Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2014. augusztus 14.

Katherine A. Applegate - Az összecsapás (Animorfok 3.)

Az előző kötet némileg lohasztotta a lelkesedésemet a sorozattal kapcsolatosan. Rengeteg húzást találtam indokok nélkül hagyva.
Miután megírtam a posztot, tovább kezdtem gondolkozni ezen az igen egyszerű történeten, és rájöttem, hogy van még valami, amit az eddigi kötetek nem magyaráztak meg. Vártam, hogy talán majd a harmadik részben lesz ezzel kapcsolatosan valami, de nem volt, úgyhogy lerántom a leplet a nagy kérdésről...

Előtte viszont írnék egy keveset arról, mivel találkozunk ebben az esetben a borító alatt. Tobias fejével - többek között. Ezúttal a madártestben rekedt gyerek mesél. Megtudjuk, milyen egy ölyv élete, hogyan telnek a mindennapjai.

Az első két kötetben furcsállottam, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy ez a gyerek egyik napról a másikra eltűnik. Arra vonatkozóan kapunk logikus magyarázatot, hogy a nevelőinek (a nagybátyjának és a nagynénjének - ugyanis szülei már nincsenek) miért nem hiányzik, de hogy a Rendszer sem keresi, efelett képtelen voltam szemet hunyni. Nem megy iskolába, és sem a nagynéni, sem a nagybácsi nem kap róla értesítést, hogy a gyerek "lóg" a suliból... Amerika, a lehetőségek hazája.

Szóval, megtudjuk, hogy Tobiast a barátai tartják életben. Szállást adnak neki egy padláson, ételt visznek neki. Tobiasnak el kell magát foglalnia nap közben, míg társai iskolában vannak. Ilyenkor kémkedik, röpköd mindenfele, majd kezdődnek az akciók.

Tobias a sorozatban
Rögtön a könyv elején belefutunk abba, amint Tobias kiszabadítja egy kalitkába zárt sorstársát, majd Rachel elefánt alakban beront egy forgatásra, úgyhogy élő adásban nézheti meg mindenki, ahogy két állat kiszabadít egy madarat... A felelőtlen akciózásra bárki felfigyelhetne, erre ilyesmivel mulatják az időt ahelyett, hogy a jerkek nyomába szegődnének.

Persze nem ez az egyetlen értelmetlen időhúzásuk. Tobias ugyanis a szabadidejét spontán röpködésre használja, miközben jön egy űrhajó, amiről egyszerűen csak érzi, hogy a jerkekhez tartozik. Ezt meg is osztja társaival (akikben felmerül a kérdés, hogy biztos egyáltalán, hogy jerk űrhajóról van szó?). Hisznek Tobias megérzésében, ami beigazolódik, és ezzel együtt megtudnak (végre!!!) egy fontos dolgot a jerkekről.

Közben Tobias kezdi elveszteni az identitását. Miután társai majdnem félig állat félig ember bőrben ragadnak, Tobiasban elkezdi átvenni az irányítást a madár énje kezdi átvenni az irányítást. Nem is akarja igazán visszavenni a kontrollt, így napokra eltűnik, miután véletlenül levadászott egy kis rágcsálót - ami mély depresszióba sodorja. Mindenáron szeretne újra ember lenni.

Ez a kötet lényegében erről a küzdelemről szól: Tobias megpróbálja elfogadni a kialakult helyzetet, és megtalálni önmagában az embert, még ha madár testben is ragadt. Ez volt az a vonulat, ami kifejezetten tetszett a könyvben. Sokan próbálnak megbirkózni azzal a tudattal, hogy valamilyen testbe születtek, és nehezen viselik ezt el. Igaz, hogy esetünkben Tobiasnak egy madár agya és tudata ellen kell megvívnia a harcot, de az embernek, aki valamilyennek látja magát, megvannak a saját, belső démonai.
Tobias mellett ott állnak a barátai, akik minduntalan emlékeztetik rá, hogy ő ember, és úgy is gondolkodik, hogy a madár énje sosem fogja átvenni a hatalmat fölötte. Várják, hogy az andalitok jöjjenek, és jelentsen megoldást Tobias visszaváltoztatására a technikájuk. Végül nem adják fel a reményt - annak ellenére, hogy Visser Három már közölte velük, hogy megsemmisítettek ki tudja mennyi andalitot...

Ahogy egyre előbbre haladok a sorozatban, és egyre mélyebben ismerem meg a világot (amihez mindig épp csak egy morzsát rak hozzá egyik-másik gyerekszemszög), vannak kérdések, amik még ennyi kötet után is végig kísértenek. Azt reméltem, hogy a hármas majd magyarázattal szolgál, de Tobias belső harca miatt a jerkek elleni csatározás teljesen háttérbe szorul - ezúttal ezt valamiért nem is bántam.

Tehát a nagy kérdés az, hogy... A jerkeknek 3 naponta muszáj táplálkozni, és ezt csak úgy tudják megtenni, ha meglátogatják a jerk tavat, és elhagyják a gazdatestet. Ez egy nagyon szép és jó szabályozás, hisz utána vissza is kapják, DE! Mindenki retteg Visser Háromtól, mert ő egy nagyon erős jerk, és egy andalit testét birtokolja, akihez újabb és újabb ijesztő lények DNS-ei kerülnek. Többször felmerül a gondolat a gyerekekben, hogy hú, de félelmetes, és Visser Három a vezér... Három köteten át egyik gyerekben sem merült fel a kérdés: miért nem szerveznek puccsot Visser Három ellen? Amikor lent voltak első alkalommal a tónál, a gazdatestek, akik nem önkéntesek voltak, ketrecben várták vissza a jerkjeiket. Namár most, ha Visser Három elhagyja az andalit testét, az jóval erősebb lesz, mint bárki, tehát jóformán akármilyen ketrecből ki tud szabadulni, vagy nem engedi magához közel a következő alkalommal az aprócska, csigaszerű jerket a táplálkozás végeztével, nem? Egy másik eshetőség, hogy egy másik jerk csigabiga foglalja el az üresen maradt andalittestet - erre mondjuk kisebb az esély, mert erős az andalit elme, és csak Visser Három tudja irányítani...

A gyerekekben fel sem merül, hogy Visser Három vajon hogyan táplálkozik, az meg főleg nem, hogy akkor támadjanak, mikor táplálkozik... pedig ismerik a gyengepontot, meg a három napos szabályt...

Említés szintjén visszatér Tom is (Jake bátyja), és a gyerekek arra nem is gondolnak, hogy valami kisállatként (esetleg bolhaként) Tommal legyenek, hátha elviszi a jerk-tó új bejáratához őket... Hogy mi a szöszmötölés oka? (Még mindig a házi feladat... meg az egyéb elfoglaltságok fontosabb mivolta...)

A gyerekek közös akciója az ölyvszabadításon túl, hogy elmennek kémkedni, és mint említettem följebb, kiderítenek egy fontos dolgot (nem lőnék le poént). Ezt kihasználva akarják felfedni a nyilvánosság előtt a jerkek és a többi idegen faj létezését, viszont óriási slamasztikába kerülnek... háromszor is.
A farkasos erdőbenfutkozós jelenet meglehetősen laptöltő funkció gyanús. A gyerekek azt találják ki, hogy felkeresnek egy tavat, ami a semmi közepén van, és farkasnak álcázva futnak odáig. Majdnem lejár az idejük, mire odaérnek. Kérdem én: ha annyira félnek tőle, hogy sok különböző madárfaj együttrepülését leleplezik a jerkek, és ezzel felfedik magukat - veszélybe sodorva az akciót - választhattak volna egy adott fajból madarat, ami kevésbé feltűnő, mint a ragadozó madarak, amiket választottak, átrepülhettek volna, és a végén újabb két órát kaptak volna, ha farkasbőrbe vedlenek át... Nem tudom, helyenként hol van a gyerekek gondolkodásában a logika, de rájöttem, hogy nem feltétlenül kell keresni, mert nem lesz...

Egy biztos: ezután a kötet után átértékeltem Tobiast, és meglehetősen szimpatikussá vált. Nem egy elveszett kis anyámasszonny katonája, akinek az első kötetben tűnt, és mivel ez ellen a második kötetben nem hagyták, hogy tegyen, így a harmadik részig váratott magára, hogy a legszimpatikusabb karakternek kijáró felfigyelést megkapja.

Összességében nézve az előző Racheles szemszöghöz képest Tobias mesélése jobban tetszett még akkor is, ha maga a történet épp csak egy tyúklépésnyit halad előre. A harca saját magával, az elfogadással meglehetősen érdekes volt. Bízom benne, hogy a következő kötet is legalább ilyen jó lesz.

•••••

Egy kis Tobias a sorozatból:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger