2011. november 11.

Marianne de Pierres - Nejlonangyal (Parrish Plessis 1)


Egy újabb sci-fi iratkozott fel az olvasólistámra eme könyvecske képében, mely a Parrish Plessis könyvsorozat első darabja. Láttam értékeléseket, amik azért húzzák le a kötetet, mert nincs vége. Mivel ez egy sorozat nyitókötete - függetlenül attól, hogy nálunk nem adták ki - nincs is ezzel gond. Mással viszont annál több akad benne...

Történetünk főhősnője a sorozat címadója is, Parrish Plessis, aki néha testőrködésből él, néha másból. Egy Jamon Mondo nevű, igen nagy hatalommal rendelkező pasas "bábja", mindenki úgy tekint rá, mint ennek a férfinak valamiféle tulajdonára.
Parrish ki akarna törni ebből a körből, és ezért mindent megtenne, ezért elfogadja egy Lang nevű fickó ajánlatát, aki információkért cserébe ki tudná iktatni Mondot. A lány megment egy fiút, akivel együtt nyakába kap egy Dark nevű fickót is, aki azonnal elbűvöli Parrisht, aki küzd azért, hogy ellenálljon a férfi bájának. Ha ez még nem lenne elég, gyilkossági ügybe keveredik, majd ezt követően megtudja, hogy közeleg egy nagyobb háború...

Fogalmam se volt, mit várjak ettől a könyvtől, ugyanis itt még csak az író nevét sem hallottam korábban. A borító elborzaszthatott volna, de a cím felkeltette a figyelmemet.
Már a kötet elején látszik, hogy egy első könyves író első könyvével akad dolga az olvasónak, mégis meglepő, hogy mennyire összeszedett, logikus írásról van szó. Gyorsan megismerkedünk a főbb szereplőkkel, a viszonyokkal, és máris egy akció közepén találjuk magunkat. Az író egyre jobban összecsomózza a szálakat, míg a végére olyannyira összegubancolódik, hogy aggódtam is, mikor az utolsó 20 oldalon még nem akadt megoldás. Azonban a kötet nagy előnye, hogy az író nem esik bele a végén a kapkodás hibájába, és a könyv lezárása olyan, amitől az ember rögtön rohanna a boltba a folytatásért.

Viszont, az is elmondható, hogy ami a végén a pozitívum, az sajnos az első 150-200 oldalon keresztül a könyv legnagyobb hátránya. Ennyi oldalra volt szüksége ugyanis az írónak, hogy levetkőzze azt, hogy kapkodjon, itt-ott átugorjon egy-egy apróbb részletet, ami miatt az olvasó nem ért bizonyos dolgokat. Noha a világot meglehetősen precízen próbálta kidolgozni - a maga szabályaival, különleges lényeivel, sajátságos struktúrájával -, mégis rengeteg kérdőjel maradt bennem utána, hogy ez mi lehet, az mi lehet, mert az utolsó betűkig nem derült ki számomra. Olyan, mintha néhány bekezdést kiszedtek volna belőle, itt-ott kihagy minket az író pár dologból, illetve, hogy hiányosan közöl ismereteket, ami a világának a működésének megértésében segédkezne: a szálak meg-megakadnak, majd újra felveheti őket az olvasó, mert itt-ott mintha egy-egy bekezdés hiányozna belőle...

A szereplők eléggé összetett figurák. A főhősnő semleges karakter maradt, tetszett benne, hogy egyszerre jó is, és rossz is, nem egy Mary-Sue-figura.
Jamon Mondoról persze tudjuk, hogy rosszfiú, viszont nem derül ki, hogy ebben a világban ő most alvilági figurának számít, vagy csak valakinek, akinek nagy a befolyása mindenki fölött. Így van ez a többi karakternél is, mint például Lang, és a többi vezéregyéniség.
Dark volt az a figura, akit egy ideig kedveltem a regény folyamán, jobban megfogott, mint a többiek. Sokszínű karakter, akárcsak a többiek, akiről nem lehet eldönteni, hogy mi a célja, jó, vagy rossz-e, amit csinál.

Összességében nézve jó könyv volt, olvastatta magát, és egyedül csak azok a kis ugrálások, meg egy-két apróbb logikai baki volt az, ami itt-ott megakasztotta, de szerintem a világa, és a karakterei miatt már megérte elolvasni... 

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger