportos lenne, viszont Bálint (a fiú) a tudomány, a könyvek megszállottja. Egyáltalán nincs kedve úszóedzésekre járni, vagy bármilyen sportot űzni. Felvetődik a kérdés: ennek a jövőben vajon milyen következményei lehetnek a gyerek életében, ha felnő? Az, hogy rá van valami erőltetve, végül kiderül, hogy hasznos volt, vagy inkább pont az ellenkezője?
Az időben ugrálva várnánk, hogy több csavar lesz a történetben, de a legnagyobb "poén" hamar lelövésre kerül. Ezek után inkább már az válik érdekessé, vajon Ádámnak mikor esik le a tantusz.
A történet során hol Ádám, hol a feltaláló, hol Bálint elmesélései alapján haladunk az időfolyamban, mindig más és más oldalakról közelítve meg. A végén már Rebeka (Bálint felesége) is becsatlakozik a mesélők sorába. Ádámnál általában a kétségbeesett, néha tehetetlen apát látjuk, aki a fiát és a feleségét keresi. A feltalálónál egy olyan embert látunk, aki meg akar oldani egy adott problémát, és megvédeni a számára fontos személyeket, és eszközöket, amik rossz kezekben ki tudja, mit eredményeznének.
Kapunk egy kevés akciójelenetet, de alapvetően nyugodt eseményfolyású könyvről van szó, ami precízen megszerkesztett történetvezetésű, és a legapróbb változásra is odafigyel - melyik esemény mikor és hogyan történt eredetileg, és ilyen jellegű dolgokra gondolok.
Összességében nézve egy amolyan "lerágott csont" témát húz elő a könyv, ami ennek ellenére élvezhető köntöst kapott, és családias légkört, amibe beépül némi lézerfegyverezés, időugrálás, világrombolás, emberrablás is - és némi időbeli anomália.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése