Kérem a következőt! Nos, a mai napon még van valamennyi kis esélyem rá, hogy ebben a hónapban győzedelmeskedjek, úgyhogy annyi könyvet ürítek le a polcomról, amennyit még lehet.
Íme a mai napom következő kötete a Hexilon sorozat 2. része, melyben Sarolta ismét kalandba keveri Félixet. Azt hihetnénk, hogy a kedélyek lenyugodtak, azonban a boszorkányokra újabb feladat vár. Mivel semmilyen tűz nem képes őket felmelegíteni úgy határoznak, hogy elköltöznek a kastélyba. Ez viszont problémás annak tükrében, hogy mindenki megőrül. Kara mama megszállottan keres valamit egy üres ládában, Murrka a földön alszik, Ziswa pedig a (nem létező) szakállára próbál főzetet kotyvasztani. Larina értetlenül áll a dolgok előtt, és elkönyveli, hogy a három boszorkánytársnője egyszerűen megbolondult.
Közben Saroltát természetesen a veszély miatt otthon hagyják, de a kislány hamar rájön, hogy itt valami nagyon nem stimmel, úgyhogy Félix segítségét kérve újabb kalandra mennek.
Közben a történetbe bekerül egy virágtroll és egy magát Baglyosnak nevező furcsa lény is, akik jó barátságot kötnek egymással, ugyanakkor boszorkányok elrabolják és fogságba ejtik Baglyost. Így tehát Digón, a virágtrollon a sor, hogy megmentse társát.
Azt kell mondjam, még mindig meglehetősen mesés a köntös. Sokszor kapkodtam a fejem, hogy valahol lemaradtam, mert a főgonosz legyőzése kb. 5 sorban merül ki, néhol ugrálunk egyik eseményből a másikba, miközben zajlik minden, de az olvasó szépen lemarad. Hogy példának okáért mikor Saroltát elkapják, ott pontosan mi történik?
Nagyon gyorsan végigvesz a kötet mindent. A gyerekek természetesen megmentők, felbukkan egy áruló, és minden kötelező meseelem megvan. Elvégre, a virág troll egyedül vág a kalandba, mégis Félix és Sarolta személyében társakra talál stb. A Baglyossal kb. úgy kötnek barátságot, hogy leszel a barátom? Persze, miért ne?
Az egyetlen pozitívum, amit el tudok róla mondani az, hogy a Hexilon -ról további dolgok derülnek ki. Hogy valaki írja, hogy az események megtörténnek, és például Félix is tudja irányítani néha a kötetet, ezért lesz ő hatalmas varázsló. Ő látja először a könyvben, hogy a Gonosz lehelet támadta meg a barátait, és ezzel a tudással tud segíteni Saroltának. Az ifjú boszorkány lány azért most is mutat egy-két varázstrükköt, hogy ámuljunk kicsit. Elmondható, hogy meglehetősen bájos, naiv történet, aminek kb. 60%-a felvezetés, meg beszélgetések a semmiről, és 40% az igazi kaland, mire végre mindenki elindul arra, amerre el kell indulnia.
Összességében nézve szerintem igen gyenge meséről van szó, aminek az első része pontosan azért tetszett jobban, mert bevezetett a világba, itt meg jóformán mindenhova be van csak lógázva az olvasó, mintha horgásznának vele... Ugrálunk mindenfele, és néhol a történet sem találja meg azt a fonalat, amit fel kellene vennie. Kicsit többet vártam az első rész után.
A sorozatnak egyébként két kötete jelent meg, eredetileg német nyelven íródott.
Közben Saroltát természetesen a veszély miatt otthon hagyják, de a kislány hamar rájön, hogy itt valami nagyon nem stimmel, úgyhogy Félix segítségét kérve újabb kalandra mennek.
Közben a történetbe bekerül egy virágtroll és egy magát Baglyosnak nevező furcsa lény is, akik jó barátságot kötnek egymással, ugyanakkor boszorkányok elrabolják és fogságba ejtik Baglyost. Így tehát Digón, a virágtrollon a sor, hogy megmentse társát.
Azt kell mondjam, még mindig meglehetősen mesés a köntös. Sokszor kapkodtam a fejem, hogy valahol lemaradtam, mert a főgonosz legyőzése kb. 5 sorban merül ki, néhol ugrálunk egyik eseményből a másikba, miközben zajlik minden, de az olvasó szépen lemarad. Hogy példának okáért mikor Saroltát elkapják, ott pontosan mi történik?
Nagyon gyorsan végigvesz a kötet mindent. A gyerekek természetesen megmentők, felbukkan egy áruló, és minden kötelező meseelem megvan. Elvégre, a virág troll egyedül vág a kalandba, mégis Félix és Sarolta személyében társakra talál stb. A Baglyossal kb. úgy kötnek barátságot, hogy leszel a barátom? Persze, miért ne?
Az egyetlen pozitívum, amit el tudok róla mondani az, hogy a Hexilon -ról további dolgok derülnek ki. Hogy valaki írja, hogy az események megtörténnek, és például Félix is tudja irányítani néha a kötetet, ezért lesz ő hatalmas varázsló. Ő látja először a könyvben, hogy a Gonosz lehelet támadta meg a barátait, és ezzel a tudással tud segíteni Saroltának. Az ifjú boszorkány lány azért most is mutat egy-két varázstrükköt, hogy ámuljunk kicsit. Elmondható, hogy meglehetősen bájos, naiv történet, aminek kb. 60%-a felvezetés, meg beszélgetések a semmiről, és 40% az igazi kaland, mire végre mindenki elindul arra, amerre el kell indulnia.
Összességében nézve szerintem igen gyenge meséről van szó, aminek az első része pontosan azért tetszett jobban, mert bevezetett a világba, itt meg jóformán mindenhova be van csak lógázva az olvasó, mintha horgásznának vele... Ugrálunk mindenfele, és néhol a történet sem találja meg azt a fonalat, amit fel kellene vennie. Kicsit többet vártam az első rész után.
A sorozatnak egyébként két kötete jelent meg, eredetileg német nyelven íródott.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése