Simone Elkeles - Tökéletes kémia (Perfect Chemistry 1.)

 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Szürke Farkas (Greylupus). Elment egy molytalálkozóra, ahol ajánlgatott egy könyvet. Egy három betű nevű egyén figyelme is felkeltődött a kötet iránt. Volt egy Tökfej, aki elment egy dedikálásra. Aztán fogta, és feladta postán - megkockáztatva, hogy pár nappal később esetleges halláskárosodást szenved.

Így sikerült, hogy hozzám került egy Simon Elkeles-féle Tökéletes kémia, melyben most már az írónő aláírása mellett  ott szerepel egy aprócska üzenet is...

Maga a könyv tényleg olyan, mint mondják: tökéletesen kémiás. Ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy Brittany (barátoknak csak Brit) végzős évei első napjára készül a gimiben. A 18 éves lány élete a külvilág számára tökéletes: tökéletes, szőke haj, kék szemekkel, extravagáns rucikkal, mindig tökéletes sminkkel és manikűrrel.

Eddig teljesen olyan, mint minden sallangos amerikai regény. Aztán jön a kerettörténet, hogy az északi és a déli oldal szülöttei háborúban állnak egymással. Ez meg már egy kis Rómeó és Júlia adalék - csak ott két család, nem pedig két városrész harcát látjuk. Persze Brit egy pomponlány, és mint minden amerikai tinifilmben, neki is kötelező jellegű a focicsapat kapitányával járni. Eddig a kép szép és jó, ők az iskola álom párja, akik tökéletes egységet alkotnak.

Aztán rögtön az első napon Brit majdnem elüt egy motoros fiút, Alejandro Fuentest, aki mögött Carmen Sanchez ül. Alejandro (vagyis mindenkinek csak Alex) bandatag, a Latin Vér csapatába tartozik. Egy olyan bűnbandáéba, akik drogkereskedelemmel és gyilkolással foglalkoznak. Alex a ranglétra (mondhatni) alján topog, mégis rettegnek tőle az iskolában.

Mikor Brit kiáll vele szemben, mindenki lélegzetvisszafojtva figyeli a jelenetet. Ha ez nem lenne elég, Brit és Alex kémia társak lesznek. A tanterem az állandó csataterükké válik, a lőporos levegőben pedig tanáruk próbálja a sheriffet alakítani.

A két világ azonban minduntalan összeütközik, viszont a viszonyok egyre inkább kezdenek átrendeződni. Mindenkiben változás megy keresztül,a kapcsolatok megváltoznak, összekuszálódnak, és már nem lehet tudni, ki kiben bízhat, ki a barát, és ki az ellenség valójában.

Ezek mellett Alex humoros beszólásai még színesebbé teszik a kötetet, illetőleg előfordulnak helyzetkomikumok, miközben a párosunk harcol egymás ellen.

A szokásos elemek, mint a gyilkosság, az árulás, a szerelemi háromszög, és a szex persze innen sem hiányozhat, de mégis úgy oszlik el a könyvben, hogy egyáltalán nem zavaró, mennyi sablon csúszik bele, mert maguk a szereplők teszik igazán varázslatossá az egészet.

A Fuentes testvérek
(Forrás: Fanpop.com)

Brittany úgy lép be a képbe, mint egy tökéletes Barbie baba, akinek látszólag mindene megvan. Az életében azonban van valami, amit el akar takarni: Shelley nevű nővére. Jobban gondoskodik a nővéréről, mint bárki más, talán ő szereti a legjobban, ő az egyetlen, aki odafigyel rá, még a szülei sem foglalkoznak annyit Shelleyvel, mint Brit. A nővér ugyanis Little kóros, és képtelen magáról gondoskodni. Brit anyja folyton a tökéletességre inti a lányát, hamar kijön a sodrából, és még az ápolókat sem tanítja be Shelley mellé. Apja munkamániás, még haza sem ért, de ott folytatja a munkáját, ahol abbahagyta, úgyhogy nem sok vizet zavar (gyereknevelés tekintetében sem). Ezt az idill nélküli családot próbálja véka alá rejteni Brit, hogy mások ne lássák, mennyire nem tökéletes az élete, és a látszat fenntartásáért mindent megtesz - ha kell még azt is megválogatja, kivel mutatkozik, és hol.

Alex bandatag. Ha meg akarja védeni a családját, nem tehet mást, vagy bármikor bánthatják az anyját, vagy a testvéreit. Apját megölték a szeme láttára, de nem tudja, ki tette. A bandának adóbehajtással foglalkozik, míg a családja eltartása miatt kénytelen egy autószerelő műhelyben dolgozni. Mégis a felettébb rossz fiút kell alakítania, ami miatt bármi történik az iskolában, mindjárt őt veszik elő. Állandóan pisztollyal járkál, azt beszélik róla, hogy többször letartóztatták, és drogozik is.

A két fiatal fokozatosan kezd belátni egymás páncélja mögé, és ahogy kezdik lejjebb engedni a kardjaikat, egy gyönyörű történet bontakozik ki: elkezdenek felnőni.

Noha a romantikus könyvek többségben nem a zsánereim, ebből a könyvből 400 oldalt elviseltem volna még. Azt hiszem, kovalens kötéssel az ujjaimhoz ragadt.

Az epilógus pedig a történet ismeretében meglehetősen frappáns befejezése az egésznek. Kerek, egész történet, ami után nem hiányozna folytatás. Viszont Elkeles úgy gondolta, hogy a 3 Fuentes fiú történetét a legnagyobbétól a legkisebbé felé haladva meg fogja írni, így még hátra van 2 testvér.

Cukormáz és romantika ide, vagy oda, nem tudom megmagyarázni, miért is ragadott ennyire magával a történet. Talán az írónő remek stílusának, és a "rosszfiús" alakjainak, az érző, emberi figuráinak köszönhető. Az etnikai hovatartozás, a család megbecsülése, a feltétel nélküli szeretet, a megbocsátás hatalma, és még sok ezekhez hasonló téma előfordul a lapokon. A legnagyobb tanulság pedig talán az: becsüld meg az életedet, ne érdekeljen, mások mit gondolnak, csak légy boldog, és becsülj meg minden jót, amit kaptál.

Egyetlen negatívumot tudnék kiemelni az egész olvasás folyamán: a rengeteg spanyol kifejezés miatt folyton hátra kellett lapozgatnom ahelyett, hogy az oldal alján jelent volna meg láblécben a szöveg fordítása. Így viszont állandóan ki kellett szakadnom a történetből, hogy ha adott résznél csak spanyolul beszéltek, ott is kikeresni, hogy a 3 oldal melyikén van az adott kifejezés, majd vissza előre. Meglehetősen körülményes olvasás közben ide-oda kapkodni a könyvben, hogy értse az ember, miről van szó.

Összességében nézve olyan, mintha a Romeo és Júlia világába belekeveredtek volna S.E.Hinton kívülállói, és a két családot megtanították volna, hogyan kell igazi amerikainak lenni, viszont a gengszter tanokra csak a Montaguek lettek volna fogékonyak.