Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2012. február 27.

Timus élménybeszámolója: Richelle Mead Vámpírakadémiája, avagy egy iskola, ahova én is szívesen járnék… (NAGYON SPOILERES)

…azonban úgy tűnik, hogy Vaszilisza Dragomir (egy mora, azaz „jó vámpír” hercegnő) és Rosemarie Hathaway (az ő dampyr, azaz „félig jó vámpír, félig ember” testőre, pontosabban még csak testőrtanonca) sajnos nem annyira szívesen járnak ide. Mivel úgy gondolták, hogy Lissa élete veszélyben forog, ezért a biztonságos akadémiáról elszöktek és egy olyan nagyvilágban próbáltak elrejtőzni, amely hemzseg a morákra vadászó strigáktól („rossz vámpírok”). Mert ugye ez így ésszerű és logikus…

Habár két évig sikeresen bujkáltak, mégis elkapták és visszapaterolták őket a Szent Vlagyimir Akadémiára, ahol Lissa tovább tanulhatta a varázserejének használatát, hogy idővel az öt elem (tűz, víz, levegő, föld és lélek) valamelyikére specializálódhasson, míg Rose tovább gyakorolhatta a fenekek szétrúgását, hogy később Lissa tökéletes testőrévé válhasson.
A történet nem lenne kerek anélkül, hogy el ne áruljam, hogy Rose „árnyékcsókolta”, ami annyit jelent, hogy egy különleges, ám sajnos egyirányú (csak odafele működő) kapcsolat jött létre közte és Lissa között, amikor a mora lány évekkel ezelőtt egy súlyos balesetben „véletlenül” visszahozta őt az életbe a mágia segítségével. Ezen köteléknek köszönhetően „belelát” Lissa gondolataiba, érzi, amit a lány érez, és befolyásolni tudja a hangulatát.
Vérfrissítésnek itt egy kis összefoglaló a könyvekből:


Első rész (mpírakadémia)
A folyton engedetlen, nagyszájú és öntörvényű Rose büntetésként megkapja mentorának Dmitrij Belikovot (na, egy ilyen büntiért én is bármikor megszöktem volna), a szintén dampyr „félistent”, aki tökéletes fegyelemmel és profizmussal próbálja megtanítani Rose-t arra, hogyan válhat kiváló testőrré… És még másra is szívesen megtanítaná, azonban a köztük lévő „hatalmas” korkülönbség (7 év, no comment gyerekek, no comment…), illetve a tanár-diák kapcsolat miatt érzelmeiket nem engedhetik szabadjára. Vagy mégis? De ne szaladjunk ennyire előre.
Ahogy visszarázódnak a lányok az iskolai életbe Lissa Christian Ozerához, Rose pedig Mason Ashfordhoz kerül egyre közelebb és együtt próbálnak válaszokat találni Lissa különleges képességére, mellyel gyógyítani képes, illetve próbálják megakadályozni azt, hogy rajta is elhatalmasodjon a bűbáj használata miatt az őrület és a depresszió.
Mindeközben valaki (nevezetesen Viktor Daskov, Lissa nagybátyja) a háttérből Lissa képességét szeretné a saját javára fordítani, ezért nem átall olyan elvetemült lenni, hogy elraboltassa Lissa-t az iskolából, és kényszeríti rá, hogy meggyógyítsa őt a halálos betegségéből. A mentőakció természetesen sikerrel zárul és Viktor Daskov börtönbe kerül.

Második rész (Dermesztő ölelés)
Egyre több strigatámadás történik. Az otthonaikban mészárolják le a 12 királyi család tagjait a házuk védővarázsának megtörésével, szervezett támadások keretében. Először egy Badica, majd egy Drozdov család esik áldozatul, melynek hatására kiütköznek a véleménykülönbségek, hogy hogyan kellene a morák védelmét biztosítani.
Egyesek szerint biztonságos helyekre kellene tömörülniük, mások szerint a dampyr testőröket fiatalabb korukban kellene munkába állítani, míg egy harmadik csoport szerint a morák is felvehetnék a harcot a strigák ellen, többek között a mágia segítségével.
Megismerkedhetünk Adrian-nel, Rose legújabb „rajongójával”, aki üde színfoltja lesz a sorozatnak.
Kiderül, hogy a strigavándorcsoport Spokane-ben van, ezért Mason, Eddie és Mia elszöknek strigákat ölni, Rose és Christian pedig utánuk mennek, azonban az akció balul sül el és a strigák fogságába kerülnek. A menekülésük során pedig elveszítik Masont.

Harmadik rész (A halál csókja)
Sor kerül Viktor Daskov meghallgatására, melynek keretében Rose, Lissa, Eddie és Dmitrij is elutazhat a Mora Királyi Udvarba a tárgyalásra, amelyen Viktort életfogytiglanra ítélik.
Mindeközben a diákok egy része a Mână csoport keretében titokban a bűbáj használatát gyakorolja az akadémia egy kieső területén, ezzel tudtukon és akaratukon kívül meggyengítik az iskolát védő mágikus védvonalat, így a strigák megtámadják az iskolát. Sokakat megölnek, illetve 13 morát és dampyrt elhurcolnak egy közeli barlangba. A kiszabadításuk több-kevesebb sikerrel jár, azonban… …Dmitrijt strigává változtatják.



Negyedik rész (Véres)
Rose az akadémiát és Lissa-t hátrahagyva elindul Oroszországba, hogy megkeresse Dmitrijt. Egy kis időt tölt „Gyimka” családjánál, majd hamarosan sikeresen rá is talál Dmitrijre, aki természetesen foglyul ejti őt (mert ugyebár eddig is „félisten” volt, strigaként pedig még erősebb, basszus, Rose, mégis mire számítottál?).
Rose Dmitrij vérszajhája lesz, vagyis hagyja, hogy szex közben a vérét igya és az endorfinok hatására ez boldogsággal tölti el. Azonban egy idő múlva sikerül mégis megszöknie és megölnie Dmitrijt… Vagyis mégsem…


Ötödik rész (Örök kötelék)
Rose, Lissa és Eddie kiszabadítják Viktor Daskovot a börtönből, mert szükségük van rá, hogy megtalálják az öccsét, Robert Dorut, aki lélekmágus és akinek segítségével esetleg visszaváltoztathatják Dmitrijt dampyrrá. Miután megtalálták sikeresen hagyják megszökni őket.
Dmitrij és csapata elkapja Lissa-t és Christiant, csalinak használva őket. A mentőakció során Lissa egy lélekkel átitatott karóval leszúrja Dmitrijt, aki visszaváltozik dampyrrá. Börtönbe vetik, mert nem hisznek a „csodával határos” visszaváltozásában, de miután bebizonyosodik, hogy tényleg visszaváltozott kiengedik. Teljesen elfordul Rose-tól és csak Lissa létezik számára, aki megmentette. Csak akkor tér vissza a „régi” Dmitrij, mikor Rose-t letartóztatják Tatjana királynő meggyilkolásának vádjával.

Hatodik rész (A végső áldozat)
Dmitrij, Adrian és Abe (Rose „apukája”) kiszabadítják Rose-t a börtönből. Rose Dmitrij-vel és Sydney-vel (alkimista) együtt bujkál, az Őrzőknél találnak menedéket (nomád körülmények között élő morák).
Tatjana királynő halálát követően zajlanak az új uralkodó megválasztásának próbái, melynek a köteléken keresztül lehetünk tanúi. Lisa-t is jelölték uralkodónak, zavarkeltés céljából, ugyanis családja „utolsó” tagjaként nem válhat királynővé… Azonban Rose-nak tudomása van róla, hogy létezik egy féltestvére valahol, így ahelyett, hogy a nyugton ülne a popsiján, a többiekkel együtt elindul megkeresni a titkos féltestvérét, valamint próbálják megtudni, hogy ki lehetett Tatjana igazi gyilkosa.
Rose-k sikeresen megtalálják a féltesót (Jill Mastrano) és mivel Lisa az összes próbán kiállta, és a nép is támogatta, így végül ő lesz a királynő, valamint azt is sikerül kideríteniük, hogy Tása Ozera ölte meg a királynőt a korhatáros törvény miatt…
Minden jó, ha a vége jó, Rose megint összejön Dmitrij-vel.

Oké, miután mindenkinek megvolt az összes spoiler, most már jól érzem magam, szóval kezdhetünk…

Nekem nagyon tetszett és ötletesnek találtam, hogy nem csak azt láthattuk, hogy Rose-zal mi történik, hogy ő mit gondol, hanem a köteléken keresztül Lissa érzéseit, gondolatait is megtapasztalhattuk, valamint ezáltal párhuzamosan egy másik helyen történő események szem- és fültanúi lehettünk. Ezzel sikerült bennfentesekké tennie minket az írónőnek, olyan információk birtokába jutottunk, melyekről egyébként nem tudhatnánk, így bolondítva meg a történet vezetését, melyet egyébként csak egy nézőpontból láthattunk volna.
Szintén egy kis üde színfolt volt, hogy Adrian be tudott férkőzni Rose álmaiba, így privát kis beszélgetéseket tudtak folytatni olyan helyzetekben is, amikor egyébként nem lett volna rá mód, mert Rose vagy fogságban volt, vagy menekült, vagy csak éppen elfelejtették, hogy létezik mobiltelefon is…

A szellemekkel való kapcsolat akár még jó is lehetett volna, de logikátlan volt. Mert ha azt vesszük, hogy azok tudnak a szellemekkel kommunikálni, akiket „megérintett a halál”, akkor Rose-nak már azóta kapcsolatban kellett volna állnia velük, mióta Lissa megmentette az életét, pontosabban visszahozta a halálból. Ennél közelebb szerintem nem is kerülhetett volna a túlvilághoz, mégis csak akkor kezdi el látni a szellemeket, mikor Mason meghalt. Ezek szerint az megrázóbb volt számára, mint a saját halála…

Szeretem, mikor egy sorozatban olyan fordulatokkal találkozom, amelyek izgalommal töltenek el, szívdobogást okoznak és görcsbe rándul tőlük a gyomrom, persze jó értelemben. Mivel igyekszem minél kevesebb infót megtudni a könyvekről, ezért általában sikerül olvasás közben megkapnom ezeket a „váratlan” pofonokat, viszont itt a harmadik rész végén egyenesen egy balhorog-jobbegyenes kombinációba futottam bele Dmitrij strigává válásával, aminek KO lett a vége…

Tökéletes időzítés volt, egy remekül kivitelezett csavarintás, bár még a történet nem laposodott el számomra. Az írónő nem félt hozzányúlni egy fő karakterhez, ráadásul úgy, hogy az véglegesnek tűnjön. Mondanom se kell, hogy miután bedobtam a türcsit és kivonszoltak a ringből, első feladatom volt, hogy az összes információt begyűjtsem a sorozat folytatásáról, mert úgy voltam vele, hogy ennyire nem lehet elvetemült az írónő… Ez volt eddigi első és egyetlen poéngyilkos akcióm, de legalább megnyugodtam, hogy nem, tényleg nem volt ilyen alávaló, és gyönyörűen megoldotta ezt a problémát is a lélekkel megbűvölt karó ötletével. Ügyes.
Kicsit fura volt, és nem is sikerült teljesen megszoknom, hogy a strigák gondolkodnak, beszélgetnek, úgy élnek, mint bárki más és nem csak pusztán állatok módjára gyilkolásznak, mindenkit megölve, aki csak az útjukba kerül. Én legalábbis ezt vártam tőlük. Ezt vártam Dmitrij-től is, miután átváltoztatták, ennek ellenére nem volt vele különösebb gondom. Nem zavart, nem idegesített a viselkedése, hellyel-közzel önmaga maradt, jól elvoltak Rose-zal, elfogadtam ezt az egész helyzetet.
De mikor visszaváltozott dampyrrá és egy nyámnyila rinyagép lett belőle, aki infantilis indokokkal eltaszította magától Rose-t… Juj! Na, akkor szívem szerint én döftem volna le, csak hagyja már abba az önmarcangolást és picsogást. Mint egy tinicsitri, komolyan mondom…
Megértem én, hogy amin keresztül ment az rettenetes, a gondolatai, emlékei, tettei fájdalmat okoztak neki, de könyörgöm, így nem viselkedhet egy olyan valaki, mint ő. Nem és kész.
Mikor aztán Rose bajba került, és kiállt érte, na, ott megkönnyebbültem, hogy talán végre megint a régi önmaga lesz, és bár teljesen nem is kaptam vissza az eredeti Dmitrij-t, már legalább normálisabban viselkedik.
Csodáltam Adrian kitartását, mellyel Rose szerelmét igyekezett elnyerni, de sajnos sejthető volt, hogy ez nem fog neki sikerülni és majd megszakadt érte a szívem. Közte és Rose között nem éreztem, hogy ott tombolt volna a szenvedély, az egymás iránti vágy, és Rose akárhogy is próbált beleszeretni Adrian-be, úgy esélytelen volt, hogy közben Dmitrij-t akarta minden porcikájával.
Bár a sorozat lezárásaként egy kissé meseszerű befejezést kaptam, olyan „Boldogan éltek, míg meg nem haltak…” feelinget, igazság szerint nem reklamálhatok. Talán csak azért, mert lemaradt, hogy
VÉGE

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger