A kaland folytatódik - ezúttal végre mindkét világban. Mind a két világ ugyanis a feje tetejére áll. Míg a valós világban az elektronika, addig a másik világban a mágia mond csődöt.
A valós világban valaki hamis hírt terjeszt, minek hatására egy hackelés következményeként vírus kerül az iskola számítógépes rendszerébe. Nem tudni, hogy ki és miért áll a háttérben, mindenesetre hőseink életveszélyes helyzetbe keverednek ezáltal.
A varázsvilágban sem jobb a helyzet. Visszatér ugyanis Tűzvész, a sárkány, akit megfosztottak az erejétől - de sikerül visszaszereznie azt. Egy aljas csellel elszabadít valamit, ami ősi, misztikus, és vastagon átitatja a fekete mágia. Themisztoklész próbálja megoldani mindkét oldal problémáját, és hihetetlen módon képes kapcsolatba lépni a való világban levő hőseinkkel.
Mit is mondjak? Amilyen rövid, annyira sántít. Még mindig toporog a történet, és ha Rebekán múlik, a Peer örökre az árnyékvilágban marad. Kezd egyre érthetetlenebbé válni a tükör témája, amiből hol egy kisebb szilánkot, hol egy nagyobb darabot láthatunk. Ezek szerint, ha könyvenként egy szilánkot talál meg Rebeka, akkor kismillió, meg egy kötet is lesz, vagy egy fél tükröt talál majd valamelyik gardróbban?
A tükör kérdése mellett ott van, hova tűnt a második kötetből a varázsvilág, és mi okozta azt, hogy a két világ kapcsolatba tudott lépni egymással pont most?
Egyre több dolog adódik egyébként, ami a világ kidolgozásában meglehetősen furcsán hat. Kezdjük a varázsvilággal. Tűzvész elvesztette az erejét, és az apja adja vissza neki. Majd később előkerül, hogy az ifjú sárkányfi ugyanazokat a képességeket birtokolja, mint az apja. Ezek szerint a sárkányok is egyfajta varázslók, akik csak úgy meg tudják szüntetni a legerősebb átkokat? Themisztoklésznek nem sikerült volna levennie az átkot, erre jön egy sárkány, pislog kettőt, és huss... Themisztoklész legerősebb átka úgy lett elfújva, mint falevél a lenge szellőben.
Aztán itt van a szilánk kérdése. Nemár, hogy a naaaagy varázsló nem veszi észre, hogy az a szilánk, amit kap sötét(!!!) színű. És két másik társa sem veszi észre, pedig elvileg több szem többet lát...
A másik világban is peregnek az események. Ott az volt mókás, hogy egyik embert gyanúsítják, miközben senkinek sem tűnik fel, hogy a másik csinálta a szemük előtt. Szamanta ugyanis, hogy megcsinálja a számítógépet, ami tönkre ment, bedug egy lemezt - aminek a tartalma egyébként bajt okoz. Hirtelen senkinek sem jut el a tudatáig ez a dolog. Ott mentegetőzik a lány, hogy ő nem ért a számítógépekhez, holott előtte lazán odavágódott, hogy "menő vagyok, meg tudom csinálni".
Az iskola védelmi rendszerét erős túlzásnak találtam, hiszen egy átlag betörőt sem lehet kivégezni - éljen a demokrácia, a halálbüntetés tilalma, stb... Erre fel kapunk egy olyan rendszert, ami túszul ejti a csapatot, és attól kell rettegniük, hogy mikor végzi ki őket - mintha csak a Kaptár című filmben lennének.
Egyedül az a jelenet tetszett az egész könyv folyamán, ahogy a varázsló és Rebeka kapcsolatba léptek, és ahogy a mágusnak el kellett magyarázni, mit jelent az, hogy számítógép, meg a többi kütyü, amit a varázsvilágban nem használnak.
A mesés jelleget még mindig sikerült megtartania, de már inkább a főbb szereplőkön van a hangsúly, így a lények java nem is kerül elő - amit azért sajnálok, mert így hiányzik valami. Például nem látunk tanórákat - pedig mind a két világban egy-egy iskolában vagyunk -, nincsenek kidolgozva rendesen a karakterek, és olyan csetlő-botló az egész, amolyan majd-csak-lesz-valahogy alapon...
Ezek után elmondható, hogy meglehetősen félbehagyták nem csak a sorozatot, de a történet folyását is, pedig ezek után érdekelne, honnan kerül elő az a fél-tükör, amin keresztül megmenthetik Peert. Igaz, az sem derül ki, hogy ez valami hatalmas álló tükör, vagy egy kisebb kézitükör.
Mindenesetre ennél azért többet vártam volna az első kötet ismeretében. Talán egyszer eredeti nyelven felcsapom a folytatást, de egyelőre elég volt...
Egyre több dolog adódik egyébként, ami a világ kidolgozásában meglehetősen furcsán hat. Kezdjük a varázsvilággal. Tűzvész elvesztette az erejét, és az apja adja vissza neki. Majd később előkerül, hogy az ifjú sárkányfi ugyanazokat a képességeket birtokolja, mint az apja. Ezek szerint a sárkányok is egyfajta varázslók, akik csak úgy meg tudják szüntetni a legerősebb átkokat? Themisztoklésznek nem sikerült volna levennie az átkot, erre jön egy sárkány, pislog kettőt, és huss... Themisztoklész legerősebb átka úgy lett elfújva, mint falevél a lenge szellőben.
Aztán itt van a szilánk kérdése. Nemár, hogy a naaaagy varázsló nem veszi észre, hogy az a szilánk, amit kap sötét(!!!) színű. És két másik társa sem veszi észre, pedig elvileg több szem többet lát...
A másik világban is peregnek az események. Ott az volt mókás, hogy egyik embert gyanúsítják, miközben senkinek sem tűnik fel, hogy a másik csinálta a szemük előtt. Szamanta ugyanis, hogy megcsinálja a számítógépet, ami tönkre ment, bedug egy lemezt - aminek a tartalma egyébként bajt okoz. Hirtelen senkinek sem jut el a tudatáig ez a dolog. Ott mentegetőzik a lány, hogy ő nem ért a számítógépekhez, holott előtte lazán odavágódott, hogy "menő vagyok, meg tudom csinálni".
Az iskola védelmi rendszerét erős túlzásnak találtam, hiszen egy átlag betörőt sem lehet kivégezni - éljen a demokrácia, a halálbüntetés tilalma, stb... Erre fel kapunk egy olyan rendszert, ami túszul ejti a csapatot, és attól kell rettegniük, hogy mikor végzi ki őket - mintha csak a Kaptár című filmben lennének.
Egyedül az a jelenet tetszett az egész könyv folyamán, ahogy a varázsló és Rebeka kapcsolatba léptek, és ahogy a mágusnak el kellett magyarázni, mit jelent az, hogy számítógép, meg a többi kütyü, amit a varázsvilágban nem használnak.
A mesés jelleget még mindig sikerült megtartania, de már inkább a főbb szereplőkön van a hangsúly, így a lények java nem is kerül elő - amit azért sajnálok, mert így hiányzik valami. Például nem látunk tanórákat - pedig mind a két világban egy-egy iskolában vagyunk -, nincsenek kidolgozva rendesen a karakterek, és olyan csetlő-botló az egész, amolyan majd-csak-lesz-valahogy alapon...
Ezek után elmondható, hogy meglehetősen félbehagyták nem csak a sorozatot, de a történet folyását is, pedig ezek után érdekelne, honnan kerül elő az a fél-tükör, amin keresztül megmenthetik Peert. Igaz, az sem derül ki, hogy ez valami hatalmas álló tükör, vagy egy kisebb kézitükör.
Mindenesetre ennél azért többet vártam volna az első kötet ismeretében. Talán egyszer eredeti nyelven felcsapom a folytatást, de egyelőre elég volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése