2016. augusztus 18.

Takami Kósun - Battle Royale

Anno még a megjelenése után nem sokkal ajánlották nekem a könyvet. Aztán láttam, hogy van belőle film, méghozzá két rész is. Be kell valljam, az első film akkoriban tetszett, a másodiknak pedig szimplán nem láttam értelmét.

Az alap történet fogott meg elsődlegesen: van egy sziget, ahova kiraknak 42 diákot, akiknek életre-halálra meg kell vívniuk egymással. Bármilyen eszköz a kezükbe kerülhet, a lényeg, hogy meg kell ölniük egymást, míg a végén csak egy maradhat.

Maga a történet gyorsan összefoglalható, ezért megijedtem, mikor megláttam, hogy több, mint 700 oldalas a kötet. Mit lehet egyáltalán ennyi oldalon keresztül nyúzni azon, hogy gyerekek öldösik egymást? Végül úgy tudtam magam rávenni, hogy vlogger Andi (Inside my head) ezt választotta nekem havi olvasmányomnak.

Eleinte valóban el lehet veszni a nevek között, hiszen nem csak a 42 diák neve merül fel, hanem tanárok, katonák, nevelők nevei is, akik a tanulókhoz tartoznak. Aztán ahogy hullanak a szereplők, a nevek is elkezdenek redukálódni. Néha felbukkan egy-egy új szereplő, mert rögtön az elején azért nem szerepel mind a 42 diák, úgyhogy út közben ismerjük meg egyiket-másikat, mint új elemet. Maga a kötet felépítése remekül kivitelezett, hiszen minden diák halálát külön-külön látjuk, nem csak a főszereplőkre megy a fókusz, hogy velük mi történik. Lineárisan látjuk az eseményeket, hogy amíg egyik diák meghal, addig főhőseinkkel mi történik. Így mindenkinek a halálát pontosan látjuk, és lassan kirajzolódik mindenkinek a valódi személyisége, ki melyik tábort erősíti (vagyis ki ment bele a játékba, és ki nem).


Súja és Noriko a filmben
Elég sokat tudunk meg az egyes diákok hátteréről, lelki állapotáról, úgyhogy a karakterek kidolgozása meglehetősen részletes. A pszichológiai háttér, hogyan dolgoznak fel egyes embertípusok egy ilyen helyzetet, hogy barátaikat, szeretteiket kell kivégezniük, illetve olyanokat, akikkel nap mint nap találkoztak... zseniális. Felveti a kérdést, hogy meg lehet e őrizni ilyen körülmények között az emberséget? Mennyit kell tenni a túlélésért, és meddig érdemes elmenni? Ha valaki támad, vajon azért támad, mert védekezik/össze van zavarodva, vagy belement a játékba? Láthatunk olyanokat, akik a naivitást használják ki ahhoz, hogy kivégezzék, akit ki akarnak. Látunk simán hidegvérű gyilkost is, akinek nincs indíttatása, miért végez másokkal.

Különböző csoportok különböző módon próbálnak stratégiákat kialakítani, megvalósítani. Különböző célok vezérlik őket (szökés, életben maradás, szeretteik megvédése stb.).

Nem csak a véres, néha eléggé brutálisra sikerült gyilkolások töltik ki tehát a sok helyet, hanem a főbb karakterek háttértörténetei, a pszichológiai magyarázatok, kit mi vezérel, vagy mi nem. Megfelelő adagot kapunk a kegyetlenségből, a félelemből, a gyilkosságokból, a lelki megrázkódtatásokból.

Egyetlen negatívumot tudok kiemelni a könyvből, az pedig nem más, mint a "belterjes tenyészet". Ezek a tizenéves diákok hirtelen ráébrednek, hogy jaj, ők aztán halálosan szerelmesek voltak XY-ba. És lehet, hogy XY nem viszonozta az érzelmeiket, de amint megtudják, hogy a másik fél szerelmes beléjük, hirtelen ők is halálosan beleszeretnek a másikba mindennemű előzmény nélkül. Ez a romantikus vonulat, meg hogy mindenkire most jön rá a szerelmet vallhatnék egyszerűen nevetségesen és erőltetetten hat.

Sokan mondták, hogy a BR olyan, mint az Éhezők viadala. Igen, mondhatni annak egy nyersebb, hosszabb, tömörebb változata, habos-babos körítés, meg romantikus szerepjáték nélkül. Nincsenek színpadias elemek, nem kell adni a látszatra. Egyszerűen beterelik az osztályt egy tanterembe, és közlik velük a szabályokat:
Kikerülnek egy szigetre, ahol meg kell egymást ölniük, míg csak egy játékos nem marad. Kapnak egy-egy hátizsákot, amiben találnak kenyeret, vizet és egy fegyvert (a géppisztolytól a darts tábláig). Ezen kívül bármi mást felhasználhatnak, amit a szigeten találnak. Kapnak egy-egy nyakörvet, egy térképet, és néha egy-egy bejelentkezést, amikor közlik velük, a sziget mely része tiltott zóna. Aki oda keveredik adott időben, akkor felrobban. Ha megpróbálják leszedni a nyakörvet, felrobbannak. Ha 24 órán belül egy halott sincs, mindenki felrobban...

Folyamatosan kapunk róla információt, hogy mikor hány játékos van még a pályán (a fejezetek végén meg van jelölve, illetve minden oldal tetején), és pontosan követhető, hogy hányas számú fiú/lány esik ki aktuálisan.

Főhősünk Kavada (fiú), Súja (fiú, 15) és Noriko (lány, 15), akik megpróbálnak először életben maradni, majd ha ez összejönne, akkor megszökni is. Eléggé érdekes csoport, mert Noriko egy szürke kisegér, Súja nagymenő, a Wild Seven becenevű csodajátékos, míg Kavada az introvertált új fiú.

Összességében nézve változatos a karaktervilág, a halálnemek, a pszichológiai beállítások. Nagyon megterhelő a fantáziának és a léleknek is, ha megpróbáljuk magunkat beleképzelni ebbe a szituációba. Zseniális megoldásoknak nincs híján a könyv, és segít abban is, hogy ne vesszünk el a nevek és nemek között. Logikus felépítés, olvasmányos stílus, úgyhogy annak ellenére, hogy 700 oldal fölött van, gyorsan kiolvasható darab...

Érdekesség, hogy a könyvből van manga, és az első film kötődik szorosan a könyvhöz.
Íme a trailere (vigyázat, a könyv és a film is +18-as, erős idegzetűeknek):



GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger