Érdekes kérdéskör az, hogy befolyásol e minket, olvasókat az, hogy milyen nemzetiségű az író személye?
Legtöbbször amerikai vagy angol szerző könyvét teszem fel a blogra. Ennek több oka is van. Egyrészt, mert ők azok, akik befutottak, akikből több van a piacon, akik mások szerint népszerűek. Igazándiból talán azért, mert angolul azért többnyire mindenki tud, és persze, mi magyarok is inkább ezt vesszük át, hiszen könnyebb angol nyelvről fordítót találni, mint mondjuk oroszról...
Ugyanakkor szeretem a más kultúrákat. Rengeteget tanítottak anno a más kultúrákról, kultúrális különbségekről, aminek hatására aztán más ország szerzői közül is válogattam.
Szergej Lukjanyenko: orosz, és zseniális. Sokan az Őrség-tetralógiáról ismerik, melynek első két kötetéből még film is készült. Nála például zseniálisan kijön, mennyivel másabb az orosz kultúra, a becézések, az emberek viselkedése. Hogy ott legtöbbször a metrózásról hallunk, de pl. Magyarországon ez nem ennyire elterjedt. Mint ahogy az, hogy állandóan hűvösebb az időjárás, úgyhogy főhősünk mindig kabátban flangál...
Érdekes kalandozni a keleti kultúrában. A japán kultúra a maga nyers modorával... A japánok állandóan azokat a témákat húzzák elő és teljes kegyetlenséggel, ami nyugati embernek megbotránkoztató. Vegyük például a Battle Royale -t. Problémák megoldására emberek gyilkolásszák egymást. De a japánok nem riadnak vissza attól sem, hogy őrült dolgokat csináljanak, vagy a szexualitásról teljes természetességgel beszéljenek/írjanak. Gondoljunk csak a hentaira, vagy csak az egyszerű mangákra, amikben a hölgyek keble kicsit jobban ki van rakva a kirakatba. A japánok teljes mértékben kegyetlenek, nyersek és pont ezért őszinték. Többnyire mindig azzal találkoztam a műveikben, hogy nem rózsaszín nyuszis köntösbe csomagolják a dolgokat, meg nem minden lesz a végén happy end... Simán beszélnek tabukról vagy olyan dolgokról, amik fájdalmasak (pl. halál).
Ugyanakkor imádom, hogy a kínaiaknak és a japánoknak is mennyi féle fajta legendájuk van, és még gyártanak hozzá. Annyira gyönyörű mítoszokat találnak ki. Lásd: Mielőtt a kávé kihűl
Mondhatni, két véglet van: a nyers ridegség, vagy a végtelen szeretet, aminek a vége sírás.
Egy kicsit kalandozzunk vissza Európába. Van egy norvég írónő, Margit Sandemo, akinek a könyveit még hazánkba is eljuttatta. Mivel nem olvastam más norvég írótól, ezért nem akarnék elhamarkodott következtetést levonni, de ő például meglehetősen monoton hangulatú. Sokan szeretik az írásait. Nekem a Varázsjelek sorozathoz volt szerencsém, ahol voltak legendák, mítoszok, homályosan ábrázolt (visszafogott) szexualitás, egymással finomkodó emberek (mint egy kosztűmös kötetben). Sajnos a norvég kultúrában nem vagyok ennyire otthon, annyit tudok róluk, hogy minden sárkány onnan származik, meg sötét van és hideg. Ez a Varázsjelek sorozatból is kiderül.
Nektek milyen tapasztalatotok van más nemzetiségű szerzők műveivel, akik nem az angolszász nyelvcsaládból származnak?
2 megjegyzés:
Az oroszokkal kapcsolatban olyan vicces, hogy tulajdonképpen nagyon hasonló jegyeket írtatok Anettel, csak te dicsérve, ő meg pont hogy gúnyolódva ezeken. :D
A keleti könyvek tényleg hajlamosak nagyon nyersek lenni, de valóban vannak köztük gyöngyszemek, a Mielőtt a kávé kihűl nekem is nagy kedvencem.
Sandemót nem ismerem, kissé eltántorít tőle, hogy mennyire hosszú a sorozata.
Hahaha az oroszokat tényleg másként látjuk, de itt a "metrós csávó", őt is én is kiemeltem, mert vonz a könyvsorozat, és hát igen. Valljuk be náluk mindig tél van, akárcsak Norvégiában. De amúgy én is olvastam monoton északi szerzőtől könyvet, kicsit mintha lassabbak lennének, még a skandináv krimik is lassan folydogálnak a kegyetelen végkifejlet felé. Az északi népek tökre depisek (gondolom a 8 hónap tél megviseli őket), sokszor mogorvák és unalmasak, persze ott a hygge, meg minden, de nem áll az élet fikából (kávészünet délután) és boldogságból. A Mielőtt a kávé kihűlt már másnál is láttam, meg is hoztad hozzá a kedvem :) Köszi!
Megjegyzés küldése