2012. február 6.

Peter S. Beagle - Az utolsó egyszarvú

Egyszer, még régebben egy könyvesboltot járva akadtam rá erre a kötetre. Új borítót kapott, impozánsabb betűkkel ráírva a szerző nevét és a könyv címét. Akkor azt gondoltam, ez egy mese, ami nekem biztos, hogy nem tetszene azok után, hogy már láttam kisgyerekként a belőle készült rajzfilmet (noha nemigazán emlékeztem rá), ami ugyanezt a címet viseli - mivel film után a könyv mindig különösen hat.
Végül egy antikváriumban megtaláltam a régi borítóval, és hagytam magam elcsábítani. Hogy előbbre került a listámon, az annak köszönhető, hogy Amadea olyan szép szavakkal ajánlotta, hogy olvassam el, mert jó. A hab a tortán az volt, mikor egy vizsgám előtt reggel küldött egy linket, és amíg a videót néztem, elfelejtettem a vizsga miatt izgulni.
Ezúton is köszönöm Amadeának az ajánlást, és azt a bizonyos videót!

Az egyszarvú békésen éldegél az erdejében, de egy nap ráébred, hogy jó ideje már senki sem látott unikornist, így elhagyja az élőhelyét, és elmegy, hogy megkeresse a társait. Egyedül azonban hamar kudarcot vall, mert nem sokkal azután, hogy kilépett a biztonságos erdőből, elkapják és mágikus ketrecbe zárják, hogy különlegességként mutogassák embereknek. Schmendrick, a bűvészkedő, esetlen varázsló azonban segítő kezet nyújt feléje, és kiszabadítja börtönéből a mesebeli lényt, hogy aztán együtt meneteljenek tovább, és megkeressék a többi egyszarvút. A varázsló csetlése-botlása miatt végül egy Cully kapitány nevű nagyot mondó útonállóhoz és csapatához vetődnek, akiktől szintén sikerül megszökniük, és egy Molly nevű nő is velük tart az útjuk során, hogy megkeressék a Vörös Bikát, aki Haggard király országában van, és köztudomású, hogy a Bikának köszönhetően tűntek el az egyszarvúak...

Bevallom, Peter S. Beagle neve számomra ismeretlen volt. Láttam ugyan a műveit a boltokban, de sosem éreztem különösebb késztetést, hogy bármit is olvassak tőle, úgyhogy nem is tudtam, mire számítsak, mikor elkezdtem olvasni. Ami azonban a borító alatt fogadott, teljesen megdöbbentett és levett a lábamról. Beagle világa egyszerű, mesés, és azonnal magával ragadott, amikor olvasni kezdtem, és minden egyes alkalommal olyan érzésem támadt, mintha kisgyerek lennék, akinek ezt esti mese gyanánt olvassák - mindegy, hogy délután olvastam, vagy reggel, minden napszakban ugyanezt váltotta ki.

A mese folyamán mindenki keres valamit. Schmendrick a varázserejét, az egyszarvú a társait, és az újabb és újabb szereplők mind-mind mást, így Lír herceg a hercegnőjét, Haggard király az összes egyszarvút, ez alól pedig az utolsó unikornis sem lehet kivétel. Miközben végigmegyünk az unikornis útján, találkozunk egy különös cirkusszal, és annak furcsa, elvarázsolt lényeivel, egy igazi hárpiával, útonállókkal, és még maga Robin Hood is színre lép egy látomás erejéig. Elérkezünk egy elátkozott városba, ami fölött egy kapzsi király uralkodik Haggard személyében.
Valóban igazi mese, ahol a Jó és a Gonosz összecsapásainak lehetünk tanúi, de aztán színre lép egy hős, mert az egy meséből sem hiányozhat, és jön, hogy igazságot szolgáltasson. Viszont, ez a hős nem éppen olyan, mint amilyennek a hősöket általában képzeljük...

Mindenkinek ajánlom, aki egy bájos tündérmesére vágyik. Kiváltképpen illeszkedik egy esős, borongós naphoz, mikor az ember legszívesebben csak a szoba melegében ücsörögne, és nem csinálna legszívesebben semmit...



(Alig várom, hogy Peter S. Beagle újra behálózzon és elvarázsoljon valamely művével.
És mivel ez Nimán fog múlni, a következő könyvem tőle legnagyobb valószínűséggel a Tamsin története lesz ;) )

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger