Karen Marie Moning - Álom és valóság (Tündérkrónikák 2)

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző kötet abbamaradt. Rögtön a bevezetőben kapunk egy (szájbarágós) "az előző rész tartalmából" epizódot, ami az első fejezet bizonyos megjegyzéseibe is beférkőzik. Mac nekiállja elmesélni, hogy kit honnan ismer, mi történt vele eddig Dublinban, majd elkezd kitérni új problémák felé. Valaki merényletet követ el a lány ellen a könyvesboltban, míg ő alszik. Macnek V'lane segítségével sikerül kiszabadulnia a szorult helyzetből, de egy egyezség miatt a tündérherceg később mást is tartogat számára.
 O'Duffy felügyelő, aki a lány nővérének halálában nyomozott, rábukkan a térképek titkára, és alig, hogy elmeséli Macnek, meggyilkolják. A nyomozó, aki az ügyet kapja Macet azzal gyanúsítja, hogy O'Duffy szeretője volt. Mac gyanítja, hogy a férfit nem véletlenül és nem akárki ölte meg, hanem maga Barrons. Hogy ne legyen egyszerűbb Mac élete, felbukkan Derek O'Bannion, Rocky O'Bannion testvére, aki testvére gyilkosát keresi, és bosszúra szomjazik. Ezek mellett felbukkan egy nem is olyan régi ismerős, akinek szintén rálépett már Mac a tyúkszemére, és ő is bosszút forral, ahogy még sokan mások. Még szerencse, hogy ott van Barrons, akire mindig lehet számítani. Vagy mégsem...?

Mit mondhatnék? Kezembe ragadt. Az elejétől a végéig egyszerűen odáig voltam érte. Először is: több akció jellemzi, mint az első kötetet, és mégsem válik kárára. Ezek mellett sokkal többet tudunk meg a világról, a szabályairól, és Barronsról is. Mivel ez egy második rész, választó pont, hogy vajon az írónőnek sikerül szinten tartani a sorozatot, vagy csak egy kötet erejéig alkotott valami remekművet. Azt kell mondjam, Moning ezen kötete jobban tetszett, mint az első. Lehet, hogy a több fordulat, lehet, hogy a "régi szereplők új köntösben" dolog, vagy éppen Mac fejlődése miatt, nem tudom.

Mac sokaknak a tyúkszemére lépett az első kötetben, de ebben a részben szerez még a listára pár nevet, akik el akarják tenni láb alól. Még több érdekességgel szolgál az, hogy V'lane belekontárkodik a dolgokba, mikor alkut köt Mackel. Elkezdett tetszeni a Mac/V'lane szál is, a maga humorával, ahogy V'lane játszadozik, Mac pedig van annyira erős, hogy ne hagyja magát. Barrons reakciói is némileg megváltoztak, az írónő több vibrálással fűszerezte meg a dolgokat, éppen ezért több "felfűtött" jelenettel találkozhatunk. Mégsem ezen részek azok, amikről főleg szól a könyv, hanem valóban a nyomozás a lényeg. Moning remekül ért hozzá, hogy tartsa meg az egyensúlyt, hogy ne billenjen át a kötet valami pornós románcos ponyvába.
Továbbra is kedvenceim voltak a Mac/Barrons jelenetek, és a néma párbeszédek, az írónő humora, a szarkazmus, és a szálak keverése. Mac naiv kislányból jelentős fejlődésen megy keresztül öltözködési és gondolkodási szinten. Mac követ el hibákat, mint ahogy az emberek a valós életben, és Moning nem egy újabb Mary-Sue karaktert alkot, hanem egy reálisabb főhősnőt, aki próbál erős lenni, és néha sikerül is neki, néha nem - amitől még emberibbé válik.
Moning tudatossága és precizitása ebben a könyvben sem veszik el, és Mac kiszólásai a könyvből szintén piros pontot érdemelnek ugyanúgy, ahogy az első kötetben is.

Csak áradozhatnék, hogy minden soráért odáig voltam, hogy meglehetősen remek könyv, és rengeteg kedvenc jelenetem akadt (pl.: Mac föld alatti kalandja a végén, a "tetoválós" rész és még sorolhatnám tovább).

Moning tud írni, az első két kötet után pedig nem hiszem, hogy a sorozat mély pontra juthat. Ritkán olvasok olyan remek sorozatokat, mint amilyen ez is. Mindenkinek ajánlva, aki szereti a fantasyt, a tündéreket, a misztikumot, a nyomozást és persze a humort...