Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2012. február 26.

Tokaji Zsolt - Szólítsatok Brad Pittnek!

Miután olvastam a szerzőtől a Hova mennek a kacsák? című művét nem volt kérdéses az, hogy fogok-e még olvasni tőle, csak az, hogy vajon mit és mikor?
Aztán Timus, jó szokásához híven elvitt - saját felelősségemre - a "könyvparadicsomba" (Bp. Múzeum körút) és akkor találkoztam ezzel a kis kötettel sokadszor, de ismeretében azonban azt kell mondanom, hogy az álmok, ha beteljesülnek, néha nem olyan az ízük, mint amilyenre számítunk...

Főhősünk, Tokaji Zsolt ösztöndíjasként Kínába utazik, hogy eltöltsön ott egy "kis" időt. Hamar rájön, hogy ez neki nem fog tetszeni: lelakott, ótvar szobában kell laknia; nincs számára megfelelő kínai nyelvi kurzus - ugyanis pengéből vágja a kínai nyelvet -, mindezek mellett nem foglalkozhat azzal, ami igazán érdekelné.
Miután eltűnik az adminisztráció süllyesztőjében - vagyis papíron megszűnik létezni, nem hiányzik senkinek - nem jár be órákra, sőt, még egy forgatásra is elviszik. Főbb szerepet kap egy kínai szappanoperában, amiből aztán kicsit valóságosabb szappanopera is kerekedik, mikor egy felszarvazott férj nekiesik, mikor megzsarolja egy kiskorú, aki aztán felgyullad és még egyéb furcsaságok is történnek főhősünkkel. Végül a fiú úgy dönt, hogy idejekorán haza akar utazni Kínából, mert elege van, és még Magyarországon hagyott menyasszonya is tartogat számára valami meglepetést. Amíg azonban nem tud haza menni, el kell viselnie ezt-azt...

Azzal indítanám, ami igazán tetszett: nem sokat tudok a kínai kultúráról, mert eleddig a gasztronómián kívül más része nemigazán foglalkoztatott. Valamennyire tisztában voltam a hitvilágukkal, néhány törvényükkel, és ennyi. Aztán az író elkezdi elmesélni, hogy milyen is Kína "igazi arca", és ez valahogy magával ragadott - még akkor is ha helyenként túlzó, kerekítő, torzító. Ezek mellett itt-ott sikerült olyan humort belecsempészni a történetbe, ami megmosolyogtatott. Az egyik legemlékezetesebb számomra a kutyás szópoénos rész volt.

Viszont, azt kell mondjam, ezzel a kötettel most kivételesen nem azért haladtam lassan, mert nem állt módomban olvasni, hanem azért, mert sajnos a legtöbb helyen egyáltalán nem kötött le. Igazándiból, az egésznek nincs túl sok mondanivalója, amit a Hova mennek a kacsák? után hiányoltam.

1996 -ban járunk, amikor még annyira nem divat egyetemistának lenni, de már kezd elterjedni, hogy egyre többen diplomát szerezzenek. Főhősünknek akkora arca van a könyvben végig, hogy fogalmam sincs, egyrészt, hogy mire ez a nagy felvágás, másrészt pedig, hogy engedhették fel a repülőre? Ha a csomagjai nem is, az arca biztos, hogy átlépte a megengedett súlyhatárt. Csoda, hogy nem zuhantak le...
Többször kihangsúlyozza, hogy nem a külsejével hódít a lányok körében, hanem a szövegével. Amit végig irreálisnak tartottam, azok a bizonyos "hódítások" voltak. Főhősünk alig felszáll a repülőre, egy csajszi máris az ölébe mászik, egy kis aktus kedvéért. Nem tudtam elképzelni a jelenetet, mivel egy repülőn nagyon kicsi a hely ahhoz, hogy akárki csak úgy a másik ölébe másszon. Hárman ülnek egymás mellett, és már annak is lehet örülni, ha a saját térdünk elfér az előttünk levő ülés háttámlája mögött... nemhogy még egy csaj is az ölünkbe másszon egy kis kalandért.

Ez után sorra jönnek a lányok. A legtöbben csak úgy lesmárolják a főhőst, aztán fél oldallal később leírja, hogy megvolt neki. Van itt minden. Mikor már a 20. lány felcsinálásán is túl van főhősünk, elkezd új színt vinni a dugásokba, így szemtanúi lehetünk két fiú, egy lány párosításnak, illetve annak is, mikor csak két fiú van - bár, ott nem mennek el a végééig, mert főhősünk rájön, hogy nem szereti a fiúkat.

Mint említettem följebb, a főhősnek van egy menyasszonya. Alig elmegy Kínába a srác, máris felcsinál egy tucat nőt, és egy alkalommal, mikor a menyasszonya tesz rá utalást, hogy ő is lefeküdt egy pasival, a főhős kiakad, sajnáltatja magát stb... Ember, de hát az sehol nem számít, hogy ő legalább 10-szer annyi nővel csalta meg a menyasszonyát??? Nem értem, ha nő csinálja, miért nagyobb vétek, mint az, ha a pasi csinálja.
Szóval irreális volt, hogy pont mindig a csávó ágyába, zuhanyfülkéjébe, szobájába és egyéb helyeire vetődnek a lányok, és hogy utána kb. 10 perc és máris kupakolnak. Az meg, hogy egy felszarvazott férj bosszút akar állni, majd mégis a főhősünk veri le, kerül ki győztesen a harcból, neki meg csak a keze sérül egy kicsit, ismételten csak azt az üzenetet hordozza, hogy "nyugodtan csinálj rosszat, semmi következménye nem lesz, sőt, még te jársz jól, elvégre volt egy kellemes estéd egy férjes asszonnyal..."

Ezek után már csak némiképp lepett meg a 3 oldalnyi Káma-szútrába is beillő részletezés, hogy milyen pózokban lehet szeretkezni, és valamiért nem lepett meg, hogy azt is taglalja, melyik volt az ő kedvence, és melyik a lányé, akivel épp akkor és ott volt.

Mindezek mellett a logikai buktatók (a csávó jövőbe látó, az fix), és az események átugrálása majd későbbi felemlegetése (Bianca-effekt) sem kerüli el a sztorit.

Elmondható tehát, hogy a szórakoztató értéke minimálisra csökkent a könyvnek, inkább valami "pasiknak szóló dugáskalauz"- nak nevezném; a főhős jelleme irreális, és taszító, ahogy eszközként, szórakozásként játszadozik a nőkkel, és az érzéseikkel, de ha visszanyal a fagyi, az elmossa a száját, és máris ő lesz a szerencsétlen áldozat.

Szóval, a szenvedésem ezen könyv terén 418 oldalon tartott, és a lezáráshoz érve ismét megrökönyödtem, hogy az meg mi a végén? Ez most komoly, hogy így kellett lezárni? Csak egy nagy rakat kamaty, meg káromkodáshalom, aminek semmi sztorija, de még a tanulságot is lespórolják a végéről?

Összességében nézve a két pontot a Kínáról szóló részekért kapja, meg a néhány humoros jelenetért, ami sajnos nem oldalanként jelentkezik, hanem "elvétve". Semmi egyéb értékelhetőt nem találtam benne, mert bánatomra még a szórakozást is kispórolták belőle. Tényleg nem sírtam pirosra a szemeimet laponként a röhögéstől - pedig a borító szerint ennek kellett volna történnie -, hanem valóban elért általa a "kultúrsokk". Azt hiszem, a jövőben kétszer is meggondolom, próbálkozom-e még ehhez hasonló könyvvel...

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger