Tudjátok, vannak azok a könyvek, amikkel az ember nem tud mit kezdeni. Amikor kapsz egy végtelenül egyszerű sztorit, és egyszerűen nem érted, mi van veled, de leköt, és akkor is olvasod, amikor nem kéne.
Jeff Kinney fogalmam sincs, mi a fenét csinált, de azt jól megcsinálta. Mi is történt? Fogta, és elkezdte megírni a Ropi naplója sorozatot. Nemigazán értem a mai napig sem, hogy lehet ennyire sikeres, de engem is leültet a hátsómra, és kötelezővé teszi, hogy elolvassam. Mivel az első részeket anno nem lehetett megvenni magyarul, a sorozatot angolul kezdtem el. Azért bizonyult ez jó választásnak, mert kíváló nyelvgyakorlásra is a kötet a maga egszerűségében. Segít fejleszteni a szókincset, és teszi mindezt szótár nélkül...
Eredetileg a kötet címe The ugly truth volt, amit szó szerint lefordítva "Csúf igazság" -nak is titulálhatnánk. Ez viszont megtévesztő lenne, mivel van ilyen című film is, és semmi köze a Diary of a Wimpy Kid szériához...
De lássuk, mi is a csúf igazság? Kezdjük talán ott, hogy Greg és Rowley csúnyán összevesztek, aminek az lett a következménye, hogy Greg nemigazán tud magával mit kezdeni. Rowley tovább lépett, kapott egy mentort, akivel teljesen jól elvan. Greg elkezdi tehát mérlegelni, hogy új legjobb barát kell neki, de hát honnan akasszon le egyet? Gondjait tetézi, hogy anyja elkezd iskolába járni, így a házimunka kérdése is megoldatlanná válik. A cseléd nem válik be, a fiúk meg nem tudnak annyira összedolgozni, hogy megoldják a harci helyzetet.
Greg közben jelentkezne reklámarcnak, próbál bekerülni a menők közé, és végig kell hallgatnia a pubertásról szóló előadást. Közben próbálja életben tartani az iskolai "feladat-tojását" és túlélni egy újabb iskolaévet. Már-már azt hiszi, bekerülhet a menők közé, mikor elhívják buliba, de azzal nem számol, hogy családi rendezvény miatt ismét lecsúszik a nagymenővé válásról... vagy mégsem?
Greg még mindig ugyanaz az öntelt hólyag, mint eddig volt. És a vicc az egészben az, hogy ő talán az első olyan könyves karakter, aki pont ezért tűnik kreatívnak, és bénának egyszerre. Mindig kitalál valamit, aztán az mindig füstbe megy. Folyamatos küzdelmei a menővé válásért egyszerűen nevetségesek. Most, hogy Greg Rowley nélkül marad, nem csökken az önteltsége, hogy ő aztán mindenkinél jobb, felsőbbrendű stb.
Ami plusz adalék volt, hogy megismerhetjük a szélesebb családi kört, kiváltképpen a nagyit, aki csöppet sem annyira flúgos, mint azt Greg hiszi.
Látunk egy iskolai rendezvényt is, ami az angol változatban "Lock-in" (Bezárni) nevet kapta (nem tudom, a hivatalos magyar fordításban ez mi volt). Itt látszik először a csordaszellem a fiúk között, és Greg együtt küzd a túlélésért a többi fiúval.
Egyébként a szokásos kinneys stílust kapjuk, a szokásos szereplőábrázolásokkal, úgyhogy erre nemigazán szeretnék több szót vesztegetni. Mindenki magához hűen viselkedik, bár kiből többet kiből kevesebbet látunk. Példának okáért Rodrick alig jut szerephez, és most Manny is eléggé a háttérbe szorul. Apukából is minimálisat látunk, míg az anyuka kicsit nagyobb hangsúlyt kap. Rowleyról főként múltbeli emlékeket kapunk, így kicsit ő is kiíródik a kötetből.
Összeségében nézve nem okozott csalódást. Még mindig szellemesek a rajzok és a képregények, Greg még mindig öntelt, a sorozat pedig halad a maga útján. A rideg valóság tehát az, hogy nem tudom elengedni még Jeff Kinney sorozatát, mert egyszerűen sodor magával, kikapcsol, és bebizonyítja, hogy Greg még mindig egy igazi ropi...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése