Mivel elbuktam az előző hónapot, ezért Ngie Jus Accardo könyvét választotta arra, hogy kamu-értékelést írjak róla, úgyhogy íme...
Deznee Cross átlagos, tizenéves csajszi, aki imádja az extrém sportokat és az adrenalint. Tipikus lázadó, aki igyekszik apját bosszantani extrém hobbijaival. Azért csinálja ezt, hogy felhívja apja figyelmét, aki folyamatosan titkolózik, és állandóan el van havazva munkával.
Deznee összeismerkedik egy fura fiúval, Kale-lel, aki váratlanul száguld el mellette a pataknál. Bosszantani akarja apját azzal, hogy fiúkat visz fel magukhoz, ezért hazaviszi Kalet, akiről kiderül, hogy meglehetősen fura figura, mert olyan dolgokat csinál, amit átlagos, épeszű ember nem.
Dezneenek rá kell jönnie, hogy apja sem éppen az, aminek látszik (átlagos ügyvédnek), hanem egy titkos csoport tagja, akiknek az a célja, hogy a Kale-hez hasonlóakat elkapja...
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Az igazság az, hogy nem tudom, mit vártam a könyvtől. Magasak voltak az elvárásaim annak tükrében, hogy mindenki mennyire szépeket mondott róla. Ennek ellenére kaptam egy sablonos sztorit egy lázadó lánykával, aki meglehetősen gyerekes dolgokat talál ki annak érdekében, hogy apukát bosszantsa. Ahogy mesterkélten bemutatta otthon Kalet, meg a srác nyakába akaszkodott, hogy a látszat meglegyen... egyszerűen hihetetlen, hogy mi mindenre volt képes, nem számolva vele, hogy kihasználja a fiút.
Kale volt számomra az a karakter, aki amellett, hogy kidolgozott volt, kicsit emlékeztetett Kyle-ra a rejtélyes srácra a tv sorozatból, akinek nem volt köldöke. Ugyanolyan kis esetlen, jóindulatú fiú, annak ellenére, hogy különleges képességei vannak. Esze ágában sincs rosszra használni, és igyekszik kikerülni minden szituációt, amikor kicsúszhat az irányítás a kezéből. Szó szerint, ugyanis Kale érintése halálos...
A gyerekét elhanyagoló apuka nem újdonság. Felesége halála után annyit látni belőle, hogy a munkájába temetkezik, elhanyagolja a lányát. Aztán a végén kiderül, hogy valójában bosszúhadjáratot folytat, mert a Kale-hez hasonlókra fogja a nő halálát.
Maga a történet egyébként logikus lenne, jól megírt, csak egyszerűen annyira sablon maga az egész, hogy néhol kidöccentem belőle.
Összességében nézve az erősebb mezőnyhöz tartozhatna a YA irodalomban ez a könyv, ha nem lenne ennyire sallangosan sablonos, néhol meglehetősen erőltetett, és a főhősnő is némileg idegesítő a megjátszott "állatira lázadó vagyok, és apámat ez rendkívül bosszantja" játékaival... 5-ből 3 pont...
Most, hogy teljesítettem a múlt havi elbukásom következményét, hamarosan remélem ténylegesen úgy írhatok a könyvről, hogy már olvastam. Valójában nagyon várom már, hogy olvashassam, hiszen nagyon kíváncsi vagyok rá, miért tetszik olyan sok embernek, és remélem, a blogra nem egy ilyen "elmarasztaló" értékelést tehetek fel majd róla. Úgyhogy, olvasásra fel!
Deznee Cross átlagos, tizenéves csajszi, aki imádja az extrém sportokat és az adrenalint. Tipikus lázadó, aki igyekszik apját bosszantani extrém hobbijaival. Azért csinálja ezt, hogy felhívja apja figyelmét, aki folyamatosan titkolózik, és állandóan el van havazva munkával.
Deznee összeismerkedik egy fura fiúval, Kale-lel, aki váratlanul száguld el mellette a pataknál. Bosszantani akarja apját azzal, hogy fiúkat visz fel magukhoz, ezért hazaviszi Kalet, akiről kiderül, hogy meglehetősen fura figura, mert olyan dolgokat csinál, amit átlagos, épeszű ember nem.
Dezneenek rá kell jönnie, hogy apja sem éppen az, aminek látszik (átlagos ügyvédnek), hanem egy titkos csoport tagja, akiknek az a célja, hogy a Kale-hez hasonlóakat elkapja...
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Az igazság az, hogy nem tudom, mit vártam a könyvtől. Magasak voltak az elvárásaim annak tükrében, hogy mindenki mennyire szépeket mondott róla. Ennek ellenére kaptam egy sablonos sztorit egy lázadó lánykával, aki meglehetősen gyerekes dolgokat talál ki annak érdekében, hogy apukát bosszantsa. Ahogy mesterkélten bemutatta otthon Kalet, meg a srác nyakába akaszkodott, hogy a látszat meglegyen... egyszerűen hihetetlen, hogy mi mindenre volt képes, nem számolva vele, hogy kihasználja a fiút.
Kale volt számomra az a karakter, aki amellett, hogy kidolgozott volt, kicsit emlékeztetett Kyle-ra a rejtélyes srácra a tv sorozatból, akinek nem volt köldöke. Ugyanolyan kis esetlen, jóindulatú fiú, annak ellenére, hogy különleges képességei vannak. Esze ágában sincs rosszra használni, és igyekszik kikerülni minden szituációt, amikor kicsúszhat az irányítás a kezéből. Szó szerint, ugyanis Kale érintése halálos...
A gyerekét elhanyagoló apuka nem újdonság. Felesége halála után annyit látni belőle, hogy a munkájába temetkezik, elhanyagolja a lányát. Aztán a végén kiderül, hogy valójában bosszúhadjáratot folytat, mert a Kale-hez hasonlókra fogja a nő halálát.
Maga a történet egyébként logikus lenne, jól megírt, csak egyszerűen annyira sablon maga az egész, hogy néhol kidöccentem belőle.
Összességében nézve az erősebb mezőnyhöz tartozhatna a YA irodalomban ez a könyv, ha nem lenne ennyire sallangosan sablonos, néhol meglehetősen erőltetett, és a főhősnő is némileg idegesítő a megjátszott "állatira lázadó vagyok, és apámat ez rendkívül bosszantja" játékaival... 5-ből 3 pont...
Most, hogy teljesítettem a múlt havi elbukásom következményét, hamarosan remélem ténylegesen úgy írhatok a könyvről, hogy már olvastam. Valójában nagyon várom már, hogy olvashassam, hiszen nagyon kíváncsi vagyok rá, miért tetszik olyan sok embernek, és remélem, a blogra nem egy ilyen "elmarasztaló" értékelést tehetek fel majd róla. Úgyhogy, olvasásra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése