Tiro Notes: Társas-lény (részlet)

Részemről kipusztulhatna a világ. Ilyen gondolatok öltenek testet bennem, ahogy átvágok a szűk sikátorokon. Egy mocskos, bűzlő város, amit elkezdett felemészteni a Nagy Sötétség csak azért, mert az Organik nem védték meg a Fényt.
- Russel - állok meg, és a társam egy beagle képében üget mellém, és úgy néz fel rám, mintha a következő pillanatban meg tudna szólalni. De nem tud. Russel nem képes beszélni semmilyen formában. Nem képes ugatni sem, és olyan, mint minden más Lény. A Lények csak önkéntelen reakciókra képesek, jellegzetes hangjuk elárulja őket, ami inkább fülsértő sípolásra hasonlít. - Válts alakot! - szólok rá, és magam elé képzelek egy pókot. Kisvártatva egy aprócska, fürge fekete pók mászik fel a lábszáramon, egészen a pólómig, aminek az ujjánál lyukad ki, és a csuklómon pihen le.
Nincs vesztegetni való időnk.
Egyesen előre rohanok, kisvártatva pedig találok még egy pár Organit. A leghátrébb álló rám néz, én pedig biccentek felé, és bekapcsolódom a hálóba.
Frankie, hol késtél? - hallok a fejemben egy méltatlankodó hangot, és azonnal felismerem Billt.
Jelentés: - szól közbe egy hivatalos hang, mielőtt Bill vagy én egy mindenki számára hallható beszélgetésbe elegyednénk. - A Nagy Sötétség elérte a városcentrumot, és hamarosan ideér. Az érkezése várható ideje: öt perc.
Oké, tehát öt percünk van kigondolni, mit fogunk kezdeni. Lenézek Russelre. A Lény idegességét küldi felém, érzem, ahogy bizsereg a bőröm, és végigáramlanak rajtam az érzelmei. Épp csak azt nem sikítozza a fülembe, hogy "baj, baj, veszély, menekülj!"
Amit tenni fogunk - hallom a vezetőnk jól ismert hangját a fejemben -, hogy visszamegyünk az időben, és rendbe hozunk mindent!
Nem lesz ehhez elég energiánk. A Lények fáradtak az egész heti harcoktól, és nem volt idejük újabb adag Löketre szert tenniük - mondja valaki, és elkapom a tekintetem Russelről, hogy a tömeget fürkésszem, vajon kihez tartozik ez a gondolatfoszlány.
Russel teljesen fel van töltődve, bár ez inkább annak köszönhető, hogy nem nagyon vettünk részt a Fényért folyó csatákban. Most mégis itt vagyok. Mégis kellek az Organiknak, hogy segítsek. Üzentek értem, és a város minden, kisebb Organijának is... Pech, hogy engem is a gyengék közé sorolnak.
Kört! Eldöntjük, hogy ki lesz az a trió, aki visszautazhat az időben! - küldi a vezér az utasítást, és azonnal alakzatba rendeződünk úgy, hogy a vezér a kör középpontja.
Úgy járkál a körön belül, mint egy ketrecbe zárt oroszlán, aki ki akar törni, majd megáll előttem.
- Te is velem jössz az időutazásra! - mondja ki hangosan és a mellettem magasodó fickóra bök, aki azonnal kiáll a sorból, belépve a körbe. Még sosem láttam előtte az Organit. Egy fehér egér ül a vállán, de nem érzem, hogy mennyi Löket lehet benne.
- A másik pedig... - és a kör másik oldalán egy fiatal lányra esik a választása, akinek a Lénye éppen egy kölyöktigris alakját vette fel.
Megfogjuk egymás kezét, hogy a kör teljes legyen, lehunyjuk a szemünket, és hagyjuk, hogy a vezér kiterjessze az egyik tagra az erejét, ami aztán láncreakcióként indul el tagról tagra bandukolva...